Újabb lázadás a Barcelonában

Néhány hónapja Dani Alves lázadással felérő, és már a Sevillában is bevált taktikázással érte el, hogy a Barcelona emelje fizetését, aztán végül maradjon a csapatban. Jeffren valószínűleg tanult valamit az esetből, mert a nyári átigazolási szezon elején megkötötte magát, és nem akar „váltópénz” lenni, hogy a Barca megkapja érte a chilei Alexist az olasz Udinesétől.

A már 23 éves Jeffren Venezuelában született, de a Kanári-szigeteken nőtt fel, és 2004 óta a katalán ifiknél nevelkedett. A La Vanguardia szerint részben azért választotta ezt a lépést, mert Messi és a többi bevált csatár – a szintén kanári-szigeteki Pedro, Villa – mellett nem sok játékidő jutott neki. Az Udinesében jóval többet játszhatna ugyan, de mégsem a világ legjobbjának számító Barcában, és akkor sem repesett az örömtől, amikor megtudta, hogy az olasz csapatnak a spanyol első osztályba 35 év után feljutó Granadával van élő kölcsönszerződése. Apja és egyben játékosügynöke – Efren Suárez – közölte is, hogy fia nem lesz váltópénz a szintén csatár Alexisért cserébe, ezért fel is vette a kapcsolatot a Barca vezetésével.

A tervezett tranzakcióban főleg az bántotta az U-21-es spanyol válogatott csatárát és környezetét, hogy előtte nem egyeztettek velük. Az apa meg is mondta, hogy mivel fiának még van egy éve a szerződésből, csak akkor távozik, ha „rákényszerítik”. Jeffren sok klubtól kapott már kecsegtető ajánlatokat – többségüket Nagy-Britanniából –, de addig nem foglalkozik velük, amíg nem alakul úgy a helyzet.

Azt már a jelen cikk fordítója és szerzője teszi hozzá, hogy most Pep Guardiolának minden tekintélyét és meggyőző erejét latba kell vetnie, ha rá akarja bírni átadólistára tett vagy eladandó játékosait, ne szegüljenek szembe a csapat sport- és gazdasági érdekével, amelyet most már nem egy játékos veszélyeztet. A csapat vezetésének pedig azon kell elgondolkodnia, hogy a sikerek és a régen látott csapategység tartóssága érdekében újra feleleveníti-e a lekezelt klubhűséget, vagy fontosabb marad a pőre üzleti szemlélet. Az utóbbi viszont megöli a csapategységet, akárcsak a fáradságos munkával kialakított, példásan jó emberi és sportkapcsolatokat. Mert ha megint a pénz kerekedik felül, ki tudja, mikor lehet majd újra látni olyan szívet-lelket melengető sportszerű jelenetet, mint május 28-án, Londonban. A megnyert BL-döntő után a csapatkapitány Puyol a nemrég súlyos betegségéből felépült Abidalnak engedte át a jogot, hogy diadalittasan magasba emelje a BL kupáját.

(lavanguardia.com – Spanyolország)