Más a légköre a szabadtéri színjátéknak, mint egy kőszínházi előadásnak, hiszen míg ez utóbbi pár száz ember előtt, zárt térben zajlik, addig az előbbit egyszerre több ezer ember is láthatja, méghozzá a csillagos ég alatt – mondja Vidnyánszky Attila, a Szegedi Szabadtéri Játékok fő előadását jelentő Az ember tragédiája rendezője, aki szerint ez a „műfaj” emiatt mindig másfajta rendezést és eszközhasználatot követel meg. – Bár ez már önmagában is nagy élményt jelent, a nyári fesztiválok igazi örömét az adja, hogy ilyen alkalmakkor lehetőségünk van olyan művészekkel is együtt dolgozni, akikkel évad közben nem találkozhatunk, hiszen többségük egy-egy társulathoz kötődik.
Vidnyánszky Attila szerint a jól összeválogatott művészcsoportok mellett a nyári rendezvények varázsát a szabadtéri színházak hatalmas terei adják. – Szeged például attól fantasztikus, hogy mer vállalni egy négyezer férőhelyes szabadtéri rendezvényt, ami óriási dolognak számít, hiszen az ilyen jellegű kihívásoktól a többség rendszerint meghátrál. Az persze tény, hogy több ezer embert öszszeszervezni valódi kihívás – ugyanakkor nem lehetetlen. Jól mutatja ezt, hogy Szegeden tíz nappal a bemutatónk előtt már a férőhelyek több mint háromnegyede el volt adva, és rengeteg jegyet le is foglaltak. Emiatt bízunk abban, hogy a két előadás telt házas lesz.
Az, hogy Az ember tragédiája egy szabadtéri rendezvényen is ennyire népszerű, bizonyítja, hogy a nézőket a nyári fesztiválokra nem csak zenés darabokkal és vígjátékokkal lehet becsalogatni. – Ezt támasztja alá az is, hogy a repertoár már Gyulán is igen széles, a várszínház pedig több komoly darabot is műsorra tűzött – mondja a rendező, hozzátéve, hogy e két helyszínt leszámítva a nyári színházak általában még mindig a könnyebb utat választják, és a könnyedebb előadásokat részesítik előnyben.
A komolyabb darabok műsorra tűzésének a művészek is örülnek, a szabadtérben rejlő lehetőségek pedig őket is kifejezetten vonzzák, függetlenül attól, hogy a színészi játékra a hatalmas nézőtérnek elvileg nincs különösebb hatása. – Azt gondolnánk, hogy más ekkora nézőtér előtt játszani, a gesztusokat pedig föl kell nagyítani. Aztán a próbák során mindig kiderül, hogy ugyanúgy kell dolgoznunk, mintha egy stúdiószínpadon játszanánk. A különbség mindössze annyi, hogy a próbafolyamat alatt a rendező megmondja, hova kerüljenek át a hangsúlyok – mondja a Madách Tragédiájának szabadtéri előadásán Ádámot alakító Rátóti Zoltán. A színművész szerint a helyzetet az sem befolyásolja, hogy a nyári játékokon a szereplőknek rendszerint hatalmas tömeg előtt kell színpadra lépniük. – A rengeteg néző nem jelent nekünk nagyobb nyomást, ugyanis teljesen mindegy, hogy ötszázan néznek vagy négyezren. Ez azért van így, mert a mi hivatásunk a színjátszás, s ha a színészi játék és az előadás igaz és őszinte, akkor az négyezer emberre is ugyanúgy hat, mint néhány százra.
Ugyanezt vallja az Évát alakító Ónodi Eszter is. – A négyezres közönség fölfoghatatlan, de ezzel mi színészként nem is foglalkozunk. Illetve igen, de csak annyiban, hogy figyelembe vesszük a tér nagyságát, és ügyelünk arra, hogy a játék során mindenki látszódjon, ezer embernek pedig senki ne fordítson hátat hosszabb időre. Ezt leszámítva a színész hozzáállását nem befolyásolhatja az, hogy több ezer ember előtt lép föl, hiszen a néző a férőhelyek számától függetlenül mindig ugyanolyan fontos – ugyanazt a színészi maximumot kell nyújtanunk akkor is, ha nyolcvan embernek játszunk.
A szabadtéri színjátszás másságát Ónodi Eszter szerint egyébként leginkább az adja, hogy a művészek mikroportot (riportermikrofon, ami a hangosításban segít) használnak. – Ez az eszköz nemcsak hangosít, hanem egyfajta intimitást is ad a munkáknak, ami elsőre furcsa ellentmondásnak tűnik, pedig nem az, hiszen ez teszi lehetővé, hogy ne kelljen kiabálnunk, és a hatalmas tér ellenére se kelljen teátrális gesztusokat alkalmaznunk.
origo.hu
Orbán Viktor: Meló van! - képek
