A tanú – egy magyar állampolgárságú, Magyarországon élő történész – az unokája annak az idős nőnek, akit elmondása szerint csendőrök vagy határvadász katonák otthonában, a betegágyában végeztek ki. A férfi a bíróságon azt mondta: 1942. január 23-án, az újvidéki razzia harmadik napján két csendőr vagy katona jelent meg a házukban, ahol a családjával lakott. A két igazoltató erőszakoskodni kezdett, durván kiabáltak, beteg nagybátyját kirángatták az ágyból, puskatussal többször fejbe verték. Ezután a nagymama kivételével teherautóra ültették őket, és a Duna-parti kivégzőhelyre szállították a családot.
Mint mondta, azért nem szöktek meg, mert ekkor még nem tudták, hogy kivégzések zajlanak, azt gondolták, igazoltatni viszik őket. Egy kis idő elteltével a leventeotthonba vitték őket, ahol az igazolóbizottság működött; elnézést kérték tőlük, és hazamehettek. Lakásukban a férfi édesanyja fedezte fel, hogy a nagymamát az ágyában kivégezték. A holttestet azonban nem találták ott, csak a véres maradványokat. A tanú a bíróság Újvidék utcáira és egyéb körülményekre vonatkozó kérdéseire is válaszolt.
Ezután Zinner Tibort, az egyik történész szakértőt hallgatta meg újból a bíróság. Erre többek között azért volt szükség, mert a HVG hetilapban megjelent Feldmájer Péternek, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének egy írása, amelyben mind a bíróságot, mind a szakértőt elmarasztalja. A cikk szerint a bíróság nem megfelelő szakértőt rendelt ki. Feldmájer Péter emellett arról is ír, hogy birtokában van a teljes – az ügyészségnek csak részlegesen rendelkezésére álló –, 1944-ben született, Képírót és társait elítélő vezérkari bírósági ítélet másolata. Többek között ennek az iratnak a felhasználhatóságát tartották aggályosnak a szakértők töredékessége és esetleges hiteltelensége miatt. Ezt a dokumentumot mostanra már a bíróság is beszerezte.
Zinner Tibor, aki szerint megkérdőjelezték szavahihetőségét, hitelességét, „a nagy nyilvánosság előtt” utasította vissza Feldmájer Péter kijelentéseit. Elmondta: ők azokat az iratokat vizsgálták, amelyeket az ügyészség a rendelkezésükre bocsátott. Ebben nem volt benne az eredeti vagy a teljes 1944-es ítélet másolata. Az újonnan felmerülő dokumentumot azonban hitelesnek fogadja el, ebben már szerepelnek a szükséges aláírások és a hiteles pecsét is.
Képíró Sándort azzal vádolják, hogy az 1942. január 21. és 23. között Újvidéken tartott razzia során az egyik járőrcsoport parancsnokaként közreműködött ártatlan civilek törvénytelen kivégezésében. A tárgyalás a jövő hétfőn folytatódik.
(MTI)
origo.hu
Pottyondy Edinától VV Zsoltiig: mennyit keresnek a balos influenszerek?
