Európa és Oroszország egymásra utaltsága éppen energetikai téren fogható meg a leginkább, ecsetelte Dusan Bajatovics, a Srbijagaz vezetője, míg a két magyar előadó, Vargha Tamás, a külügyi bizottság fideszes tagja és Andzsanzs-Balogh Kornél, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának (REKK) munkatársa az Európai Unió szempontjából vizsgálva a kérdést, a közös uniós energiapolitika, az átláthatóság és a bizalom fontosságát hangsúlyozta.
Tavaly a válság ellenére az európai gázfogyasztás 7, míg az import 13,2 százalékkal nőtt. Szergej Pravoszudov okfejtésében ez annyit jelent, hogy a földgáz, mint az ökológiai szempontból leginkább tiszta energiaforrás, határozottan erősíti pozícióit a piacokon, ami komoly perspektívákat nyit meg a legnagyobb tartalékokkal rendelkező Oroszország előtt. Ezt a logikát látszik erősíteni a BP elemzőinek előrejelzése is, miszerint a következő 20 évben a gáz iránt növekedik meg a leginkább az igény, s fokozatosan kiszorítva az olajat, az első számú energiaforrássá válik. A szakértők általában úgy számolnak, hogy 2035-ben a világ a 2008-as válság előtti mennyiségnél 44 százalékkal több földgázt használ majd fel.
Nagymértékben nő a fogyasztás a Közel-Keleten és főleg Kínában. Pravoszudov ebből arra a következtetésre jut, hogy ennek következtében a közel-keleti térségből kevesebb cseppfolyósított gáz jut exportra. Az orosz szakértő úgy véli, a palagáz „forradalma” sem veszélyezteti a Gazprom pozícióit, hiszen ez alapvetően az Egyesült Államok kitermelését érinti, Európa ugyanis a környezetvédelmi kockázatok miatt ódzkodik tőle. Az amerikai technológia nem működhet Kínában sem, mivel ott hiányzik hozzá a kellő mennyiségű víz. Így az energiaszükségleteinek 70 százalékát jelenleg szénerőművekkel biztosító Peking mindenképpen komoly importra szorul. Erőműveinek nagy részét az ökológiai katasztrófahelyzet miatt a szénről kénytelen lesz gázüzemelésűre átállítani, s a Petrochina várakozásai szerint már 2020-ra megháromszorozódik az ország földgázigénye.
Pravoszudov középtávon nem lát esélyt a bioenergia elterjedésére sem, mivel, miközben a Föld lakossága növekszik, az élelmiszerkészletek csökkennek, s aligha lenne ésszerű a motorokban elégetni a tartalékokat. Úgy véli, jó ideig nem lehetnek versenytársai a gáznak az alternatív energiaforrások sem, mivel az egyre nagyobb nyugdíjterhekkel küszködő európai országok büdzséjében mind kevesebb pénz jut majd a szél- vagy napenergia támogatására.
Az elemző szerint a fukusimai katasztrófa, a német atomerőművek bezárása is a gáz, ezzel Oroszország pozícióit erősíti. A növekvő igényeket Európa Pravoszudov okfejtése alapján elsősorban orosz importból elégítheti ki, hiszen saját kitermelése csökken, a közel-keleti export lehetőségei a belső fogyasztás bővülése miatt behatároltak, a problémás Nabucco vezeték pedig megépülése esetén sem mentheti meg az öreg kontinenst. Az energetikai szakértő szerint nem marad más lehetőség, minthogy az Európai Unió partneri kapcsolatokat alakítson ki Oroszországgal, s az ellátás biztonságának erősítése érdekében közös vállalatokat létesítsen a Gazprommal. Európa energiabiztonsága ugyanis csak összehangolt lépésekkel erősíthető. Erre megemlíti a BASF, az E.ON, az ENI vagy a Shell együttműködését a Gazprommal, valamint a szintén nemzetközi kooperációban épülő, illetve tervezett Északi és a Déli Áramlatot. Hiszen, mint fogalmaz, Moszkva Európánál nem kevésbé érdekelt abban, hogy az orosz gáz fennakadások nélkül eljusson a fogyasztókhoz.
Az Európai Unió szempontjából vizsgálta a kérdést Andzsanzs-Balogh Kornél, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának munkatársa. Mint előadása után az MNO-nak elmondta, az orosz várakozások mind a világ, mind az európai fogyasztás tekintetében realisták, összhangban állnak a Nemzetközi Energia Ügynökség által múlt héten publikált Földgáz Aranykorának forgatókönyvével (World Energy Outlook 2011 – Are We Entering a Golden Age of Gas?). A kínálati oldalon az európai palagáz és egyéb nem hagyományos készletek gazdaságos kitermelhetőségének kérdése, valamint a szabályozói környezet alakulása valóban eldöntetlen kérdés.
Lengyelországban például igen nagy a várakozás a jelentős palagázkészletek kitermelésével kapcsolatban, azonban a gazdaságosan kinyerhető mennyiségekről csak a következő években fogunk érdemleges információval rendelkezni, addig pedig nem érdemes túlzott várakozásokat táplálni.
Magyarország makói, nem konvencionális készleteinek példáján is láthatjuk, hogy nem minden mező esetében állnak rendelkezésre azok a technológiák, amellyel az ott fellelhető készletek gazdaságosan kitermelhetők lennének. A tengeri földgázszállítás kapcsán a legtöbb nyugati földgázpiaci kutatóintézet – ahogy az orosz fél rámutatott – az Európába érkező cseppfolyósföldgáz-kínálat beszűkülésével számol 2015-re. Ezt követően a termelők számára kihívást jelent majd a növekvő kereslet ütemében bővíteni a kapacitásokat.
Önmagában az orosz eredetű földgázmolekula európai felhasználása nem jelent gondot, ha az versengő, likvid piacokon történik, amelyen az árakat a mindenkori földgáz kereslet-kínálati viszonyok határozzák meg. Az ezt támogató infrastruktúra-hálózatot és szabályozói környezetet az Európai Unió meg kívánja valósítani az elkövetkezendő években, mivel a jelenlegi orosz kőolajár indexált árazási gyakorlat számos kelet-európai ország számára versenyhátrányt okoz. Az infrastrukturális és szabályozói hiányosságok miatt az orosz beszállító a valós piaci versenyhelyzetnél hátrányosabb árakat képes diktálni a fogyasztóknak. Ezért az orosz szállítások európai részesedésének növelése csak versenyzőbb piaci feltételek megteremtése mellett lenne célszerű, amelyben a Nabucco földgázvezetéknek kulcsszerepe van térségünkben. A szakértő elfogadhatónak tartja az orosz vállalatok megjelenési törekvését az európai földgázpiac kis- és nagykereskedelmi szegmensében, amely önmagában a piaci versenyt erősíti ezekben a többszereplős szegmensekben, és csekély biztonságpolitikai jelentőséggel bírnak.
origo.hu
3 ezren tüntettek Magyar Péterrel, pedig 100 ezerre számítottak
