Ugró Miklós: S ha mégis üres volt a társaság zsebe, akkor gondoljunk Rejtő Jenőre, aki az éppen lekörmölt kéziratát adagolta a fizetőpincérnek, hogy vigye fel a szerkesztőségbe, és a főszerkesztőtől kérjen érte 10 pengőt. S most képzeljük el, hogy ezt a kéziratot kitépem a spirálfüzetemből, idehívom Csillácskát, a bájosan mosolygó felszolgálólányt (hol vannak már a régi fizetőpincérek), s megbízom azzal a hazafias küldetéssel, hogy művemet vigye el a régi pénzverde épületébe, keresse meg Liszkay főszerkesztő urat, adja át neki a papírt, és kérjen érte 10 ezer forintot. Hát, először is, Csillácska jobb esetben is valami olyasmit mond nekem, hogy mit képzel maga, vén szatír! De tegyük fel, hogy Csillácska tekintettel van ősz fejemre és idült iszákosságomra, megesik rajtam a szíve, és vállalkozik a feladatra. Már a portások sem engedik be a szerkesztőségbe, de ha mégis, akkor Liszkay főszerkesztő úr titkárnői állják útját. De ha rajtuk is túljutna, és átadná a kéziratot, akkor Liszkay úr nem adna neki 10 ezer forintot. Nem azért, mert nincs neki (remélem, még van), hanem egyszerűen nem teheti. Mert jön az APEH, s keresni kezdi a számlát, az adóelőleget, az áfa-befizetést, a tb-t, az szja-t, az evát, a köfát, a kmkt, a vörös segélyt meg a nyenyit. S ha ezek közül bármelyik hiányzik (márpedig mindegyik hiányozna), akkor bűncselekmény elkövetésével vádolnának, s bilincsbe vernének mindhármunkat.
(Magyar Nemzet, 2011. április 15.)
felsőoktatás
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
