Nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk – egy cikkben a Tisza Párt legnagyobb átverésének és legnagyobb lebukásának minden állomása

Február közepén indítottunk cikksorozatot, hogy feltárjuk a Tisza legnagyobb lebukásának főbb állomásait. 37 cikkben több tucat nyilatkozatrészlettel és videóbevágással, valamint a pártnak írt hatszáz oldalas megszorítócsomag elemzésével mutattuk be mindazt, ami a Tisza gazdasági terveiről mára kiderült. Nevezetesen, hogy Magyar Péterék igyekeztek eltitkolni elképzeléseiket, miközben készült a pártnak egy brutális hatásokkal fenyegető megszorítócsomag, amikor pedig a tervek nyilvánosságra kerültek, a Tiszában gyorsan írtak egy kamuprogramot, hogy a kampány idejére elfedjék az eredetit. Mostani cikkünkben, mely sorozatunk záró darabja, az összefoglalás feladatát végezzük el egy olyan ügyben, amely bőven alkalmas arra, hogy befolyásolja az április 12-ei választás eredményét.

Fotó: Markovics Gábor

Nem kevesebbre vállalkozott a Magyar Nemzet nagyjából ötven nappal ezelőtt, mint hogy rendszerbe foglalja azt a töménytelen mennyiségű információt, amely a Tisza Párt gazdasági programjáról eddig megjelent. A nyilatkozatok, a kiszivárgott és belsős információk alapján teljes kép rajzolható fel. Lássuk is ennek leghangsúlyosabb ecsetvonásait!

Velük kezdődött minden

Már tavaly év elején lehetett sejteni, hogy a Tisza valamire készül. A gyanú kialakulásához azonban nem kellettek a baloldali sajtóban manapság oly gyakran felbukkanó titkosszolgálati anyagok vagy a Magyar Péterékre nagyon is jellemző belső lehallgatások. 

Maguk a párt vezető politikusai mondták ugyanis el nyilvános rendezvényeken, hogy írják a kormányprogramot, többen pedig arról is beszéltek: terveiket el fogják titkolni.

Tarr Zoltán alelnök például előbb tavaly márciusban azt fejtegette, hogy csak a kampány legvégén és csak nagy vonalakban mutatják majd be programjukat. Nem sokkal később, augusztusban, Etyeken egyértelműbben fogalmazott: „Nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk” és „választást kell nyerni, utána mindent lehet.”

Hogy ez nem csak egyszerű elszólás volt, azt bizonyította a párt honvédelmi szakértőjének hasonló megszólalása. Ruszin-Szendi Romulusz – egy homofób hasonlat kíséretében – tavaly májusban, Komáromban ezt mondta: „Először a legfontosabb az, hogy nyerjünk. […] Most már hetente ülünk le, hogy a kormányprogramot elkezdjük faragni. Ami nem biztos, hogy közkinccsé lesz téve.” Tarr és Ruszin-Szendi szavait, szintén tavasszal, Óbudán a Tisza akkori gazdasági fáklyavivője, Dálnoki Áron ezzel egészítette ki: 

Teljesen egyetértek Péterrel, hogy nem szabad részleteket elárulni, mert képzeljétek el, mennyire szétkapnák.

És hogy melyik Péterrel értett egyet Dálnoki? Bizonyosan Magyar Péterrel, aki már néhány héttel politikai színre lépése után, 2024 áprilisában – Puzsér Róberttel beszélgetve – így fogalmazott: „Tehát úgy nem tudsz választást nyerni, hogy azt mondod, hogy akkor ezt kivezeted, hogy akkor adókat emelsz.”

Előbb augusztusban, aztán novemberben

De mit nem akart a Tisza élcsapata elmondani a választóknak? A kérdésre hamar jött válasz, augusztus 26-án ugyanis az Index bemutatott egy belsős tiszás iratot, amely három kulcsos személyi jövedelemadó bevezetését, és ezzel brutális adóemelést javasolt a pártvezetésnek. Két hónapon belül kiderült, hogy ez csupán vékonyka részlete egy hatalmas, aprólékosan kidolgozott elképzeléshalmaznak. Az Index és a Világgazdaság november végétől kezdődően részleteiben is ismertetett egy Tisza Pártnak készült hatszáz oldalas megszorítócsomagot. Címe alapján a dokumentum egy tanulmánygyűjtemény a párt 2027 és 2035 közötti konvergenciaprogramjához. Számokkal, egységes koncepcióval, hitelesítő aláírásokkal, és súlyos intézkedésekkel. Utóbbiakra később visszatérünk, előbb vegyük végig a lebukás történetét.

A tervek kiszivárgása után a Tisza – különféle segéderőkkel – többirányú offenzívát indított, hogy kimentse magát. A párt egyrészt tagadott, szokása szerint hazugságot és propagandát emlegetett. Másrészt a bírósággal megpróbálták elhallgattatni a sajtót – már persze azokat a lapokat, amelyek érdemben beszámoltak a témáról.

Az erősen antidemokratikus kísérlet nem vezetett eredményre, a Riposthoz hasonlóan például lapunk is jogerősen pert nyert Magyarék ellen. A balliberális médiában ugyanakkor sorra jelentek meg cikkek, amelyek azt bizonygatták, hogy a hatszáz oldalas megszorítócsomagot mesterséges intelligenciával írták. Hogy, hogy nem, Magyar Péter is ezt hangoztatta.

Furcsa segítség érkezett

Itt kell megemlíteni azokat a legkülönfélébb szakértőket, akik ebben az időben léptek elő és érveltek Tarr Zoltán, vagyis amellett, hogy a választásig nem szabad semmit elmondani a tiszás tervekről. Bod Péter Ákost szó szerint is idéznünk kell, a volt jegybankelnök 2025 augusztusában ugyanis a Klasszis Médiának adott interjúban így fogalmazott: 

Itt a megszorításokat folytatnia kell, ezért ő nagyon bölcsen – mármint Magyar Péter – erről nem beszél. A maga szempontjából bölcsen. Mi nem kérdezünk rá mint elemzők, mert nem kérdezünk rá nagyon. Az újságírók néha kérdezgetik, de nem, mert összenézünk, és tudjuk, miről van szó.

Tehát a balliberális sajtó és a balliberális közgazdászok összenéztek és tudták, miről volt szó. A titkolózás kapcsán egyébként hasonlóan vélekedett szeptemberben egy interjúban az önmagát tiszásnak nevező nyugdíjszakértő, Simonovits András, majd októberben a párt kedvenc politológusaként is emlegetett Ruff Bálint.

Kamuprogramot kezdtek faragni

A tagadó nyilatkozatok, a perek, a hiteltelenítő cikkek és az egyébként iszonyatos megszorításokat is javasló Tisza körüli szakértők megszólalásának folyama azonban csak zaj volt, árnyjáték. Magyarék ugyanis szeptemberben nekiláttak csendben a munkának. Ha úgy tetszik: az átverésnek. Erről január végén szerezhetett tudomást a nyilvánosság, amikor kiállt a párt korábbi vallásügyimunkacsoport-vezetője, Csercsa Balázs és a közvélemény ölébe dobta a kirakós utolsó, hiányzó darabjait. Az egyébként nyilvánvalóan kormányellenes beállítottságú férfi az Indexnek három fő csomópontról beszélt.

1.  Magyar Péter a tavaly augusztusi 20-i felszólalásában közvetve maga ismerte el, hogy létezik egy konvergenciaprogram. Ennek alapja pedig a hatszáz oldalas megszorítócsomag.
2. Miután augusztus 26-án az Index első tényfeltáró cikke megjelent a brutális szja-emelési tervről, a pártban nekiálltak gyorsan egy új gazdasági tervet készíteni. Olyat, amely csupa népszerű ígéretet tartalmaz, és a kampányban használható, hátha azzal megnyerik a választást.
3. Esetleges hatalomra kerülésük után azonban Magyarék visszatérnének a hatszáz oldalas megszorítócsomagra épülő eredeti konvergenciaprogramjukhoz, és azt hajtják végre. Vagyis megszorítanának.

Sakk, matt. Minden világos lett, értelmet nyertek a korábbi nyilatkozatok, helyükre kerültek a kiszivárgott dokumentumok, érthetővé váltak a dühös, tagadó tiszás megszólalások. 

Magyarék megszorításokat terveztek, azokat a választásokig el akarták titkolni, de kiszivárgott a csomag, amit egy új, népszerű gazdasági programmal, egy kamuprogrammal próbáltak elfedni.

És – merthogy valójában így teljes a kép – a Csercsa-interjú után pár nappal, február elején Magyar Péter tiszás kormányprogramként kedvező hatású gazdasági terveket jelentett be.

Akit érdekel, Csercsa Balázs a videó 26 perc 20 másodperce után kezd bele a helyzet ismertetésébe.

Elképesztő tervek

A kiugrott munkacsoport-vezető leleplezése után különösen fontossá vált, mi is szerepel a hatszáz oldalas megszorítócsomagban, így cikksorozatunk utolsó darabjaiban ezt vizsgáltuk meg alaposan. Az eredmény siralmas, ezt is pontokba szedtük:

1. Már az átlagosan keresők zsebébe is mélyen belenyúlna a Tiszának készült megszorítócsomag háromkulcsos szja-rendszere: van, aki évi több százezer forinttól, mások milliós összegtől esnének el, ennyivel lenne több az adó.

2. Térségünk legdurvább vagyonadóját vezetné be a hatszáz oldalas javaslat, amely így könnyen kiforgathatná a zsebeit a hazai középvállalkozóknak, és bizonyára a középosztály egy részének is.

3. Az átlagos méretű autók és azok alkatrészeinek áfáját 32 százalékra emelné a Tiszának írt csomag, a változtatás árát főként a középosztály fizetné meg.

4. Elvenné az ingyenes egészségügyi ellátást még a gyerekektől is a megszorítójavaslat, amely privatizálná az egészségbiztosítást. A Magyar Péteréknek írt dokumentum nemcsak a családokat hozná nagyon rossz helyzetbe, hanem az alacsony jövedelműeket és a krónikus betegeket is.

5. Az állam ráfizetne, a munkavállalók nem lennének biztonságban, az özvegyi nyugdíjat megadóztatnák, a magánbiztosítók ugyanakkor mesés vagyonhoz jutnának – ezt kínálja a csomag, amely lényegében privatizálná az állami nyugdíjrendszert is.

6. Emelné az árakat és sok ezer munkahely megszűnését hozhatná az a változtatás, ahogy a hatszáz oldalas javaslat átalakítaná a kisvállalkozások adózását.

7. Állatonként 18 ezer forintos kutya- és macskaadót vetne ki a Tisza Pártnak írt javaslat, a sarc öt-hat millió embert érintene, köztük egyedülállókat és magányos időseket is.

Az intézkedések terveiből is látszik, hogy súlyos ügyről van szó. Olyanról, ami könnyen befolyásolhatja az április 12-ei országgyűlési választás eredményét.