Világok harca. Röviden így lehetne jellemezni a ciprusi helyzetet. Északon – az 1974-es ankarai inváziónak köszönhetően – a sziget közel 37 százalékát a törökök uralják. Mecsetek, minaretek, mozlim imádkozóhellyé átalakított egykori keresztény templomok, rengeteg elhagyott ortodox kolostor, freskóik, ikonjaik odadobva az enyészetnek. Ott a müezzin hív imára, délen kisvártatva megszólalnak a harangok, mintha egymás idegeivel játszanának. Köztük a senki földje, a 180 kilométer hosszú, 346 négyzetkilométer összterületű, legszélesebb pontján hét kilométeres ENSZ-ütközőzóna, ismertebb nevén a „zöld vonal”. A világszervezet – a javuló helyzetre hivatkozva – egyre csökkenő létszámmal, jelenleg 860, köztük 77 magyar katonával működteti békefenntartó misszióját.
A megosztott szigeten 2003 óta hét határátkelőt nyitottak a görög és török rész között, amelyből három a fővárosban, Nicosiában található. Több helyen pedig már nemcsak gyalogosan, de gépjárművel is át lehet kelni. Az ENSZ-ütközőzóna környékén még mindenfelé kint vannak a figyelmeztető táblák: tilos fotózni. A szigor továbbra is tartja magát, igen nehéz bejutni a lezárt területekre. A helyiek is csak külön engedéllyel léphetnek be a görög és török lőállások, őrtornyok közötti senki földjére. Külön bonyodalmat jelent, hogy az 1974 óta gyakorlatilag hermetikusan lezárt zónában ellenőrizhetetlenek a tulajdonviszonyok. ENSZ-illetékesek szerint előfordult, hogy a görögök által elvetett búzát törökök aratták le. Bizonyos helyeken azonban a görögök az ütközőterületre engedik a lakosságot, kamatmentes hitellel támogatják az ottani házépítéseket.
A tulajdonviszonyok azonban nemcsak az ütközőzónában okoznak gondot. Az 1974-es török inváziót követően Ciprus északi részéről egész városokat, köztük például Famaguszta teljes görög lakosságát evakuálták délre, összesen mintegy kétszázezer embert. Északra pedig közel ötvenezer török távozott. Az időközben elinduló egyesítési tárgyalások többek között emiatt is akadoznak, a görög fél nem pénzbeli kompenzációt akar, hanem visszakapni a megszállt ingatlanokat, ahová sok esetben azóta főleg Törökországból érkezett családokat telepítettek. Egyelőre politikai síkon sem közelednek az álláspontok. Míg ugyanis a görögök egy két entitásból álló, ám kifelé egy hangon, egy testülettel megszólaló államot szeretnének, addig ezt a törökök nem tartják kivitelezhetőnek.
A jelenlegi helyzetnek külön pikantériát ad, hogy 2012. július 1-jétől – a következő lengyel–dán–ciprusi uniós elnökségi trió keretében – Ciprus fél éven át lesz EU-elnök. A görög ciprióták – akik helyzetükből fakadóan a szomszédság- és menekültügyi politikát tartják leendő elnökségük egyik fontos zászlóshajójának – pedig úgy vélik, tarthatatlan az, hogy míg Törökország az Európai Unió tagja kíván lenni, csatlakozási tárgyalásokat folytat, addig megszállja egyik tagállamának egy részét.
origo.hu
Pottyondy Edinától VV Zsoltiig: mennyit keresnek a balos influenszerek?
