Nacionalista, autoriter, antiszemita. Ez csak néhány jelző azok közül, melyekkel Erdogant és kormányát az utóbbi napok során a nyugati média jellemezte. Ez azonban – az előzetes felmérések szerint – nem fogja megakadályozni a kormányzó AKP pártot abban, hogy harmadszorra is győzedelmesen kerüljön ki a vasárnap esedékes parlamenti választásokból. A párt legfőbb kampányígérete egy újabb alkotmánymódosítás, melyet a nyugat-európai média és a török ellenzék is komoly fenntartásokkal fogad. Egyelőre nem tudni, hogy alaptalan-e azoknak a félelme, akik egy elnöki, autoriter jellegű rendszer jövőjét látják bele a miniszterelnök által elejtett szavakba; szakértők szerint Erdogan bármelyik utat választhatja.
Csicsmann László, a Corvinus egyetem dékánhelyettese lapunknak elmondta, nagy vitákat kavar a nemzetközi közösségben, hogy az egy évtizede kormányzó párt valójában mennyire demokratizálja az országot, esetleg inkább szembefordul-e a demokratikus, szekuláris értékekkel. „Akik alapvetően negatívan ítélik meg az AKP-t, azok az eddigi rossz tapasztalatokra, a fejkendő viselése körüli vitára, vagy az Ergenekon-ügyre hivatkoznak, és ebből vonják le azt a következtetést, hogy az új alkotmánymódosításoknak csupán egy célja van: az AKP hatalmának megerősítése és a török demokrácia visszájára fordítása.”
Csicsmann szerint lehetetlen megjósolni, hogy merre vezet az AKP útja, de az újabb alaptörvény valóban magában rejti az autoriter irányba való elfordulás veszélyét. Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy az EU-s országjelentés nem látja negatívan a belpolitikai helyzetet, és a korábbi alkotmányos újításokat is üdvözölte, mint például a hadsereg háttérbe szorítását, a gazdasági reformokat, vagy a kurdok jogainak kiszélesítését. Ezek pedig korántsem mondanak ellent a demokratikus értékeknek, jóllehet olyan elméletek is vannak, melyek szerint az AKP egyelőre rejtőzködik, úgymond elrejti a valódi énjét, és hatalmának megszilárdítása után telepszik majd rá a rendszerre – fejtette ki a Közel-Kelet szakértője.
Előreláthatóan négy politikai csoportosulás között oszlanak majd meg a helyek a törvényhozásban. Az AKP és legnagyobb riválisa, a hagyományos kemali értékek őrzője, a Köztársasági Néppárt (CHP) mellett valószínűleg eléri majd a 10 százalékos küszöböt a Nemzeti Mozgalom Párt (MHP) is. A negyedik csoport független jelöltekből és az őket támogató kurdpárti – és a kormányfő által a minap terrorista csoportnak titulált – Béke és Demokrácia Pártból (BDP) áll. Noha a kurd kisebbség elméletileg képviseltetheti magát a parlamentben, valószínűleg idén sem járnak sikerrel, egyes indulókat pedig a választások előtti utolsó pillanatban hallgattat el a népszerű miniszterelnök. Így történt ez Hatip Diclével is, akit a török bíróság a betiltott és világszerte terrorista csoportnak tartott Kurd Munkapárt nyílt támogatása miatt egy év és nyolc hónap börtönbüntetésre ítélt, ezzel kizárva a jelöltek soraiból.
Csicsmann László szerint a jelenlegi pártrendszerben az a legnagyobb probléma, hogy az ellenzéki pártok nem képesek igazi ellenzéki szerepet betölteni, és az embereket csak az AKP tudja megszólítani – a kurd szavazók is Erdoganék táborát gazdagítják. A jelenlegi kormány valóban tett pozitív lépéseket a kurdok jogainak kiszélesítéséért, noha ez a folyamat messze van attól, amit Európában a kisebbségi jogok érvényesülésének neveznek – véli Csicsmann. A kurdok helyzete azonban egyelőre nem számít vezető kampánytémának, nem úgy a gazdasági problémák megoldása, vagy a vallás felé fordulás, melyekben viszont az AKP határozottan jó eredményeket mutathat fel.
Törökország regionális vezető szerepe is egyre inkább szemmel látható, és közel-keleti befolyásának növekedését a London School of Economics legújabb felmérése is megerősítette. Az utóbbi hónapok külpolitikája ugyan óvatos volt – Erdogan a szomszédos szíriai rezsimet is csak a napokban kezdte el komolyabban bírálni – Törökország mindenesetre egy igen pozitív képet sugároz magáról a Nyugat felé azzal, hogy külpolitikájába is beemeli az emberi jogok védelmét. Az államalapító Kemal Atatürk eredeti terveivel ellentétben az ország ugyan nem vált nyugati típusú demokráciává, de a statisztikák egyértelműen a demokratikus államok közé sorolják.
Ahmet Davutoglu külügyminiszter Törökországot a világpolitika egy meghatározó szereplőjévé formálta, a palesztinok támogatásával, a márciusi flottillaincidenssel, az Izraellel szembeni ellensúly kiépítésével pedig Ankara olyan, kifejezetten muszlim ügyeket vállalt fel, melyekkel kivívta az arab világ elismerését. A kérdés, hogy a következő kormány a kritikus Nyugat perifériájaként, vagy egy megbecsült regionális központként látja magát.
origo.hu
Pottyondy Edinától VV Zsoltiig: mennyit keresnek a balos influenszerek?
