Jürgen Klopp, a Mainz korábbi mestere már évek óta az egyik legkedveltebb szakembernek számított Németországban, a 2006-os hazai rendezésű világbajnokságon például ez első számú kritikusnak, véleményformálónak tekintették a televízióban. Magával ragadó stílusa, futballról vallott filozófiája fiatal kora ellenére elismeréseket szült a számára, mostani sikerét ennek folyományaként, vagy ha úgy jobban tetszik, egyenes következményeként foghatjuk fel. Ráadásul Klopp egy olyan fiatal csapatból faragott bajnokot Dortmundban, amely az elitklubok kiebrudalt tehetségeiből (például Hummels), külföldről érkezett csiszolatlan gyémántokból (Barrios, Blaszczykowski, Lewandowski) és feltörekvő ifjoncokból (Götze, Bender, Grosskreutz, Schmelzer) tevődött össze, ráadásul amelyben szinte senki sem bízott a szezon előtt. A kapuban az a Weidenfeller parádézott, akit ugyan mindig is nagy tehetségnek tartottak, de nem igazán tudott kibújni saját árnyékából. A lengyel Piszczek kényszerből játszott jobbhátvédet, mégis a liga egyik legjobbja lett, Szubotics Hummelsszel együtt betonbiztos volt a védelem tengelyében, míg Schmelzer, Grosskreutz és Götze szűk egy esztendő alatt a válogatott alapemberévé nőtte ki magát. A Dortmundot szinte semmi sem tudta megingatni az egész szezon során, s bár az utolsó fordulókban, amikor már kézzelfoghatóvá vált az esetleges aranyérem, kissé megbicsaklott a csapat, ám végső sikerét már senki és semmi nem tudta megakadályozni.
Így a Leverkusen már oly sokadszorra maradt hoppon, ráadásul Jupp Heynckes vezetőedzőre lecsapott az év végén edzőt váltott Bayern München, így Rudi Völlerék ismét kezdhetnek el építkezni, méghozzá a Bajnokok Ligájában. Hiszen a Kusen másodikként egyenes ágon eljutott a csoportkörig, nem úgy, mint a Bayern, amely hibát hibára halmozott, s bár a tavasz végére elkapták a fonalat a bajor legények, s a harcot megnyerték a Hannoverrel szemben, ez az esztendő nem a sikerektől volt hangos az Allianz Arenában. Mario Gomez 28 góllal ugyan gólkirály lett, de legalább háromszor ennyi ziccert rontott a szezonban, Ribérynek és Robbennek is csak felvillanásai voltak, s Müller sem mindig játszott a legjobb formában. A védelemből nagyon hiányzott egy vagy két megbízható középső védő, amiért hiába kiabáltak a klub fanatikusai, Hoeness „pénztáros” kasszája zárva tartott egész évben.
Még ennél is jóval gyengébb évet zárt a bajnokság előtt jóval többre taksált Schalke és a 2009-es bajnok Wolfsburg is. S a gyengébb kifejezés még nem is adja hűen vissza azt, amit ez a két klub produkált. No persze a S04 legalább eljutott a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata közé, s megnyerte a Német Kupát (Duisburg, 5–0), ám a Farkasok idényét semmi sem mentette meg. A két együttesben ráadásul egy valami, jobban mondva valaki metszéspontul is szolgált: Felix Magath. A megkérdőjelezhetetlen hatalmúnak hitt csodatévőt Gelsenkirchenből elüldözték a pocsék eredmények miatt, Wolfsburgban befogadták, s ott is csak hajszál híján tudta benntartani a csapatot az első osztályban. A Schalkénél jól jött Raúl leigazolása, a spanyol konkvisztador 13 góllal nyitott első Bundesliga-szezonjában, a Wolfsburgnak viszont nagyon rosszul esett Edin Dzeko eligazolása a Manchester Cityhez. Igazi gólvágó nélkül maradt a zöldmezes együttes, amelynek legeredményesebb játékosa így is a csupán fél idényt töltött szlovén csatár lett 10 találattal, a két évvel ezelőtti gólkirály brazil Grafite mindössze 9-ig jutott.
Sokáig veszélyben volt a Werder Bremen és a Stuttgart is, utóbbi tavasszal olyannyira összekapta magát, hogy a bajnokság végére már bárki ellen esélyesként léphetett fel. A Dortmundtól kölcsönvett Hajnal Tamás is nagy szerepet játszott a svábok felemelkedésében, 12 találkozón 3-szor is eredményes tudott lenni. A muzsikusoknál végig ott lebegett a levegőben Thomas Schaaf vezetőedző menesztése, de amikor a tréner akart menni, a klub vezetői kitartottak mellette. Hogy ez a nyár végén is így lesz, abban már nem lehetünk olyan biztosak, igaz, egy olyan ősrégi bútordarabtól, mint Schaaf egyik intézmény sem könnyen szabadulna meg.
Ellenkező utat járt be viszont a Hannover és a Mainz, előbbi 15., utóbbi 9. volt az előző idény végén, idei megtáltosodásukban nagy szerepet játszott a fent nevezett együttesek vesszőfutása. Különösebben utóbbi csapat felemelkedése érintett minket, magyarokat közvetlenül, hiszen súlyos sérüléséig Szalai Tamás a Mainz egyik vezéregyénisége volt, Holtby és Schürrle személyében pedig új német tehetségeket fedezhettünk fel. Lőw Zsolt ellenben nem kapott szerepet ebben a szezonban, s nagy valószínűséggel távozik is majd a klubtól. A kétfős magyar küldöttség azonban nem csökken, hiszen Stieber Zoltánt már a bajnokság közben átigazolták az Aachentől.
Jól sikerült ez az év a Nürnberg és az újonc Kaiserslautern számára, a szintén feljutott St. Pauli viszont a kezdeti lelkesedés elapadása után olyannyira visszaesett, hogy végül csont nélkül ki is pottyant a másodosztályba. Ahová követte őt a Frankfurt is, amely nem tudta a lépést tartani a kiválóan hajrázó, s az osztályozón végül megmenekült Mönchengladbachhal és az ijedtében a 10. helyig menekülő Kölnnel. Szimpatikus futballt játszott a Freiburg csapata is, amely az ismeretlenség homályából előbukkant szenegáli csodacsatár, Papiss Demba Cissé találataival még a semleges nézőket is elkápráztatta. Robin Dutt vezetőedző pedig leverkuseni szerződést kapott ajándékba.
A Bundesliga 2-ből a Hertha BSC és az Augsburg került fel az idény végén, előbbiben Dárdai Pál a bajnokság utolsó fordulójában lejátszotta búcsúmérkőzését. A hetedik helyen végzett Düsseldorfban Torghelle Sándor 16 mérkőzésen egy gólt szerzett, a kilencedik 1860 Münchenben Király Gábor 33 találkozón szerepelt, a tizedik Aachenben Stieber 34 mérkőzésen 10 találatot jegyzett, míg az Ingolstadtban Futás Márkó 23 összecsapáson kétszer volt eredményes.
A Bundesliga I végeredménye:
1. Dortmund 75 pont
2. Leverksuen 68
3. Bayern München 65
4. Hannover 60
5. Mainz 58
6. Nürnberg 47
7. Kaiserslautern 46
8. Hamburg 45
9. Freiburg 44
10. Köln 44
11. Hoffenheim 43
12. Stuttgart 42
13. Werder Bremen 41
14. Schalke 40
15. Wolfsburg 38
16. Mönchengladbach 36
17. Frankfurt 34
18. St. Pauli 29
A góllövőlista élmezőnye:
Gólkirály – 28 góllal: Mario Gomez (Bayern München)
22 gólos. Cissé (Freiburg)
17 gólos: Novakovic (Köln)
16 gólos: Barrios (Dortmund), Gekasz (Frankfurt), Lakic (Kaiserslautern)
A Magyar Nemzet Online álomtizenegye:
Neuer (Schalke) – Lahm (Bayern München), Hummels (Dortmund), Szubotics (Dortmund), Schmelzer (Dortmund) – Bender (Dortmund), Vidal (Leverkusen) – Sahin (Dortmund), Götze (Dortmund), Schweinsteiger (Bayern München) – Gomez (Bayern München), Cissé (Freiburg)
