Ez olyan, mint amikor Hitler és Mussolini szabta a határt + Képek

Alaposan felkészült a hazánkba látogató kambodzsai diplomáciai testület. A Sok An megbízott miniszterelnök által vezetett küldöttség DVD-vel, prospektusokkal, térképekkel felszerelkezve érkezett a Magyar Külügyi Intézetbe, hogy meggyőzze a termet megtöltő hallgatóságot a vitatott hovatartozású Preah Vihear templom kambodzsai gyökereiről.<br /><br /><a href="http://mno.hu/portal/782113" target="_blank"><strong>• Ágyúval lövik a templomot, mert úgy érzik, az övék + Képek</strong></a>

Gabay Balázs
2011. 06. 28. 5:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A rövid technikai intermezzót látványos képi bemutató követte. A megbízott miniszterelnök előadása három térkép és két szerződés dátuma köré épült fel. A rövid történelmi ismertetőből („birodalmunk hosszabb ideig állt fenn, mint a Római Birodalom”) kiderült, a kambodzsai nép már-már magyaros büszkeséggel tekint múltjára. A thaiföldi–kambodzsai határon fekvő Preah Vihear történelmük egyik legdíszesebb éke, melyért évtizedek óta dörögnek az ágyuk – mindhiába.

Mielőtt a gyönyörű építmény konkrét történelmébe kezdett volna, Sok An kendőzetlenül beszélt a konfliktus gazdasági vonzatáról. Kambodzsa 1999 és 2009 között évi kétmillió turistát vonzott, akik többsége a templomra is kíváncsi volt. A látogatók által az országban elköltött pénz nagyjából az állami költségvetés negyedét tette ki. Mindez, úgy tűnik, lassan a semmibe vész, a konfliktus ugyanis idén februárban olyannyira kiéleződött, hogy a helyi lakosok tízezrei kényszerültek elhagyni otthonukat, a Preah Vihear pedig civilek számára megközelíthetetlenné vált.

Először még Thaiföldnek ítélték a franciák

A kambodzsai király korábban évente egyszer ellátogatott a hindu vallási központba, és díszes ceremónia közepette rótta le a tiszteletét. Ki tudja, mikor térhet vissza a területre? – panaszolta a megbízott miniszterelnök.

Az egyedi fekvésű templom 350 méterre a tengerszint felett, egy sziklameredélyen helyezkedik el, a középkorban egyre terjeszkedő thai birodalom pedig szép lassan bekebelezte. A francia kolonizáció később egész Dél-Ázsiát az uralma alá hajtotta, sőt az európaiaknak köszönhető, hogy a pontos határvonalat is meghúzták a vízgyűjtő területek mentén 1907-ben. „Ez volt az első szerződés, mely szabályozta a Preah Vihear hovatartozását, három évvel később pedig végleg eldőlt, hogy a nemzetközi bizottság döntése alapján a területet Sziám (a mai Thaiföld) kapta meg – világosította fel hallgatóságát a megbízott miniszterelnök, majd így folyatatta: – Ez azonban a térképmódosításoknak hála érvényét veszítette 1962-ben. A hágai Nemzetközi Bíróság ugyanis ekkor elutasította a korábbi thai térképet, és a kambodzsait fogadta el. Ezzel a határterület és a templom visszakerült a jogos tulajdonosához.”


A thai hadseregnek a döntés értelmében vissza kellett volna vonulnia a vitatott státuszú sziklaszirtről, ez azonban nem történt meg, a harc pedig azóta folyik – egyre kíméletlenebb eszközökkel. „Nézzék csak meg a képeket – mutatott a prezentációra a miniszterelnök –, a thaiföldiek semmitől sem riadnak vissza, még a már régóta betiltott fürtös bombákat is bevetik a mieink ellen.” (Moammer Kadhafi hadseregét is megvádolták azzal, hogy a lázadók ellen ezt a pusztító fegyvert vetette be.)

Ennél azonban sokkal nagyobb csapást mért a kambodzsai diplomáciára, amikor 2007-ben – miközben a Preah Vihear világörökséggé nyilvánításáról tárgyaltak – előkerült egy egyoldalú thaiföldi térkép, melyen a hindu templom már a thai területen látható. „Hogyan, mi alapján készülhetett ez a térkép? A 2007-es és az 1962-es határvonalak között 4,6 négyzetkilométernyi terület tátong. Mindennap a fülünkben cseng ez a szám. Ez a fajta határmódosítás a második világháború előtti időszakra emlékeztet, amikor Hitler és Mussolini saját kénye-kedve szerint szabta meg a határokat Európában” – mondta felháborodva Sok An. Egy évvel később a két ország küldöttsége már a tárgyalóasztal mellett viaskodott, volt, hogy hajnali egyig győzködték egymást, újfent hiába.


A kambodzsai vezetés azonban ekkor – 1962 után másodszor – újfent megerősítést kapott: az UNESCO világörökségi kitüntetésről döntő bizottság ugyanis megadta a címet a Kambodzsa (!) területén fekvő Preah Vihear templomnak. „Mindez nem számít, ugyanis a thai kormány 2008 óta ugyanazt ismételgeti, azóta pedig öt alkalommal intéztek támadást a határvonalnál – húzta alá a miniszterelnök. – Az utóbbi hónapokban több mint háromezer tüzérségi lövedék csapódott be a templom közvetlen közelében, illetve annak területén. Több száz tank áll velünk szemben, és csak arra vár, hogy elpusztíthasson egy területet, mely nem csupán vallási emlékhely, de az UNESCO világörökség része, vagyis nemzetközi védelem alatt áll. Az újabb döntésig még hónapokat kell várni, Thaiföld részéről azonban »legördült a függöny«, csak a hadseregben hisznek.”


Ami igaz, az igaz, a lebombázott oszlopokat, félholtan heverő katonákat, fel nem robbant fürtös bombákat bemutató képek alapján bizony félő: mire megszületik az újabb nemzetközi határozat, már nem lesz, amiről döntsenek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.