Egy „jogos” filmet ajánlottak a figyelmembe az ügyvédek világában jártasabb ismerőseim, és nem riadva meg a komolyabb témától, úgy gondoltam, mi is lehetne jobb, mint egy spontán mozizással lezárni egy könnyű nyári napot. Útban a mozihoz feltettem a kérdést – ha már a film részletei ismeretlenek voltak számomra –, hogy ki játszik benne. (Mármint láthatok-e ma este valami vörös szőnyeget megjárt csillagot is a vásznon, az – néhány kivételtől eltekintve – nem árt.) Kiderült, Matthew McConaughey örvendeztet meg „társaságával” majd a moziteremben. Rendben, nekem is megvoltak a „kötelezők” tőle, no de ő egy paragrafusoktól hemzsegő thrillerben?
A pattogatott kukorica rágcsálása közben már túllendültem a sokkon, inkább a nassolni valóval voltam elfoglalva, mikor McConaughey-t egy Los Angeles utcáin cirkáló Lincoln Continental kupéjának hátsó ülésén pillantottam meg. A playboyos kisugárzás a helyén volt, bár öltönyben és papírokat tanulmányozva társalgott hősünk a sofőrjével. Az elvált Mickey Haller ügyvédet láthattam, aki oly lazasággal egybeszőtt rutinnal kezeli mindennapi ügyeit, mintha épp egy vadvízi evezésen lenne, sosem lepődik meg a váratlan helyzetektől, új ügyektől, vagy épp az autóját üldözőbe vevő motoros gengszterektől. Amúgy piti esetei vannak, ám már az elején érezzük, ebben a fickóban több van, mint hogy egy leültetett prostituáltat biztasson, hogy nem sok az a pár hónap... Hallert nem erkölcsi elvek vezérlik munkája során, a jog eszközeit, vagy annak kiskapuit kihasználva juttatja érvényre akaratát, a tárgyalóteremben pedig hatásosan és meggyőzően érvel.
Sőt, ha jön a kihívás, meg is ragadja: egy dúsgazdag ficsúr, Louis Roulet ügye kerül hozzá egy jó fülesnek köszönhetően, és az ügyvéd úgy gondolja, nagyon könnyű dolga lesz és sok pénze. A férfit nemi erőszakkal vádolják, a képlet egyszerű: a pénzéhes prostituált a gazdag playboy pénztárcájára feni a fogát, ezért tőrbe akarta csalni. Ryan Philippe pedig oly határozottan kiáltozza, „ártatlan vagyok”, hogy nézőként el is hisszük neki, és elfelejtjük, milyen gonoszka is tudott lenni a Kegyetlen játékok tinibálványa.
Mickey Hallert nem érdekli különösebben az ártatlanság ténye, meg akarja nyerni a pert, ám mikor beleássa magát, és ráeszmél a valóságra, valamint hogy egy korábbi ügyében mekkora hibát vétett, és ezek után még magánnyomozó barátját is megölik, rossz döntéseinek és lelkifurdalásának súlya alatt kell megtalálnia a megoldást. A bűntelenségét hangoztató, babaarcú ügyfél ugyanis egy manipulatív, kegyetlen gyilkos, ráadásul a ravaszabb fajtából. Mikor rájön, hogy ügyvédje mindent tud, megteszi a „szükséges lépéseket”, és nem feledkezik meg arról sem, hogy Haller kislányának bájosságát ecsetelje.
A film kikerüli a patetikus érzelmi jelenteket, mégis teljesen értjük, hogy a főhős min megy keresztül, milyen mély viszony fűzi például a családjához, volt feleségéhez. Haller szerencsére nem omlik össze, nem vonul el a tengerpartra értékelni a helyzetet, erre nincs is ideje. Amikor kell, könnyeket hullat, vagy jó sok viszkit legurít, aztán egyből a megoldáson töri a fejét. Csavaros észjárása már-már a Szökés Michael Scofieldjét juttatja eszünkbe, bár itt a börtön folyosói helyett a jog útvesztőjében cikázva kell meglelni a kiutat. Haller derekasan próbálkozik is, de ügyfele nem könnyíti meg a dolgát. Az ügyvédnek nem csak a karrierje és a családja biztonsága a tét, gyilkossággal is megvádolják. Miközben örök félelmével szembesül, régi hibáját is helyre kell hoznia, és újraértékelni azt, amit az igazságról, az igazságszolgáltatásról és a gonoszról gondolt.
origo.hu
Pottyondy Edinától VV Zsoltiig: mennyit keresnek a balos influenszerek?
