Az ókortudós annak kapcsán nyilatkozott az MTI-nek, hogy a L'Harmattan Kiadó gondozásában lát hamarosan napvilágot a francia nyelvű tanulmánykötet, amelyben a Heves megyei Ludas közelében feltárt kelta temető leletanyagát ismerteti. „Az 1980-as évektől kezdve magyar–francia együttműködés keretében kutattuk Északkelet-Magyarországon a Kr. e. III. századi kelta temetőket. Olyan szerencsésen alakultak a dolgok, hogy két temetőt is feltártunk. Az egyik a ludasi, a másik a sajópetri, ahol a temetőhöz tartozó településen is végeztünk ásatásokat. Az elmúlt év folyamán elkészültünk a ludasi temető publikációjával, amely nagymonográfiává nőtte ki magát, hiszen több mint nyolcvan sír, köztük nagyon gazdag és izgalmas leleteket tartalmazó temetkezések kerültek napvilágra” – ismertette Szabó Miklós.
Mint elmondta, Ludas közelében egy komplett nekropoliszt sikerült feltárni, így meg lehetett határozni a sírok időrendi sorrendjét és ezek alapján meghatározni a temető „fejlődésének” menetét. „Nagyon érdekes kép rajzolódik ki, ugyanis kiderült, hogy ebben a temetőben nem egy meghatározott irányból a másikba temetkeztek, hanem különböző sírcsoportokat indítottak el. A fegyveres férfisírok körül temetkeztek a közösség tagjai, ezáltal megfoghatóvá válik a militarista vezetőréteg, amely a hódítás során és a kelták magyarországi megtelepedése után vezető szerepet töltött be a Kr. e. III. század elején. Julius Caesarnál, aki a galliai állapotokat írja le, azt olvassuk, hogy a keltáknál két társadalmi csoport – a druidák és a lovagok (equites) – bírt különleges jelentőséggel és hatalommal. Utóbbi elnevezés mindenképpen erre a katonai rétegre alkalmazandó, amelyik dinamikus eleme volt a kelta társadalomnak, akár a hódítások, akár a megtelepedés szemszögéből vizsgáljuk a kérdést” – magyarázta Szabó Miklós.
A harcosok végső nyughelyei között egészen különleges mellékleteket tartalmazó sírok is voltak. Az egyik legfontosabb korai sírban nemcsak a harcos teljes fegyverzetét találták meg, amelyhez a keltáknál lándzsa, pajzs, kard, a kard felerősítésére szolgáló öv, esetleg kés tartozott, hanem egy pompás kivitelű, áttört technikával készült karperecet és aranygyűrűt is. „Egészen különleges attribútumokról van szó, Dél-Franciaországból ugyanis ismerünk olyan kelta kori szobrokat, amelyek a halott harcos karján ábrázolják a karperecet és az ujján a gyűrűt. Tehát nyilvánvalóan olyan megkülönböztető jelvényekről van szó, amelyek az illető társadalmi rangjára utalnak. Bizonyos értelemben ezt a harcost egyfajta törzsfőnek tekinthetjük” – mondta.
A sírcsoportokon belül megfigyelhetők a gazdag női temetkezések, amelyekben az elhunytak sokféle ékszert viseltek. E sírok némelyike egy-egy harcos végső nyughelye mellett van, s ha nem is lehet bizonyítani, hogy házaspárokról van szó, a temetkezés rendjéből kirajzolódik, hogy a harcosok társadalmi csoportjához tartoztak. „Vannak szegényebb sírok is, ezek ugyancsak analógiák alapján értelmezhetőek. Caesar mondja el, hogy a kelta társadalmon belül vannak szegényebbek, akik a gazdagok klienséül szegődtek. Nem rabszolgák voltak, hanem félig szabadok, akik a gazdagok szolgálatában védelmet kaptak, és egyúttal az illető rendelkezésére álltak. Találtunk melléklet nélküli sírokat is, itt megint el lehet tűnődni, hogy ezek valóban rabszolgák voltak-e vagy sem. A sírmellékletek hierarchiája kirajzol egyfajta társadalmi hierarchiát is. A görögök ezért nevezték nekropolisznak, a holtak városának a temetőt, amelyek tulajdonképpen leképezik az elhunytak életben betöltött pozícióját” – összegezte Szabó Miklós.
(MTI)
origo.hu
Orbán Viktor a szerdai EP-vitáról: Lesz egy kis lökdösődés, csihi-puhi, ahogy az már csak lenni szokott - videó
