Világ bohócai, egyesüljetek! Ezt hirdette egész címlapján június 16-án, Nagy Imre újratemetésének évfordulóján a Népszava. A szociáldemokrata napilapot egyébként ugyanúgy osztogatták az Alkotmány utcában, ahogy a Barikádot is. Az átváltoztatott munkásmozgalmi jelszó melletti karikatúrán ezúttal krumpliorral, kajla cipővel és tarkabarka ruhában – azaz bohócként – jelent meg a szélsőbaloldal ikonikus alakja, a vörös kalapácsos ember. Hogy az egyesülés milyen jól sikerült, azt illusztrálja egy gyors, a teljesség igénye nélkül készített lista: az elmaszkírozott, parókás egyenruhások között békésen megfért egymással a demokráciát féltő Facebook-csoportos civil, antiglobalista anarchista, antifasiszták, Budaházy Györgynek szabadságot követelők és a Klubrádió megmaradása mellett kardoskodók.
Igen és De
Ők voltak tehát a bohócforradalmárok, akik azért vonultak az utcára az idei év talán legmelegebb napján, hogy egy fekete lepellel borított és bércsökkentés feliratú lufikkal ellátott szavazófülkében visszavonják a Fidesz–KDNP-nek egy éve adott szavazatukat. Ha kedvük tartotta, a bohócok egy hordóra pattanva hordószónoklatot is tarthattak – kevesen éltek a lehetőséggel, szavazni viszont sokan szavaztak („Igen” és „De” – ez volt egyébként a két felkínált opció a szavazólapon), és fáklyát is sokan vettek az esti sétához. A beszédek meghallgatása mellett ez és a környékbeli közértek és kocsmák maradtak a forradalmároknak, na meg egy felolvasás. Az egyenruhások nyugdíját érintő kérdésről ugyanis név szerint szavaztak az Országgyűlésben, ennek a voksolásnak a jegyzőkönyvét olvasta fel három hölgy, köztük az MSZP egyik szóvivője, Kormos Kata. A fújolást és tapsot is kapó Gyurcsány Ferenc neve után vette át a szót, közölve: ők azok, akik soha nem szavazták volna meg ezt az indítványt. Egyébként rezzenéstelen arccal olvasta fel Pörzse Sándor nevét is, aki a színpad széléről ugyanilyen rezzenéstelen arccal szemlélte ezt.
Vége a kampánycsendnek
Hét órakor vége lett Bohócországban a kampánycsendnek, és következtek a beszédek. Indiszponált szónoklattal készült az egyik sajtószabadságért és demokráciáért aggódó „millás”, saját, elbukott népszavazási kezdeményezéséről beszélt Seres Mária, egy civilként bemutatkozó, de nevét nem említő hölgy pedig már az ezotéria határait súrolta, amikor a selymes víz gránitot porlasztó erejéről értekezett. Egy békési nyugalmazott rendőr pedig kordonokról és rendőrsorfalról szólt, holott a Parlament épülete előtt fotókiállítás volt, a rohamrendőrök pedig a Szalay utcában voltak. Ő emlékezett meg azokról a bajtársairól, akik nem lehettek jelen, mert berendelték őket szolgálatra, szó szerint így fogalmazott: semmittevésre.
Kónya Péter – Árok Kornél mellett a rendezvény másik főszervezője – ennek kapcsán elmondta, az adatvédelmi biztoshoz fog fordulni, hogy nem történtek-e „parancsnoki túlkapások”. Beszédében kiemelte, hogy ő most hivatása értelmét védi meg, valamint kérte a megjelenteket a békés magatartásra, majd együtt egy nagy, közösen dörgő nemmel fejezték ki, hogy ez nem politikai rendezvény. Pedig a beszédekben azért szóba került az alaptörvény ilyen-olyan passzusa, az Alkotmánybíróság jogkörének csorbítása, igaz, terítéken volt a talárosok összjátéka a politikai elittel is, és persze az is megfogalmazódott, hogy az Orbán-kormány azonnali hatállyal mondjon le. „Bohócország utat mutatott, és ha kell, ősszel még többen leszünk” – közölte Kónya, utána Árok Kornél beszélt arról, hogy az „ezeréves Magyarország” történelmében is nagy pillanat lesz a bohócforradalom, majd hamarosan megindult a látványos, tarka fáklyásmenet a Sándor-palota elé.
Honnan a szag?
A menet során e sorok írója két rövid úton elsimított incidensre lett figyelmes, az egyik, ha úgy vesszük, szintén politikai jellegű. Történt ugyanis, hogy a bohócok sűrű és elszánt komcsizás közepette kiebrudaltak maguk közül egy Gyurcsány Ferencet éltető transzparenst szorongató öregurat. Később pedig a Hunyadi János úton ült le a vonuló rendvédelmisekkel szemben egy férfi a földre. A fáklyák mellett időnként újságot is égető demonstrálók – innen a szagos jelző – ezt leszámítva békésen kiabálva követelték a kormány eltakarodását az Akadémia utcában, vagy zendítettek ria-ria-Hungária skandálásba a Clark Ádám téren, vagy osztogattak bohócorrot a járókelőknek ugyanott.
A Várba érve, a Sándor-palota mellett felállított színpadnál azonban – szürrealitás szempontjából legalábbis – tetőpontjához ért a bohócforradalom. Árok elmondta, hogy 1541 után most foglalták el először a budai Várat és 2011-ben a bohócok tették ezt. Ezek után lehetett ugyan csodálkozni azon, hogy a pódium mellett egyszer csak feltűnt napszemüvegben Király Tamás divattervező, vagy egy tűzoltóruhát viselő pipázó Joker, vagy hogy „palackmeghajtású”, zászlórúdra erősített dudából szólt a fülsiketítő zaj, de egy idő múlva már nem volt érdemes. Így már nem is volt akkora durranás a Schmitt Pálnak maszkírozott bohóc, aki feloszlatta Bohócországot és április elsejére előre hozott választást írt ki. Zárásul elénekelték a demonstrálók a Szózatot, majd elindultak hazafelé. Elhangzott egy „szebb jövőt” köszöntés jobbról, balról pedig félmeztelen és igen mérges férfiak ugrottak a színpadra, azt kérdezve többek között Kónyától is: „Melyik pártnak vagy a tagja? Olyan nincs, hogy semmilyen.”
Még mindig erősködtek, mikor az MNO tudósítója hazafelé vette az irányt. A macskakövön és a gyepen még égett néhány eldobált fáklya, azonban egy tűzoltó idővel odalépett és eloltotta az alkalmi látványosságot.
origo.hu
Pottyondy Edinától VV Zsoltiig: mennyit keresnek a balos influenszerek?
