„Ne is tudják, mennyi az idő”

Kétszáz éve kisebb-nagyobb kihagyásokkal mutatja az időt az őcsényi református templom fertályos toronyórája. A tervek szerint pedig hamarosan minden negyedórában el is üti majd.

A nagymutató jelzi az órát, a kismutató pedig a percet, s azért így, fordítva, hogy azok, akik nem adtak pénzt az óramű megépítéséhez, ne is tudják mennyi az idő – legalábbis így tartja a mondás Őcsényben. Ám aligha él még bárki is az egykori adományozók közül, ugyanis a református templom óráját éppen 200 éve, 1811 májusában helyezték el a toronyban.

Csapai János presbiter, a szerkezet mostani gondozója elmondta, hogy tudomása szerint a környéken csak Bátaszéken van még ehhez hasonló, eredeti állapotban megmaradt fertályos óra, de az jó száz évvel fiatalabb az őcsényinél. Az elnevezés egyébként a német viertel szóból származik, és az óra másik különlegességéből fakad. Ugyanis ha rendben be van állítva a szerkezet, akkor negyedkor egyet, félkor kettőt, háromnegyedkor hármat, egészkor pedig négyet üt, majd az aktuális órát is. Most azonban csendes, de Csapai János úgy tervezi, hogy hamarosan ismét „szóra bírja”.

Mint ahogy az is neki köszönhető, hogy 2007-ben újra járni a kezdett az óramű. A nyolcvanas évek elejétől, az addigi harangozó halála után ugyanis mozdulatlanul álltak a mutatók, nem volt, aki reggel és este felhúzza a súlyokat, ha kell, beállítsa a pontos időt, valamint esetenként megolajozza a szerkezetet. Pedig a működéshez ennél többre nincs is szüksége az óraműnek. És mivel nem elektromos rendszerről van szó, még egy nagy vihar sem tehet benne kárt.

Magyarországon ugyan vannak ennél régebbi toronyórák, de az őcsényi mindenképpen a ritkaságok közé tartozik. Sőt készítőjének, Hilbringer József órásmesternek ez az utolsó munkája, mivel a szakember a 200 évvel ezelőtti májusi avatás után, júniusban váratlanul elhunyt. Ám nem csak ezért lehet azt mondani, hogy még idejében készült el a toronyóra. Az átadás évében ugyanis ötszörösével esett az akkori magyar fizetőeszköz, a rénes forint értéke, és így csak jóval később lett volna ismét anyagi lehetőség a megépítésére. Az óra készítése a mester, az ácsok és a kőművesek fizetségével együtt 2464 rénes forintba és 20 krajcárba került.

Ennek csak egy része, 720 rénes forint és 32 krajcár jött össze 209 őcsényi hívő adományából. 820 rénes forint annak köszönhető, hogy Pozner Bernát, a szekszárdi uradalom tiszttartója engedélyt adott az őcsényi egyháztagok borainak megadóztatására. Így 44 akó bor gyűlt össze, és azt akónként 20 rénes forintos áron adták el. A fennmaradó 938 rénes forintot és 48 krajcárt az egyházközség biztosította.

(teol.hu)