Pedig ha akkor ártott a kormány és az ország presztízsének a neonáci maszkabál, hát most ezerszeresen árt mindannyiunknak az a gyalázat, amivel immár együtt kell élnünk. Amivel Magyarország újra és újra megjelenik a világsajtóban: fekete bakancsokkal, kopaszra nyírt tarkókkal, náci szimbólumokkal. Ami megtörtént Gyöngyöspatán, Hejőszalontán, az meg fog történni másutt is. Sorozatosan, a jelek szerint megállíthatatlanul. A nagyképű ígéretek ellenére ennek nem tud (vagy nem akar) gátat vetni a második Orbán-kormány. Két hét alatt helyreállítjuk a közbiztonságot –hallottuk 2010 tavaszán, és jött a Pintér Sándorral közös fellépés a kazincbarcikai hakniban, jött pár új rendőr, ám semmi sem változott. Azaz dehogynem! A helyzet romlott – a kormány pedig lapít. A gyöngyöspatai krízis idején a sajtó az erőskezű belügyminisztert kereste, de annak sajtósai türelmet kértek: bokros teendői miatt a főnök leghamarabb nyáron, vagy inkább ősszel tud időt szakítani egy interjúra...
A teljes cikket itt olvashatja.
(Népszabadság, 2011. április 11.)
Megszólalt az egyik utas az alsónemesapáti buszbalesetről