2007 októberében dőlt el, hogy Németország rendezheti az idei női labdarúgó-világbajnokságot, akkor Kanadát sikerült diplomáciai úton legyőznie a germán küldöttségnek, ma este viszont már a labdarúgókon a sor, hiszen a Nigéria–Franciaország nyitómérkőzés után a házigazda éppen a fent említett észak-amerikai riválisával találkozik a berlini Olimpiai-stadionban. A torna egyébként további nyolc helyszínen zajlik majd, a fővároson kívül Augsburgban, Bochumban, Drezdában, Frankfurtban, Leverkusenben, Mönchengladbachban, a Hoffenheim otthonául szolgáló Sinsheimben és Wolfsburgban rendeznek még mérkőzéseket. A döntőt július 17-én játsszák a frankfurti Commerzbank Arenában.
Németországban nagy hagyományai vannak a női labdarúgásnak és az összefogás eszméjének, s mivel e kettő most találkozott egymással, szinte példa nélküli támogatottsággal rendelkezik az esemény. A vb fővédnöke Angela Merkel német kancellár, a hivatalos nagykövetek között ott találjuk a német női futball korábbi nagy egyéniségeit, Steffi Jonest, Britta Carlsont, Renate Lingort és Sandra Minnertet, valamint a paralimpiai bajnok Manuela Schmermundot. Hogy ezek a nevek nem sokat mondhatnak kedves olvasónknak, azon nem kell csodálkozni, hiszen a Németországban megkérdezettek ötven százaléka sem tudott egyetlen játékost sem megnevezni a mostani keretből. Persze nem csak női nagyságok, hanem a férfi szakág korábbi neves egyéniségei, így Franz Beckenbauer, Matthias Sammer, Karl-Heinz Riedle vagy éppen Rainer Bonhof is a városi nagykövetek sorát gyarapítja.
Az érdeklődés persze óriási, néhány nappal ezelőtti adat szerint közel 700 000 jegy már elkelt, a szervezők 25 000 fős átlag nézőszámra számítanak. A jegyek 10 és 415 euró között mozognak, ám rengeteg tikett jutott ajándékként az iskoláskorú gyermekeknek, vagy a klubokban igazolt fiatal női labdarúgóknak. A torna összköltsége 51 millió euróra jött ki (csak a nyitóünnepség belekerült kétmillióba), a jegyeladásokból ennek körülbelül a felét tudják pótolni, a többit a hat nemzeti mecénás multicég, a Deutsche Telekom, a Commerzbank, az Allianz, a Rewe, a Deutsche Post és a Deutsche Bahn „dobta össze”, felkérés nélkül támogatva a jeles eseményt. Németországban ugyanis nemzeti, minden mást lesöprő propagandával megtámasztott ügy lett a női futball-vb. A helyi Playboy magazin címlapján közölte a német válogatott lányok fotóit, a Panini matricagyűjtő albumot adott ki története során először a női szakág részére is, a 2010-es világbajnokságon már megcsodált polipjósda ismét működésbe lépett, míg a világbajnokság hivatalos dalának Alexis Jordan Happiness című számát választották – nagy tehát a PR-értéke ennek a rendezvénynek. Ráadásul pont egy olyan országban, ahol a női futballt már-már a férfiéval hasonló körítés övezi. Igaz, a német Bundesligában szereplő lányok többsége még mindig amatőr, ám a válogatott játékosok több ezer eurós fizetést kapnak már a klubjuktól, autóhasználatot, s minden egyebet, ami a profi munkához szükséges. Hogy a hazaiak számára presztízskérdés a győzelem is, azt jól jelzi, hogy egy esetleges világbajnoki cím 60 ezer eurós (16,8 millió forint) jutalommal párosulna a játékosok számára, ez a szám nyolc éve csupán 15 ezer, négy esztendeje pedig 50 ezer volt.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!