Előbb augusztusban, aztán novemberben
De mit nem akart a Tisza élcsapata elmondani a választóknak? A kérdésre hamar jött válasz, augusztus 26-án ugyanis az Index bemutatott egy belsős tiszás iratot, amely három kulcsos személyi jövedelemadó bevezetését, és ezzel brutális adóemelést javasolt a pártvezetésnek. Két hónapon belül kiderült, hogy ez csupán vékonyka részlete egy hatalmas, aprólékosan kidolgozott elképzeléshalmaznak. Az Index és a Világgazdaság november végétől kezdődően részleteiben is ismertetett egy Tisza Pártnak készült hatszáz oldalas megszorítócsomagot. Címe alapján a dokumentum egy tanulmánygyűjtemény a párt 2027 és 2035 közötti konvergenciaprogramjához. Számokkal, egységes koncepcióval, hitelesítő aláírásokkal, és súlyos intézkedésekkel. Utóbbiakra később visszatérünk, előbb vegyük végig a lebukás történetét.
A tervek kiszivárgása után a Tisza – különféle segéderőkkel – többirányú offenzívát indított, hogy kimentse magát. A párt egyrészt tagadott, szokása szerint hazugságot és propagandát emlegetett. Másrészt a bírósággal megpróbálták elhallgattatni a sajtót – már persze azokat a lapokat, amelyek érdemben beszámoltak a témáról.
Az erősen antidemokratikus kísérlet nem vezetett eredményre, a Riposthoz hasonlóan például lapunk is jogerősen pert nyert Magyarék ellen. A balliberális médiában ugyanakkor sorra jelentek meg cikkek, amelyek azt bizonygatták, hogy a hatszáz oldalas megszorítócsomagot mesterséges intelligenciával írták. Hogy, hogy nem, Magyar Péter is ezt hangoztatta.
Furcsa segítség érkezett
Itt kell megemlíteni azokat a legkülönfélébb szakértőket, akik ebben az időben léptek elő és érveltek Tarr Zoltán, vagyis amellett, hogy a választásig nem szabad semmit elmondani a tiszás tervekről. Bod Péter Ákost szó szerint is idéznünk kell, a volt jegybankelnök 2025 augusztusában ugyanis a Klasszis Médiának adott interjúban így fogalmazott:
Itt a megszorításokat folytatnia kell, ezért ő nagyon bölcsen – mármint Magyar Péter – erről nem beszél. A maga szempontjából bölcsen. Mi nem kérdezünk rá mint elemzők, mert nem kérdezünk rá nagyon. Az újságírók néha kérdezgetik, de nem, mert összenézünk, és tudjuk, miről van szó.
Tehát a balliberális sajtó és a balliberális közgazdászok összenéztek és tudták, miről volt szó. A titkolózás kapcsán egyébként hasonlóan vélekedett szeptemberben egy interjúban az önmagát tiszásnak nevező nyugdíjszakértő, Simonovits András, majd októberben a párt kedvenc politológusaként is emlegetett Ruff Bálint.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!