Kulcsár Győző, a fegyvernem szövetségi kapitánya az előbb keserűen jegyezte meg, hogy helyhiány miatt nem tudtak bejutni a tatai edzőtáborba, és az Eb-felkészülés nem volt éppen ideális. Osztja a véleményét? – kérdeztük Szász Emesét a Magyar Vívószövetség tegnapi sajtótájékoztatója után.
– Tény, hogy Keszthelyre kellett elmennünk, ahol egy kis panzióban laktunk, többágyas szobákban. Egy iskola tornatermében felállítottak pástokat, az edzésre azonban kocsival kellett járnunk, és ez valóban nem ugyanaz, mint amikor Tatán készülünk. Az is igaz, hogy nem három-négyféle ebédből választhattunk, hanem csak egy fajta volt, ám azért ezt mindenki túlélte. A jelek szerint rám amúgy is jó hatással vannak az extrém körülmények…
– Mire céloz?
– A riói Világkupa előtt bokaszalag-szakadásom volt, és Sydneybe is úgy utaztam el, hogy a verseny előtt még itthon megbetegedtem, felment a lázam. Szerencsére az utolsó pillanatra rendbe jöttem, és a csapat után repültem. Ilyen meszszire teljesen egyedül még nem is utaztam, de azért Frankfurtban és Abu-Dzabiban is megtaláltam a csatlakozást az átszállásoknál.
– Egy Willy Foghoz mérhető világutazótól ez a minimum. Másfél hónap alatt bejárta a fél világot.
– A versenyek között azonban haza tudtunk jönni, így tulajdonképpen ez a sok hosszú út is semmiség a négy évvel ezelőtti nagy túrához képest. Akkor úgy jött ki, hogy minden hétvégére jutott egy tengerentúli Világkupa, Hormay Adrival egyik helyről mentünk a másikra. Na, az olyan hónap volt, hogy akkor tényleg Willy Fognak éreztük magunkat!
– Jelenleg a világranglista második helyén áll, de a rangsor alapján Európából csak két olyan versenyző jut ki Londonba, aki csapattal nem szerez kvótát. Mennyire érzi erősnek a pozícióját?
– Örülök, hogy Nanking után Sydney-ben is bronzérmes lettem, annak viszont nem, hogy mindkét versenyt olyan vívó nyerte meg, aki az egyéni kvótaszerzésben nagy ellenfelem. Mi azonban a csapatra is keményen gyúrunk, és bízom is benne, hogy komplett együttessel mehetünk a londoni olimpiára.
– Ahol majd nyolc csapat indulhat, de nem a legjobb nyolc, mert a NOB elve, hogy lehetőleg minden kontinens képviseltesse magát a játékokon. S a matematika is fura dolgokhoz vezethet: a világranglistába most éppen beleszámító hét verseny egyikén kilencedikek lettek, hatszor a legjobb nyolcban végeztek, mégis csak a kilencedik helyen állnak.
– Így van, de ha most az Európa-bajnokságon, s majd a vb-n is jól szerepelünk, akkor előrébb ugrunk. Az, hogy legutóbb Sydney-ben le tudtuk győzni a Flessellel és Nisimával felálló franciákat, amire szerintem itthon egy lyukas garast sem adtak, hatalmas lökést adott. Mint ahogy az is, hogy az oroszokat is vertük már meg. Ha nem a világranglistát nézzük, hanem csak a kvalifikációs versenyeket, akkor eddig van két hatodik helyünk, ami nem rossz. Ugyanakkor a gyengébb világranglistás pozíciónk miatt egyelőre a nyolc közé jutásért is vért kell izzadnunk. Sydney-ben a franciák ellen is ez volt a tét.
– Egy kellemetlen téma. A csapatból kiesett Takács Emese, a havannai szobatársa, aki három hónapos eltiltást kapott itthon, mert Kubában – fogalmazzunk úgy – túlságosan jól érezte magát…
– Erről inkább nem szeretnék beszélni, ez már a múlt, és mi a jövőre koncentrálunk. S a vb-n már Emese is ott lehet a csapatban.
– Addig is mivel egyezne ki az Európa-bajnokságon?
– Ami az egyénit illeti, a vb után most már Eb-n is szeretnék érmet szerezni. Mert egyelőre csak két ötödik helyem van. A nagy álom azonban az, hogy a csapattal jussunk be a legjobb négybe, ami nagyon sokat jelentene az olimpiára nézve.
origo.hu
Orbán Viktor: Magyarország a középmezőny élére kerülhet a bérszínvonalban
