A lengyelek nemet mondanak a „magyar tangóra”

Budapest mindent megtesz, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait Lengyelországgal, de Varsó ezt nem akarja észrevenni – írta legfrissebb számában az Uwazam Rze című lengyel hetilap.

MNO
2011. 07. 19. 8:15
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pedig néhány éve Lengyelország még a fő szószólója volt annak, hogy létre kell hozni a közép-európai országok tömbjét – írta az alig féléves múltra visszatekintő, de a hetilapok piacán vezető baloldali Politykával népszerűségben máris vetekedő konzervatív folyóirat A tangóhoz ketten kellenek című cikkének szerzője, Grzegorz Górny. Kazimierz Marcinkiewicz volt lengyel miniszterelnök az energetikai szolidaritás megteremtését javasolta a térség országai között, hogy megszűnjön egyoldalú energiafüggőségük Moszkvától, Lech Kaczynski néhai elnök pedig aktívan támogatta a GUAM – Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova – csoport tevékenységét, abban a reményben, hogy ezáltal sikerül majd alternatív földgáz- és kőolajforrásokhoz jutni.

Varsó pár éve még az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között elhelyezkedő, lengyelül ABC-országoknak nevezett államok szoros politikai együttműködését, közös érdekvédelmét is szorgalmazta az európai fórumokon. Akkoriban ez az elképzelés éppen Magyarország részéről ütközött a legnagyobb ellenállásba, amelynek miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc tüntetően semmibe vette a lengyel kezdeményezéseket, sőt megállapodást írt alá a Gazprommal, nyíltan megszegve a közép-európai országok energetikai szolidaritásának alapelvét.

Orbán már 2009-ben is szövetséget akart

A szerző felidézte 2009. májusi, budapesti beszélgetését az akkor ellenzéki Orbán Viktorral, aki azt mondta neki, hogy következő tíz évét a közép-európai országok szövetségének kiépítésére akarja szánni, amelyben Lengyelországé lenne a vezető szerep. A 2010-es választások előtt azt ígérte, ha győz és miniszterelnök lesz, először Lengyelországba fog ellátogatni. Betartotta szavát, de varsói útja egészen más légkörben zajlott le, mint remélte.

Éppen a Fidesz elsöprő győzelmét hozó választások első fordulójának napján, 2010. április 10-én zuhant le Szmolenszk mellett a lengyel elnököt és kíséretét szállító repülőgép. Orbán akkor még nem tudta, hogy Lech Kaczynski volt az egyetlen olyan lengyel politikus a hatalom csúcsán, aki támogatta a közép-európai országok szövetségének eszméjét. Miniszterelnökségének kezdetén Orbán még abba az illúzióba ringatta magát, hogy könnyen megtalálja a közös nyelvet a kormányzó Polgári Platform és Lengyel Parasztpárt képviselőivel, hiszen ugyanahhoz a politikai családhoz tartoznak, mint a Fidesz. A nemzetközi környezet is kedvezni látszott, miután Csehországban és Szlovákiában is jobbközép erők győztek a választásokon. A Fidesz azt szerette volna, hogy Budapest és Varsó egyezzen meg egymást követő EU-elnökségük prioritásairól, és az egész 2011-es évben közösen lépjenek fel az EU fórumain, mintegy megvetve az alapját a jövőbeni közép-európai tömbnek.

Ezúttal viszont Lengyelország lett a leggyengébb láncszem a közép-európai együttműködésben. Varsónak egészen más tervei voltak, mint Budapestnek: a weimari háromszög – a német–francia–lengyel együttműködés – újjáélesztése és a Moszkva irányában történő „új nyitás” politikája mellett kötelezte el magát. Ebben a perspektívában a magyarok gyenge, periférikus outsiderek voltak. Mindazokban, akik az utolsó fél évben közelről figyelték a lengyel–magyar kapcsolatok alakulását, rossz szájízt keltett az a lenézés és arrogancia, amellyel Varsó sorban elvetette Budapest javaslatait, jóakaratú gesztusait – írta a szerző. Annál szomorúbb ez, mert Orbán a magyar nemzeti méltóság újjáépítését tűzte ki célul, aminek alapvető eleme lenne a magyar–lengyel barátság.

Lassan elválnak útjaink?

A Fidesz hatalomra jutása óta Magyarországon egymás után rendezik a nagy formátumú, Lengyelországnak szentelt kulturális és művészi eseményeket, a Nemzeti Múzeumnak az ezeréves magyar–lengyel kapcsolatoknak szentelt kiállításától a Terror Háza Múzeum Andrzej Przewoznik-emlékkiállításáig. Sok magyar városban örökítették meg emlékművel vagy emléktáblával a katyni és szmolenszki áldozatok emlékét. A lengyelek és magyarok útjai politikai vezetőik választásai miatt szétválnak. Jól látszik ez a közös szövetség kulcseleme, az energiabiztonság terén. Waldemar Pawlak lengyel miniszterelnök-helyettes, gazdasági miniszter megállapodást írt alá a Gazprommal, hosszú évekre bebetonozva a lengyel függőséget az orosz gáztól, miközben a magyarok visszavásárolták az oroszoktól a Mol-részvényeket, és ezzel tettek egy lépést az energiafüggetlenség irányában – fejeződik be a lengyel hetilap cikke.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.