– Alig várom, hogy annak az állatnak a szemébe nézzek! – ezt mondta az AP amerikai hírügynökségnek Mevludin Orics. A 42 éves férfi egyike annak a négy embernek, aki túlélte a srebrenicai mészárlást. Azt állítja: közvetlenül a szörnyűség előtt Ratko Mladics személyesen is megjelent a foglyok között, mielőtt azokat teherautóval a közeli erdőbe vitték, hogy lelőjék őket.
A boszniai városban a szerb csapatok nyolcezer muzulmán férfit és fiút mészároltak le 1995 júliusában. Orics – aki a délszláv háborúk során elkövetett bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszéken az egyik koronatanú lehet a Mladics-perben – 16 év után először tért vissza a szörnyűségek színhelyére. Az AP tudósítójának mesélte el a borzalmas éjszaka emlékeit és menekülésének történetét. Megmutatta lánya iskolai tornatermét, ahol fogva tartották a bosnyák foglyokat a mészárlás előtt. Mladics is ott volt azon a napon, személyesen tartott szemlét a foglyok között.
A tornateremben a muzulmánoknak azt mondták, hogy összegyűjtésük és elszállításuk egy fogolycsere része, de az emberek ezt nem hitték el, mivel körülöttük mindenhol lőttek – emlékezett Orics, aki a múltidézésre magával vitte 17 éves lányát is, hogy – mint mondta – Merima tudja, mi történt ezen a helyen. Amikor Orics meghallotta a lövéseket az erdőben, ahol összeterelték őket, azonnal a földre vetette magát. Haldokló unokatestvére rázuhant. Úgy tudta túlélni a mészárlást, hogy halottnak tetette magát.
Akik életjelet mutattak, azokat fejbe lőtték
A szerb katonák órákon át kutattak a holttestek között, és fejbe lőtték azt, aki a legkisebb életjelet is mutatta. Kilenc órán át feküdt teljesen mozdulatanul a hullák között miközben hangyák százai harapdálták. A rovarok a karját, lábát, arcát csípték és a szájába is bemásztak. Egyszer közvetlenül mellette lőttek fejbe egy haldoklót, akkor azt hitte, ő következik. Becsukta a szemét, egyéves kislányára és feleségére gondolt, de a lövés elmaradt – mesélte Olics.
Nem sokkal éjfél előtt megszűntek a lövések. A szerb csapatok elhagyták a vérfürdő helyszínét. Unokatestvére holtteste közben teljesen megmerevedett, de valahogy ki tudott szabadulni szorításából. A holdfényben látta, hogy a testek halmán egy árnyék halad felé. Először azt hitte, egy katona, aki hátramaradt, hogy őrködjön. Szerencséjére egy másik túlélő volt. Hurem Suljics, egy boszniai muzulmán kőműves. Együtt menekültek. Az öregnek béna volt az egyik lába, ezért lassan haladtak. Amaz többször mondta Oricsnak, hogy hagyja magára és meneküljön, Orics azonban a hátán vitte tovább a nehezen mozgó férfit. Négy nap múlva elérték a frontvonalat, és csodával határos módon az aknamezőn is átjutottak, bosnyák katonák találtak rájuk.
(hirado.hu)
origo.hu
Rossz hír a frontérzékenyeknek: a héten két front is eléri az országot
