1946 és 1954 után harmadszor bizonyult a francia bajnokság legjobbjának a Lille Olympique Sport Club. A Rudi Garcia vezette piros-kékek ugyan négy döntetlennel kezdték a szezont, majd ősszel kikaptak két későbbi vetélytársuktól, a Lyontól és a Marseille-től, az őszi idény végén mégis egy pontos előnnyel álltak a mezőny élén. Akkoriban még a Paris SG és a Rennes voltak a legfőbb ellenfelei, ám ezek a csapatok tavasszal visszaestek, a fent említett két elitklub viszont alaposan feljött, közvetlen közelébe ért a LOSC-nak, sőt a Marseille még egyszer meg is előzte. A célegyeneshez érkezve ugyanis megtorpanni látszott a Lille, ám a hajrában ismét magára talált, az utolsó hat mérkőzésből ötöt megnyert, egy pedig döntetlenre végződött. Így végül fölényesen, nyolc ponttal utasította maga mögé az OM-et.
A Lille sikerében jelentős szerepet játszott a francia szinten mindenképpen kiváló védelem, benne a kameruni Chedjouval, aki a bajnokság egyik felfedezettje lett, Ramival, Rozehnallal és Bériával. A kapuban pedig az a Mickael Landreau állt, akit évekkel ezelőtt a fél világ le akart igazolni, de ő inkább maradt Franciaországban, s ugyanúgy, mint Weidenfeller a Dortmundban, ő is révbe ért saját hazájában. Rendkívül erős volt a középpályás sora is a Lille-nek, elég csak a 17 évesen is már sok nagy csatát megélt belga Hazardra, a kupadöntőben (Paris SG 1-0) győztes gólt szerzett Obraniakra, vagy éppen Mavubára, Cabayére és Debuchyre gondolni. A támadórészlegben egyértelműen Moussa Sowé a pálma, a Rennes-ből igazolt szenegáli támadó eddigi gólrekordja kilenc találat volt (2009-ben) egy szezon alatt, most 25-tel lett gólkirály. Jules Bocandé (Metz) 1986-os elsősége után ő lett a második szenegáli, aki a francia élvonal legjobb góllövőjének bizonyult. Mellette a portugál De Melo és az elefántcsontparti Gervinho segített be, Frau viszont jóval gyengébb szezont futott, mint azt várták tőle.
Második helyen a Marseille végzett, amely ugyan folyamatosan ott loholt a Lille nyakában, de igazából sohasem tudta megszorítani. A Lyon hihetetlen mélységekből kapaszkodott fel a dobogóra: az első hét fordulóban mindössze 5 pontot gyűjtött, s a 18., kieső helyen állt, s csak tavasszal tudott végleg kikecmeregni ebből a hullámvölgyből, ekkor négyet vágott a Saint-Étienne és a Nancy, ötöt az Arles-Avignon hálójába. Claude Puel együttese így egy közepes szezon végén egy bronzéremmel gazdagodhatott. Nem állt jobban a 7. forduló után a bajnoki címre is esélyesnek tartott Bordeaux sem, 13. volt, s végül csak a hetedik pozícióig tudta felküzdeni magát.
A bajnokság elején tehát borulni látszott a papírforma, hiszen olyan csapatok tanyáztak az élen, mint a Saint-Étienne, a Toulouse, vagy az újonc Caen, amely az első két játéknapon legyőzte a Marseille-t és a Lyont. A Saint-Étienne a már többször is említett 7. játéknapot követően vezette a Ligue 1-et, ám utána sok döntetlent játszott, s az elején nagyon beindult, a válogatottba is bekerült Dimitri Payet sem tudta ugyanolyan ütemben termelni a gólokat, mint a szezon elején. Payet egyéni rekordja korábban négy találat volt egy idényben, most 13-nál hagyta abba a gólszerzést. Hasonló volt a helyzet a Toulouse-zal, amely négy forduló után még százszázalékos volt, utána viszont tíz találkozóból csupán egyet tudott megnyerni, természetesen visszaesett, s végül a 8. helyen fejezte be a bajnokságot.
Az újoncok közül a Caen és a Brest kiharcolta a bentmaradást, az Arles-Avignonról azonban nagyon hamar kiderült, hogy túl nagy falat neki az első osztály, s végül mindössze 20 szerzett ponttal utolsó lett. Mellette a Monaco és a Lens kényszerült elhagyni az élvonalat. A nagyhercegségbeli együttesnél senki sem számított ilyen végre, főleg nem úgy, hogy viszonylag jól kezdte az évet, az első hat fordulóban öt döntetlen mellett egyszer győzött. S tulajdonképpen ez, a sok pontosztozkodás okozta a végét a Monacónak, hiszen a 17 döntetlen mellett csupán kilencszer tudott győzni, a 12 vereségnél ugyanis tizenkét csapat is többet számlált ebben a szezonban (a hatodik Sochaux például ugyanennyiszer maradt pont nélkül). A Bölöni László vezette Lens számára úgy tűnik, a „liftezési” korszak tovább tart. A másodosztályból a Croix Savoi, az Ajaccio és a Dijón jutott fel.
A bajnokság végeredménye:
1. Lille 76 pont
2. Marseille 68
3. Lyon 64
4. Paris SG 60
5. Sochaux 58
6. Rennes 56
7. Bordeaux 51
8. Toulouse 50
9. Auxerre 49
10. Saint-Étienne 49
11. Lorient 49
12. Valenciennes 48
13. Nancy 48
14. Montpellier 47
15. Caen 46
16. Brest 46
17. Nice 46
18. Monaco 44
19. Lens 35
20. Arles-Avignon 20
A góllövőlista élmezőnye:
Gólkirály: Moussa Sow (Lille) 25 góllal
22 gólos: Gameiro (Lorient)
17 gólos: El-Arabi (Caen), López (Lyon), Pujol (Valenciennes)
16 gólos: Rémy (Nice, Marseille)
A Magyar Nemzet Online álomtizenegye:
Landreau (Lille) – Trémoulinas (Bordeaux), Chedjou (Lille), Bisevac (Valenciennes), Armand (Paris SG) – Hazard (Lille), Payet (Saint-Étienne), A. Ayew (Marseille), Nené (Paris SG) – Sow (Lille), Gameiro (Lorient)
