1946 és 1954 után harmadszor bizonyult a francia bajnokság legjobbjának a Lille Olympique Sport Club. A Rudi Garcia vezette piros-kékek ugyan négy döntetlennel kezdték a szezont, majd ősszel kikaptak két későbbi vetélytársuktól, a Lyontól és a Marseille-től, az őszi idény végén mégis egy pontos előnnyel álltak a mezőny élén. Akkoriban még a Paris SG és a Rennes voltak a legfőbb ellenfelei, ám ezek a csapatok tavasszal visszaestek, a fent említett két elitklub viszont alaposan feljött, közvetlen közelébe ért a LOSC-nak, sőt a Marseille még egyszer meg is előzte. A célegyeneshez érkezve ugyanis megtorpanni látszott a Lille, ám a hajrában ismét magára talált, az utolsó hat mérkőzésből ötöt megnyert, egy pedig döntetlenre végződött. Így végül fölényesen, nyolc ponttal utasította maga mögé az OM-et.
A Lille sikerében jelentős szerepet játszott a francia szinten mindenképpen kiváló védelem, benne a kameruni Chedjouval, aki a bajnokság egyik felfedezettje lett, Ramival, Rozehnallal és Bériával. A kapuban pedig az a Mickael Landreau állt, akit évekkel ezelőtt a fél világ le akart igazolni, de ő inkább maradt Franciaországban, s ugyanúgy, mint Weidenfeller a Dortmundban, ő is révbe ért saját hazájában. Rendkívül erős volt a középpályás sora is a Lille-nek, elég csak a 17 évesen is már sok nagy csatát megélt belga Hazardra, a kupadöntőben (Paris SG 1-0) győztes gólt szerzett Obraniakra, vagy éppen Mavubára, Cabayére és Debuchyre gondolni. A támadórészlegben egyértelműen Moussa Sowé a pálma, a Rennes-ből igazolt szenegáli támadó eddigi gólrekordja kilenc találat volt (2009-ben) egy szezon alatt, most 25-tel lett gólkirály. Jules Bocandé (Metz) 1986-os elsősége után ő lett a második szenegáli, aki a francia élvonal legjobb góllövőjének bizonyult. Mellette a portugál De Melo és az elefántcsontparti Gervinho segített be, Frau viszont jóval gyengébb szezont futott, mint azt várták tőle.
Második helyen a Marseille végzett, amely ugyan folyamatosan ott loholt a Lille nyakában, de igazából sohasem tudta megszorítani. A Lyon hihetetlen mélységekből kapaszkodott fel a dobogóra: az első hét fordulóban mindössze 5 pontot gyűjtött, s a 18., kieső helyen állt, s csak tavasszal tudott végleg kikecmeregni ebből a hullámvölgyből, ekkor négyet vágott a Saint-Étienne és a Nancy, ötöt az Arles-Avignon hálójába. Claude Puel együttese így egy közepes szezon végén egy bronzéremmel gazdagodhatott. Nem állt jobban a 7. forduló után a bajnoki címre is esélyesnek tartott Bordeaux sem, 13. volt, s végül csak a hetedik pozícióig tudta felküzdeni magát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!