Törökországban 1923-ban kiáltották ki a köztársaságot Kemal Atatürk vezetésével, aki országát kemény reformok révén az első muzulmán demokráciává alakította át. Az ország a második világháború után csatlakozott az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez (NATO), majd az Európai Unióhoz való csatlakozást is célként tűzte ki, de ez egyelőre várat magára. Törökország az elmúlt évtizedben páratlan gazdasági növekedést tudhatott maga mögött, amelynek révén a világ 17. legnagyobb gazdaságává vált. A csaknem 80 millió lakosú országot természetesen a világgazdasági krízis jelentősen érintette, amely 2009-ben 4,7 százalékos visszaesést eredményezett, de tavaly már 8,2 százalékos bővülést regisztrálhattak, amelynél csupán Kína és India produkált többet.
Domináns párttá vált az AKP
Törökországban a most vasárnap sorra kerülő választás lesz a 17. parlamenti megméretés, és 34 éve az első, amelyre nem idő előtt került sor. Az országban 2002 óta a 2001-ben alapított Jog és Fejlődés Párt (AKP) van hatalmon. Az AKP a 2002-es voksoláson a szavazatok 34,28 százalékával az 550 fős parlament 363 mandátumát szerezte meg. A politikai erő alapvetően jobbközép konzervatív beállítottságú. A miniszterelnöki székbe 2003-ban került Recep Tayyip Erdogan pártelnök, aki a 2007-es előre hozott választáson a szavazatok 46,58 százalékát szerezte meg, de ez csak 341 parlamenti helyet jelentett.
A 2007-es kampány egyik legfontosabb témája az alkotmány megújítása volt az európai uniós normáknak megfelelően. A kormánypártnak hiányzott a kétharmados többsége ahhoz, hogy a változtatásokat a parlamentben elfogadtassa, de a népszavazásra bocsátáshoz megvolt a megfelelő számú képviselője. A 2010. szeptember 12-én tartott referendumon a résztvevők 58 százaléka az alkotmánymódosítás mellett foglalt állást, amely egyértelműen a hatalmon lévő párt sikere is volt egyben.
Térségbeli nagyhatalommá válnak a törökök?
A páratlan gazdasági fejlődés mellett Törökország az elmúlt évtizedben külpolitikailag is sokkal aktívabb szerepet kezdett vállalni a térségben. Az Ahmet Davutoglu külügyminiszter nevével fémjelzett irányzat elsőrendű törekvése, hogy a szomszédos államokkal jó viszony alakuljon ki, így a Kaukázus, Irán, Irak, Szíria és más államok felé is egyre aktívabbak a törökök. Ez természetesen kiváltotta a nyugati hatalmak rosszallását, amely helyzetet csak rontott a török segélyflottilla elleni 2010. májusi izraeli támadás. A tavaly év végén az arab országokban kezdődött megmozdulások is alapvetően formálják át a geopolitikai helyzetet. A térség országaiban természetesen ódzkodnak a törököktől a korábbi oszmán múlt miatt, ezért nem sietnek átvenni az ankarai modellt, de annak eredményei mindenképpen vonzó alternatívát jelentenek.
Sima lehet a kormánypárti győzelem
A vasárnapi választások előtt a felmérések azt mutatják, hogy az AKP a szavazatok 40-45 százalékára számíthat, ami némileg elmarad a 2007-es eredménytől, de hasonló a 2009-es helyhatósági választáson szerzett 39 százalékhoz. A kormánypárt így is még mindig több mint 20 százalékkal vezet a Köztársasági Néppárt (CHP) előtt, amelyet még Atatürk alapított. A parlamentbe jutásra esélyes még a szélsőjobboldali Nemzeti Akció Pártja (MHP), mivel támogatottsága 10-14 százalék között ingadozik.
Az AKP népszerűsége mögött egyértelműen a sikeres gazdasági kormányzás és a növekvő regionális szerep áll. A válságos 1990-es évek után a szavazók elégedettek a kormánnyal, és várhatóan a mostani választásokat követően is hatalmon maradhat Erdogan. Ami aggasztja a törökök egy részét, az, hogy az iszlám elemek egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak az AKP politikájában, és tartanak tőle, hogy a világi állam idővel háttérbe szorulhat. Felróják Erdogannak az egyre erősebb nacionalista retorikát, valamint hogy egyre több újságíró van börtönben, és korlátozzák a sajtó szabadságát.
Erősen fúrják a szélsőjobboldalt
A mostani kampányban Erdogan az erősebb nacionalista hangnemet azért is vetette be, hogy megpróbálja az MHP szavazóinak jelentős részét elhódítani, így szorítva a 10 százalékos bejutási küszöb alá a pártot. Ez azért fontos, mivel így jóval nagyobb esélye lenne a kétharmados többség megszerzésére, amivel népszavazás nélkül is módosíthatja a kormánypárt az alkotmányt. A lejáratást szolgálta az MHP négy tagjáról készült videofelvétel, amely szeretkezés közben mutatta őket egy házasságon kívüli légyottokra szolgáló házban. Ezt követően a párt másik öt vezető tagjáról kerültek ki kompromittáló felvételek, nekik szintén le kellett mondaniuk, jelentős fejfájást okozva pártjuknak.
Politikai fordulat az ellenzéki oldalon
A legnagyobb ellenzéki párt új vezetővel vágott neki a mostani kampánynak. Kemal Kilicdaroglu szakított elődje azon politikájával, hogy az AKP-t csak a világi állam lebontásával vádolja, és olyan új témákat helyezett be a kampányba, mint az egyre nagyobb korrupció, a szegénység és a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek. Egyelőre kérdéses, hogy a szavazók hogyan reagálnak erre a fordulatra, de ha sikerülne 30-35 százalékra növelnie a CHP támogatottságát, akkor Erdogannak nagyon kemény és egységes ellenzékkel kellene szembenéznie.
(economist.com, aljaazera.com)
