Marx „embereit” egyelőre nem lehet megtörni

Az elmúlt hetekben újra megélénkült a FARC, vagyis a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők marxista lázadószervezet tevékenysége. A csoport többek között kábítószer-kereskedelemből, emberrablásokból tartja fenn magát, néha élő pajzsként használva túszait katonai akciói során.

Az 1950-es évek felfordulásaiból, a liberálisok és a konzervatív erők közötti harcokból nőtt ki a FARC: a Kolumbiai Kommunista Párt alakította meg 1964-ben, hogy megvédjék azokat a vidéki területeket, amelyek akkor még a kommunisták irányítása alatt álltak. Ez a szervezet Kolumbia legrégebbi, legnagyobb, legütőképesebb és legjobban felszerelt marxista felkelőcsapata. A FARC katonai elvek szerint szerveződött fegyveres csoport, amely számos városi fronttal is rendelkezik. A lázadószervezetet egy úgynevezett titkárság irányítja.

Bombázás, gyilkosság, drogkereskedelem, emberrablás, kínzás, eltérítés, gerilla- és konvencionális katonai akció a kolumbiai politika katonai és gazdasági célpontjai ellen – körülbelül így írható le a FARC tevékenységi köre. A dél- és közép-amerikai illegális csoportokra oly jellemzően a külföldi állampolgárok elrablása is a szervezet „profiljába vág”, és ezekért a túszokért később váltságdíjat követelnek. A FARC-nak jól ismert kapcsolatai vannak a drogkereskedelemben is, és kolumbiai információk szerint kétmillió dolláros bevételre tesznek szert naponta kábítószer-forgalmazásból.

Sarcot vetnek ki

A FARC irányítása alatt álló biztonsági menedék Kolumbia két legnagyobb kokatermesztő vidéke között helyezkedik el, ám mégsem ezt tartják a legnagyobb területnek, ahol kokát termesztenek vagy kábítószer-kereskedelem zajlik. Számos FARC-egység Dél-Kolumbiában jelentős bevételre tesz szert mind a legális, mind az illegális üzletekre – beleértve a drogkereskedelmet – kivetett sarcukból. Néhány lázadóegység bevételi forrása nemcsak ez a sarc (vagy „adó”), hanem a laborok őrzéséért befolyt összegek is, ugyanis pénzért vagy fegyverekért cserébe a felkelők védelmezik a kokainlaboratóriumokat Kolumbia déli részén. Néhány FARC- és ELN- (Nemzeti Felszabadítási Hadsereg, az ország második legnagyobb lázadócsoportja) egység függetlenül vesz részt a kokainlaboratóriumok működésében; míg más FARC-egységről Dél-Kolumbiában tudják, hogy közvetlenül is részt vesz a drogkereskedelemben és a helyi kokainpiac ellenőrzésében.

Kolumbia kormánya 2010. szeptember 23-án bejelentette, hogy megölték Manuel Julio Suarez Rojast, ismertebb nevén „el Mono Jojoy”-t, és a FARC helyettes parancsnokát is. Mono Jojoy volt a FARC legfőbb katonai vezetője és a terroristacsoport legmagasabb rangú tagja, akit likvidáltak Raul Reyes 2008-as halála óta. El Mono Jojoy halála volt a legnagyobb csapás, ami története során a FARC-ot érte. A vezetőt azzal vádolták, hogy részt vett számtalan terrorista akcióban, többek között két amerikai misszionárius meggyilkolásában, még 1995-ben. Ennek az akciónak az eredménye jól bizonyította a kolumbiai fegyveres erők professzionalizmusát, a folyamatos kétoldalú együttműködés hatékonyságát Kolumbia és szomszédjai között, hogy megelőző csapást tudjanak mérni a FARC-ra.

A kormány katonai és rendőrségi akcióinak eredményeként, a FARC ereje 2010-ben lecsökkent nagyjából 8000 tagra – 16 ezerről indult 2001-ben. Viszont 2008 után csökkent a kormányerők hatékonysága, és a FARC leszerelése alacsonyabb volt 2009-ben (2128), mint egy évvel korábban (3027).

Az IRA is partner

A FARC tevékenysége nem korlátozódik kizárólag Kolumbiára, néhány esemény helyszínéül – kínzás, emberrablás, logisztika – Venezuela, Panama és Ecuador is szolgált már. Sőt, a szervezet komoly külföldi kapcsolatokkal is rendelkezik.

Kuba némi orvosi ellátást és politikai konzultációt nyújt a csoportnak, robbanóanyag kezelésével kapcsolatos képzést a FARC számára az IRA szolgáltat, valamint valószínűleg más, külföldi székhelyű terroristák – a kolumbiaiak sejtése szerint kubaiak, irániak, az ETA tagjai (baszk terrorista csoport) –, és ez a segítség és szaktudás jelentősen megnövelte a FARC profizmusát a városi terrorizmusban.

Az IRA-nak jól megalapozott kapcsolatai vannak a FARC narkóterroristáival Kolumbiában legalább 1998 óta. Jelenleg az IRA robbanóanyag-kezelésére vonatkozó segítségének köszönhetően még hatékonyabb robbantásos támadásokat intézett a csoport a kolumbiai városi infrastruktúra, például hidak, energiavezetékek, víztározók és más létesítmények ellen.

2001. augusztus 11-én az IRA két tagját és a Sinn Fein képviselőjét (a Sinn Fein az IRA politikai szárnya) letartóztatták a kolumbiai hatóságok a bogotai El Dorado reptéren, miközben elhagyták a FARC irányítása alatt álló dél-kolumbiai területet. A három férfinál hamis útlevelek voltak, a ruhájukon és a csomagjaikban robbanószer nyomait találták. A férfiak állításuk szerint azért voltak Kolumbiában, hogy szemmel tartsák a folyamatban lévő béketörekvéseket Andreas Pastrana elnök kormánya és a lázadócsoportok között. Később, 2002 februárjában mindhármuk ellen hivatalosan is vádat emeltek, amely szerint a FARC-terroristáknak nyújtottak robbanóanyagokkal kapcsolatos képzést és hamis útleveleket használtak, hogy elrejtsék valós kilétüket, amíg Kolumbiában tartózkodtak. Mindhármukat 17 évre ítélték, de a fellebbezés után óvadék ellenében szabadlábra helyezték őket, és kihasználva az adódó lehetőséget, el tudtak menekülni Kolumbiából az igazságszolgáltatás elől.

Nyitott határok

A brüsszeli nemzetközi kríziscsoport szerint a kolumbiai biztonságpolitika egyik gyenge pontja védtelen és nyitott határai, és ezt ki is használja a lázadószervezet. A FARC számos alkalommal használt biztonsági menedékeket Ecuadorban és Venezuelában, többek között az ország zord földrajzi adottságai miatt. Brazília és Peru komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy megelőzze azt, hogy a FARC az ő területeikre terjeszkedjen tovább. Hugo Chávez nemzetközileg kampányolt, hogy a FARC-ot „hadviselőkként” tartsák számon.

A FARC a fegyvereit és lőszereit számtalan forrásból szerzi, amelyek között szerepelnek a regionális feketepiaci árusok és a kormányzati hadsereg tagjaitól lopott darabok is. A helyi feketepiac a FARC számára viszonylag kis kockázattal jár; megfelelő forrása kisebb fegyvereknek és lőszereknek, és ráadásul ezt nehéz betiltani – a problémát súlyosbítja a lázadószervezet által használt számtalan beszerzési csatorna. A FARC az elmúlt három évtized alatt a katonai fegyvereket és a lőszereket Kolumbia szomszédos országaiból és Közép-Amerikából szerezte be, ahol a hidegháború időszakából visszamaradt fegyverek elérhetők voltak a feketepiacon, és jól kiépített csempészeti útvonalak és kapcsolati hálók álltak rendelkezésre. Számos regionális piac fegyverkereskedője szintén benne van a drogkereskedelemben, így hajlandók elfogadni drogot is a fegyverekért cserébe.

A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel az idők során nemcsak a kormánycsapatok, hanem más szervezetek is szembekerültek. Az 1980-as években a marxista gerillákkal folytatott harcok során számos szélsőjobboldali félkatonai milícia szerveződött Kolumbiában. A 2003 és 2006 között feloszlatott Kolumbiai Egyesült Önvédelmi Erők (AUC) fegyveresei civilek ezreit gyilkolták meg. Félkatonai szervezetek tagjai legalább 4389 eltűnt esetében vallották be a bíróságon érintettségüket. Mindezek és a kolumbiai kormány erőfeszítése ellenére a FARC még mindig működik, rengeteg túszt tart fogva és az elmúlt évtizedben történt meggyengülése után is fontos alkotóeleme a dél-amerikai ország életének.

(globalsecurity.org, news.bbc.co.uk, fas.org, MTI)