Célkeresztben a hadsereg: ők túlélik-e ezt a „fűnyírást”?

Az amerikai védelmi kiadások sem úszhatják meg, hogy jelentős csökkentés nélkül „vészeljék át” az ország előtt álló általános takarékoskodást – derült ki a Központi Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Intézete által közölt elemzésből. A cikkben szerepel az is, hogy az átalakítások során nem szabad figyelmen kívül hagyni a hadsereg szükségleteit és ahhoz kell rendelni a forrásokat.

Mindenki tudja, hogy napjaink legnagyobb kihívása, amivel az Egyesült Államok kormányának szembe kell néznie, az egyértelműen a költségvetés óriásira nőtt hiánya. Arról azonban jelentős vita folyik, hogyan lehetne ezt csökkenteni és ezzel egy időben visszaszorítani az egyre nagyobb államadósságot – fogalmazott legújabb elemzésében David Berteau védelmi politikai szakértő. Két bizottság tavaly év végén azt javasolta, hogy az államadósságot a GDP 60 százalékának a környékére kellene levinni. Egyik állásfoglalást sem tette magáévá a kormányzat, mégis érdemes figyelembe venni a javaslataikat – tette hozzá.

A szakértő szerint a másik kulcskérdés az, hogy a költségvetési hiány csökkentése hogyan viszonyul a hadi kiadások csökkentéséhez. A korábban említett bizottságok szerint a védelmi kiadások csökkentése a probléma egyik megoldása. Robert Gates védelmi miniszter ezzel szemben azt állítja, hogy nem ezek a kiadások okozzák a túlzott mértékű deficitet, és a megoldást nem ebben az irányban kell keresni. Berteau elemzésében rámutatott arra, hogy jelenleg az USA a központi költségvetés 22 százalékát fordítja védelmi kiadásokra, míg az egyéb szempontú költségvetési költéseknek a 60 százalékát. Jól látszik tehát, hogy a védelmi költségek csökkentése nélkül lehetetlen redukálni a teljes hiányt.

Három út van

A kutató szerint nagy kérdés, hogy a nemzet biztonságát csak akkor lehet-e biztosítani, ha szilárd alapokon áll a gazdaság. Úgy látja, hogy az országnak nincsen más választása, mint a védelmi kiadások együttes csökkentése a költségvetési deficittel együtt. Mindkét bizottság bemutatta saját kiadáscsökkentési javaslatát, amelyek azt mutatják, hogy meg lehet vágni a védelmi kiadásokat, de ezek a nézetek nagyon felületesek és nem adnak útmutatást. A történelem ezzel szemben három nagyon egyértelmű utat vázol föl előttünk – mutat rá az elemzés szerzője.

Az egyik lehetséges megoldás, hogy egy év alatt csökkentik a kiadásokat. Ez az út volt az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az 1990-es években, de emiatt a védelmi minisztérium kénytelen volt elszenvedni azt, hogy felborult az arány a rendelkezésre álló források és a katonai szükségletek között – állapítja meg Berteau.

Nem jó a hátrafelé tekintés sem

A másik út a kiadások folyamatos faragása, mint amikor a hidegháború végeztével Colin Powell vezérkari főnök 40 százalékkal csökkentette az általános haderőstruktúrát. Ugyanezt a stratégiát követte a kormányzat Eisenhower és Ford alatt is. Ennek egyetlen előnye van a rövid távú megszorításokkal szemben, mégpedig az, hogy segít fenntartani az egyensúlyt a szükségletek és a források között. Hátránya ennek az alternatívának, hogy nagyrészt hátrafelé tekint és nem a jövő technológiai és beruházási kihívásai felé – olvasható az elemzésben.

Berteau szerint a harmadik út a legnehezebb, amely a hadsereg szükségleteinek az újradefiniálását kívánja, hogy az megfeleljen az igényeknek. Ezt az utat sokszor követték, de egyszer sem sikerült végrehajtani a változtatásokat. Ha mégis ez a legjobb út, miért ennyire nehéz ennek a végrehajtása? – teszi föl a kérdést a szerző. Négy oka van annak, hogy ez nem működött korábban, és ezeket a tényezőket kezelni kell ahhoz, hogy a védelmi kapacitás megmaradjon, amíg végrehajtják a költségek racionalizálását.

Rövid távon nőhetnek a költségek

A szakértő szerint először is nem lehet tudni, mit kapunk azért a védelmi pénzért, amit elköltünk. Másodszor nagyon nehéz meghatározni a jövőbeli veszélyeket. Tudjuk, hogy a jövő számtalan veszélyt hordoz és elképzelhető, hogy ezekre nem a hadsereg a legjobb megoldás, de arra sincsen jó válasz, hogy milyen seregre lenne szükség, amely egy ilyen helyzetben képes jó válaszokat adni. Berteau szerint a katonaság fölötti civil kontroll az utóbbi időszakban meggyengült. Senki sem kérdőjelezi meg a védelmi miniszter vagy az elnök autoritását a védelmi ügyekben, de az intézmények túlságosan kiterjesztik a hatalmukat a védelmi minisztériumra, amely nem igazolható kellő mértékben.

A biztonságpolitikai elemző úgy látja, hogy a negyedik és egyben legfontosabb szempont, hogy a múlt mindig meg akarta ölni a jövőt, mivel ez volt az egyetlen lehetősége annak, hogy a múlt életben maradjon. Azt követően, hogy a harmadik utat választjuk a költségcsökkentés tekintetében, és definiáljuk a hadsereg jövőbeli szükségleteit, rövid távon az átalakítás költségei nagyobbak lesznek – teszi hozzá.

Itt az idő

Hogyan tudjuk meghatározni a jövőt és finanszírozni is azt? – teszi föl a kérdést a szerző. Leon Panetta védelmi miniszter fölvázolta a kitörés útját. Első terve, hogy a következő két év fő prioritásait egyszerre határozzák meg és igazítsák egybe a szükségleteket a lehetőségekkel. Elképzelése szerint a 2014–2019-es időszakra készülni fog egy védelmi költségvetési program. Ez alapvetően lép túl a korábbi időszakban megszokott tervezésen és megpróbálja az akkori szükségletekhez hozzárendelni a forrásokat. A 2012-es választást követően a védelmi miniszter szerint az afganisztáni csapatok kivonásával mindenképpen könnyebb lesz a kiadáscsökkentés végrehajtása – olvasható az elemzésben.

A védelmi kiadások csökkentése a teljes költségvetési szférát érintő vágásoknak a részét kell, hogy képezze. A helyes megközelítés, ha újradefiniáljuk a jövőbeni védelmi szükségleteket, és a finanszírozást ehhez igazítjuk. „Itt az idő elkezdeni” – zárul a biztonságpolitikai cikk.

(Forrás: csis.org)