Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Jan Friedmann Ez a könyv tele van hibákkal című cikkében tudósít a berlini külügyminisztérium második világháborús múltját feldolgozó kötetről készült lesújtó kritikáról. Eddig a német történészek vitatkoztak A hivatal című könyvről, mely a külügyminisztérium munkatársainak második világháborús szerepét kívánja feltárni. Most egy jeles brit történész, Richard J. Evans a Neue Politische Literatur című szaklapban porba alázza a kötetet. „Semmi kétség nincs afelől, hogy ez a könyv tudományos munkaként tele van hibákkal” – ítélt Evans. A könyvben felfedezhető az az egész tanulmányt átitató tendencia, hogy túloznak a külügynek a nemzeti szocialisták bűncselekményeiben betöltött szerepét illetően. Néhány helyen a jelenlegi kutatási eredményekről nem vettek tudomást, ez tévedéshez és téves értelmezéshez vezetett. A könyv Evans szerint messze elmarad attól a tudományos színvonaltól, ami egy ilyen fontosságú bizottság jelentésétől elvárható lett volna. Még alapműveket sem idéznek megfelelően. Különösen gyenge a kitekintése az angol nyelvű szakirodalomra. Pedig a kérdés kutatása már régóta nemzetközivé vált. A brit bírálat komolyan nyom a latban, Evans, aki Cambridge-ben tanít, a korszak egyik legismertebb kutatója.
Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Günther Nonnenmacher Külpolitika nélkül partvonalon kívül című cikkében elemzi a berlini kormány diplomáciai súlytalanságának okait. Hónapok, lényegében a keresztény–liberális kormány megalakulása óta belpolitikai témák telepedtek a kabinetre és koalíciós, vagy éppen párton belüli nézeteltérések ásták alá cselekvőképességét. A céltalan kapkodás és tanácstalanság gyanúját csak tovább erősíti, hogy Guido Westerwelle külügyminiszter megelégszik üres elvi nyilatkozatokkal, s a világpolitikában kedvetlenül rója köreit. A kancellárt, akit néhány éve még a világ egyik meghatározó tényezőjeként dicsértek, úgy tűnik, megadta magát a belpolitikai célszerűségnek. Mindenesetre nem azt a látszatot kelti, mint aki tudná, hová kívánja vezetni Németországot és Európát. Ezt Merkellel érzékeltették is a G8-as csoport Deauville-i találkozóján. A líbiai NATO-beavatkozás folytatásáról zajló vitában Németország nem játszik szerepet, mert kezdettől fogva a pálya szélén foglalt magának helyet. Ez egész Európára kisugározza azt a kérdést, milyen eszközökkel támogathatók az észak-afrikai és az egész arab világra kiterjedő szabadságmozgalmak. Németország ugyan némi pénzt ajánl, valamint tunéziai és egyiptomi fiatalok oktatásának támogatását, ám az ilyen segítség bár kétségtelenül hasznos és támogatandó, de nem jut el a kulcskérdésig.
origo.hu
Diákhitel-korrupció: újabb büntetőeljárás miatt is kikérhetik Magyar Péter mentelmi jogát az EP-től?
