Nem holmi old boy módjára kóstolgatnak a Sárgödörtéren + Képriport

Rotyogó pincepörkölt illata kúszott be a paksi Sárgödörtér hűs borpincéinek mélyére június első szombatján, melyhez természetesen sillerbor dukált minden asztalra. Ötödik alkalommal is „összecsaptak” az ország legjobb borai a paksi sillerfesztiválon, amelyen neves hazai borászok is tiszteletüket tették. Az MNO-nak a fesztivál szülőatyjait, sőt még az atomváros polgármesterét is sikerült mikrofonvégre kapnia.<br /><br />

A paksi Sárgödörtér egyik legpompásabb pincéjének büszke ura Kovács Sándor, aki épületburkolással foglalkozik, szabadidejében pedig egyre mélyebbre ás a város alatt. „Jelenleg 11 méter mélyen vagyunk – mondja, miközben a lovagteremre emlékeztető első pinceszintről ereszkedünk alá a másodikra. – Ide bortrezorokat szeretnék majd elhelyezni, és az sem kizárt, hogy még ennél is mélyebbre ereszkedünk majd, de ez a jövő zenéje.” A vállalkozó ragyogó eleganciával rendezte be a pincét, a falakat szentképek díszítik, néhol kisebb trezorok szegélyezik. „A világ minden szegletéből szeretném majd borral kínálni vendégeimet. Az én sikeremen pedig osztozik majd az egész Sárgödörtér, hiszen, ha hozzám bejönnek az emberek, a szomszédokat sem kerülik el.”

„Pontosan nem lehet tudni, hogy a schlimmern, vagy esetleg más szóból ered, de maga a siller elnevezés osztrák–német eredetű” – kezdi a névadástól Leber Ferenc, a Paksi Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesületének elnöke. „A borászkodás pusztán hobbi – teszi hozzá –, hiszen főállásban az atomerőműben teszem a dolgom, emellett pedig Paks alpolgármestereként (Fidesz) is tevékenykedem. Pakson és környékén a siller a rozé és a vörösbor közti színárnyalatot jelenti. Miután a nagyobb – vörös- és fehérborban jóval előttünk járó – borászatokkal nem tudjuk felvenni a versenyt, így inkább a hagyományainkra támaszkodva szeretnénk a városba csábítani az érdeklődőket. A sillert már a hatvanas években is készítették Pakson kék- és fehérszőlő vegyítéséből. Közép-Európa legnagyobb löszdombja tökéletesen alkalmas volt a szőlőtermesztésre. Az itt található szőlőfajtákból nemegyszer még a jóval híresebb szekszárdi, sőt a villányi borvidék termékeinél is finomabb bor készül. Mi ezeket a borokat is szívesen megmutatjuk a sillerfesztiválra érkezőknek.”


Leber Ferenc

Kétszer fordult az öthektós hordóval

A sárgödörtéri egyesület alelnökével, aki a fesztivál ötletgazdája, még hosszabb időutazásba kezdünk, egészen a második világháborúig tekintünk vissza, amikor Budapesten még 35-40 olyan kocsma volt paksi tulajdonban, ahol kizárólag sillerbort kínáltak. „Nekem sok évvel ezelőtt volt még olyan alkalmazottam, aki hetente kétszer fordult Paks és a főváros között egy öt hektoliteres hordóval. Egészen a hetvenes évek végéig a paksi állami gazdaság is gyártott sillert, sőt még a mecsekvidéki pincegazdaság is árult paksi sillert – emlékezik vissza Polgár Zoltán. – Ezt követően teljesen feledésbe merült a borfajta. A fesztivál gyakorlatilag a siller hírnevének felélesztésére szolgált. 2006-ban 37, egy évvel később, már hivatalos borversenyként bejegyezve, körülbelül 50 siller szerepelt. A harmadik fesztiválon rekordot döntöttük: 137 féle sillerbor versenyzett.”


Polgár Zoltán

A hazai „nagyágyúk” is eljöttek

A 2011-es rendezvényen már nem a szombati borkóstoló volt a legnagyobb dobás, hiszen a szervezők a fővárosból és Villányból is elismert szaktekintélyeket hívtak, akik nagy elismeréssel kóstolták a zamatos sillert. Ott volt többek között Kállai Miklós, a Corvinus Egyetem borászati tanszékének a vezetője, Janki Ferenc tanszékvezető-helyettes, Módos Ernő, a szekszárdi borrend nagymestere és Szlovák Gabriella európai borbíró is. „Idén mertünk egy nagyot álmodni, és megrendeztük a paksi sillerkonferenciát. A siller kémiai összetételén át a bor hazai lehetőségein keresztül a siller régiónkénti különböző elkészítési módjáig mindenről tudakozódhattak az érdeklődők, akikből nem volt hiány.” Az egyesület alelnöke megjegyezte: az idén versenybe szállt 127 „mintát” 37 településről szedte össze, ami egyértelműen jelzi, hogy sillerkészítéssel nem csupán Pakson és környékén foglalkoznak, hanem az egész országban, sőt még a határokon túl is. Németország és Szlovákia szintén indított „versenyzőt” az idei fesztiválon.

Kinyitottak a pincék

A sillerfesztiválnak egyáltalán nem az a célja, hogy az embereket egy-egy nevesebb előadó vonzza Paksra, hanem a jó bor és az egyedi fekvésű helyszín – magyarázza immár Czink Dóra, a város turisztikai referense. Az elmúlt évek során a Sárgödörtér talán legkomolyabb kritikája az volt, hogy nem voltak nyitott pincék, az emberek „kint maradtak”. Az idén ezt a problémát is orvosolták. „Sikerült megtalálni a közös hangot a borosgazdákkal, ebben nagy segítségünkre volt a Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesülete. Tizenhat pince nyílt meg idén a nagyközönség előtt, ami sikeressé teheti a rendezvényt. A mi célunk, hogy a fesztivállal párhuzamosan a borfogyasztás kultúráját is ismerjék meg újra a paksiak és minden ide látogató.” A városi televízióból, rádióból és egy hetilapon keresztül is értesülhettek az emberek a fesztiválról, a reklám tehát nem hiányzott. A szombat délelőtti gyermekprogramokkal a családosokat is sikerült kicsábítani a rendezvényre.


Czink Dóra

Annak ellenére, hogy széles körben ismerik és érdeklődnek a siller iránt, a hipermarketek polcain nem lehet megtalálni a borfajtát. Mi lehet ennek az oka? – kérdeztük Czink Dórától. „Érdekes, hogy pont erről beszélgettünk a hegyközség elnökével. Annak ellenére, hogy az idén is több mint száz minta érkezett hozzánk – többek között a Polgár és Takler pincészetekből, Villányból –, egyikünk sem látott még palackozott sillert az áruházakban, pedig valahol kell lennie. Az idén induló sillerkonferenciának viszont az egyik fő célkitűzése, hogy megfelelő szakmai háttér kerüljön a siller mögé, és idővel a boltok polcaira is felkerüljön ez a finom bor.”

Nem lesz Fásy-mulató

„Az idén a szakmaiság került előtérbe, ezzel meg is magyarázható, miért érkeztek némiképp kevesebben a fesztiválra – vette át a szót Paks polgármestere, Hajdú János (Fidesz). – A sillerkonferenciára ellátogató egyetemi tanárok és a neves vendég borászok azonban olyan pluszt jelentettek, amely ezúttal kárpótolt bennünket. Emellett komoly zenésztársulatok szórakoztatják a fesztiválra érkezőket, szóval nem fogunk a Fásy-mulató helyébe lépni, annyi szent. A lényeg, hogy igényesen szórakoztassunk.”

„Az évszázadok óta a településen és annak környékén élő svábok a kezdetekkor nem sokat gondolkoztak rajta, hogy összeszüreteljék-e kék- és a fehérszőlőt. Kis túlzással, amit a ház körül találtak, abból bort csináltak. Így alakult ki a kicsit savanykás, fehérborba hajló, de ízében, zamatában a vörösre hajazó siller – osztja meg velünk a polgármester.– A világ legtermészetesebb dolga, hogy tavasszal Franciaországot szinte elönti a beau-jo-lais, amikor a nagytestű, szép borok még nincsenek készen. Akkor törnek be a piacra, amikor tudnak. Úgy gondolom, hogy a paksi siller képes lehet hasonló utat mutatni a hazai piacon.”

A foci és az erőmű után a bor is védjeggyé válhat

„Sokat lobbiztunk, mire sikerült bevezetni ide a vizet és a villanyt. De megérte, hiszen a célunk teljesült, a Sárgödörtér megtelt élettel” – eleveníti fel a kezdeteket a présháztulajdonosok egyesületének tiszteletbeli elnöke. Mayer István hozzátette: a város nélkül természetesen nem lett volna esély a sikerre. „A város vezetése látta, hogy mi nem egy öncélú egyesület vagyunk, akik old boy módra kóstolgatják a borokat, hanem szeretnénk átadni a régi hagyományokat az utánunk jövőknek.”


Mayer István, saját pincészetének pólóját viseli

Van rá esély, hogy az erőmű és az ezüstérmes focicsapat mellett idővel a siller is beugorjon az embereknek, ha a Paks szót meghallják? – tettük fel a kérdést az elnöknek. – A sárgödörtéri présházfalu szeretettel várja az ide látogatókat. Reméljük, hogy amikor elbúcsúzunk tőlük, már nem kell többé bemutatnunk a paksi gasztronómiát és a sillerborokat. Jelenleg ugyanis a fogyasztási arány tíz az egyhez a rozé javára. Hisszük, hogy néhány éven belül a siller is felzárkózik az ismert és méltán kedvelt borok közé.