Busatetemek a Balatonban

Halászok és helyenként önkormányzati közmunkások is segítik a halőröket a Dél-Balatonnál az undorító látvány nyújtó busatetemek összegyűjtésében. A tavaszra legyengült, húsz-harminc kilósra hízott, fajtaidegen, fehér húsú halfaj kimúlt egyedeinek elszállítása évtizedek óta gondot okoz a balatoni halgazdaságnak. Az elmúlt két hét során több mint kétezer nagy testű busa pusztult el a Balatonban.

Nem tekinthető rendkívülinek a tavaszonkénti busapusztulás a Balatonon, és végül már az is megszokott, hogy a gazdaságilag gyengélkedő halászati cégre iszonyatos pénzügyi terhet ró a nem éppen esztétikus látványt nyújtó haltetemek összegyűjtése és megsemmisítésük kifizetése. Rendkívül költségigényes az elhullott állatok vízből való kiemelése és elszállítása is, ahhoz ugyanis különleges csónak, tehergépjármű és speciális utánfutó szükséges.

Puskás Zoltán, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezérigazgatója lapunknak elmondta: hiányzik egy állandó költségvetési támogatás a busa lehalászásához és az elhullott egyedek, ez évben harmincmillió forintra tervezett elszállításához. A cégnek nyereséget hozó angolna eladásából származó bevétel ugyanis csak ideig-óráig mentheti meg a részvénytársaságot – állítja a tó főhalásza.

A Balaton halállományának csaknem az egyharmadát teszi ki a hetvenes és a nyolcvanas években tóba telepített busa mennyisége. Ebből évenként legkevesebb 300-350 tonnányit kellene lehalászni a Balaton ökológiai egyensúlyának megőrzése érdekében, ám a halgazdálkodási cégnek (nem először!) még 250 tonna kifogására sincs pénze. A Balatonban most öt-hatezer tonnára tehető az őshonos, nemes halak életterét zavaró, egészségügyi szempontból egyébként ajánlatos húsú busa mennyisége. Csakhogy aki látja a „tó teheneinek” nevezett hal víz felszínén úszó tetemét, nem biztos, hogy kedvet kap a busapörkölt vagy a füstölt busa fogyasztásához – vélekednek a mólókon meg a horgászstégeken ücsörgő, pontyfogásban reménykedő horgászok.

További pusztulás várható

A halászati szakemberek szerint a hirtelen jött, hét végi meleg tovább pusztítja a Balaton legyengült nagy halait, és meggyorsíthatja a tó melletti tocsogókban megbúvó csípőszúnyoglárvák kifejlődését. Amelyekből még kevés van a tó melletti hömpölyökben (kis vizekben), így nem indokolt a védekezés megkezdése – állítja Sáringer-Kenyeres Tamás mikrobiológus.

Idén három biológiai és hét kémiai beavatkozást tervez a Balatoni Szövetség, remélve, hogy ezzel megvédik a nyaralókat a kellemetlenségektől. A Kis-Balaton közelébe települt Vörs nyári vendégeinek viszont továbbra is el kell viselniük az apró vérszívók támadásait, a Balatoni Nemzeti Parkhoz tartozó kis-balatoni nádasra ugyanis – az ott élő madárkülönlegességek miatt – tilos kiszórni a permetanyagot. A nyári estéken rajokban támadó árvaszúnyogok irtása pedig azért tilos, mert azok a táplálkozásukhoz alapvetően szükséges, vízszennyező foszforvegyületet emelnek ki a tóból. A balatoni vérszívók elleni első légi csapást egyébként akkor rendeli el az arra illetékes bizottság, ha a percenkénti csípéssűrűség – amelyről az esti órákban, felgyűrt ingujjal mi magunk is meggyőződhetünk – eléri a negyven-ötven felkarcsapást.