Új helyszínekkel bővült az UNESCO világörökségi listája

A jordániai Hold völgye, a kolumbiai „Kávéút” és a Kárpátokban lévő, Szlovákia és Ukrajna határ menti területein fekvő ősbükkfaerdő is felkerült több más jelölt mellett az UNESCO világörökség-listájára.

Az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezetének honlapja szerint a németországi Alfeldben lévő Fagus-művek, a szudáni Meroé-sziget régészeti területei, a barbadosi Bridgetown és helyőrsége, a Japánban lévő Hiraidzumi, valamint a lombard hatalom időszámításunk szerint 568–774 közötti itáliai helyszínei is a világörökség részét képezik.

A Kárpátok ősbükkösei Szlovákia és Ukrajna területén fekvő, érintetlen állapotban fennmaradt, mérsékelt égövi erdőség, 185 kilométer hosszan húzódik. Az ősbükkösben lombhullató fák (juhar, kőris, szil) különleges példányai fordulnak elő. A kutatók számára nagy értékkel bír ez az érintetlen terület, mert tökéletes példája annak a komplex ökoszisztémának, amely a mérsékelt égövre oly jellemző.

A kolumbiai kávétermelő vidékek a fenntartható és termékeny mezőgazdasági területek kiemelkedő példái. A „Kávéút” hat földművelési területet ölel fel, amelyen belül 18 városközpont található a Nyugati- és Keleti-Kordillerák térségében. A 800-1200 méter magasan fekvő lejtőkön termesztik a világhírű kolumbiai kávét.

Vádi Rum, azaz a Hold völgye a jordániai Aqabától 70 kilométerre északkeleti irányban található, a Rum folyó kiszáradt medrének környéke, a világ egyik legszebb sivatagi tája. A legkülönfélébb színű homokdombok és a legváltozatosabb formájú és méretű sziklaképződmények váltogatják egymást. A beduinok lakta tájon a formákat a rendszertelen, heves esőzések, a finom részleteket a szinte sohasem múló szél munkája alakította ki.

Az alsó-szászországi Alfeldben lévő Fagus-műveket Walter Gropius tervezte 1911-ben. A gyár a később világhírűvé vált építész első műve volt, amelyet a modern építészet kulcsépületeként tartanak számon. A gyárban ma is készülnek kaptafák, az egykori raktárban múzeumot rendeztek be.

A szudáni Meroé-sziget régészeti területei a Nílus és az Atbara folyók között terülnek el, a vidék a Kush királyság hátországaként működött az időszámításunk előtti VIII. századtól a Krisztus utáni IV. századig.

A barbadosi Bridgetown és helyőrsége szintén felkerült a világörökségek listájára. A brit gyarmatosítás építészetének kiemelkedő példája a XVII–XIX. században épült, jó állapotban fennmaradt város, valamint a számos történelmi épületet magába foglaló helyőrség.

A márciusban cunami által sújtott japán Hiraidzumi térségében lévő buddhista templomok, kertek és történelmi emlékhelyek is a világörökség részévé váltak, ugyanúgy, ahogy a lombard hatalom időszámításunk szerint 568–774 közötti itáliai helyszínei is. Utóbbihoz hét fontos épületcsoport tartozik, amelyek erődítményeket, templomokat és kolostorokat foglalnak magukba. A történelmi emlékek a longobárdok térhódításáról tesznek tanúbizonyságot, akik az észak-európai területekről érkeztek, Itália területén kialakították saját kultúrájukat és hatalmas területeket irányítottak a VI–VIII. században.

Az UNESCO világörökség bizottsága június 29-ig tartja Párizsban 35. közgyűlését, amelyen 35 új természeti és kulturális helyszín felvételéről döntenek.

(MTI)