SonntagsZeitung (sonntagszetung.ch)
A liberális zürichi vasárnapi napilapban Daniel Gaus Akadályozzák a menekültek kitoloncolását című cikkében tudósít a legfrissebb olasz–svájci vitáról. Olaszország gyakorlatilag leállította a menekültkérdésben az együttműködést. A kantonok bevándorlási hivatalainak munkatársai arról tudósítottak, hogy egy ideje képtelenek megszervezni a kitoloncolásokat, mert az olasz kollégák szabadságra mentek. Már korábbi években is az olasz közigazgatási gépezet nyaranta még inkább lelassult, ez azonban az idén különösen súlyos következményekkel jár, mert észak-afrikai menekültek százait kellene kitoloncolni, mivel a dublini megállapodás szerint az eljárást ott kellene lefolytatni. Az idei első félévben Svájc 1003 menekültkérőt toloncolt át Olaszországba.
A Szövetségi Migrációs Hivatal (BFM) statisztikái szerint június végén közel 1000 ügy volt függőben, és a számuk egyre gyarapszik. A kantonok számára ez azzal a következménnyel jár, hogy a kiutasítandó személyeket szabadon kell bocsátani, vagy egyáltalán nem vesznek senkit őrizetbe, mert nincs elegendő rendelkezésre álló börtön – fogalmazott Heinz Brand, a graubündeni bevándorlási hivatal vezetője és a Kantonok Bevándorlási Hivatala Egyesületének (VKM) elnöke.
A BFM nem látja ilyen tragikusan a helyzetet. Joachim Gross, a szervezet szóvivője úgy fogalmaz, igazán augusztus 8-a és 20-a között szünetel a kitoloncolás. Ugyanakkor számos bevándorlási tisztviselő megerősítette Brand véleményét a majd két hónapos kitoloncolási szünetről. Ők azt hangsúlyozzák, hogy maga az az együttműködés – amit a BFM „megszokott keretek” között zajlónak nevez – is tarthatatlan. Brand elmondta: „Az így keletkező torlódást igen lassan lehet csak leépíteni. Az olaszok naponta átlagban csak öt kiutasítandó személyt hajlandók befogadni.”
Karin Keller-Sutter, St. Gallen kanton igazságügy- és rendőrminisztere, a Kantonok Igazságügyi és Rendőrminiszterei Konferenciájának elnöke felszólította a szövetségi kormányt, hogy tárgyalásokat kell kezdeményeznie Olaszországgal. Azért, hogy a dublini rendszert hatékonyabban lehessen működtetni, Olaszországnak növelnie kell a napi átvétel mennyiségét.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Manuel Bewarder Pénzszórás a Németország nevű építkezésen című cikkében tudósít a nagyberuházásokkal kapcsolatos költségrobbanások okairól. Skandináv kutatók néhány évvel ezelőtt 258, az elmúlt évtizedben megvalósult nagyberuházás költségmódosulását vizsgálták a Föld számos országában. Az eredmény: az esetek 90 százalékában a költségek meghaladták az első becsléseket. Hasonló eredményre jutott Werner Rothengatter, a karlsruhei Technikai Intézet időközben nyugalmazott munkatársa is. Angol és svéd kollégáival elkészített elemzése szerit az első költségbecslést átlagosan még egyszer 50 százalékkal meg kell emelni, hogy közelebb jussunk a valódi végszámlához.
A költségrobbanás egyik oka a politika működése. Az építkezés tervezési szakaszában gyakran a legfontosabb egy-egy presztízsberuházás keresztülerőltetése. Itt a magas kölstégek csak zavaróak lennének, ezért szívesen dolgoznak elég pontatlan számokkal. Gerd-Axel Ahrens közlekedési és infrastruktúrakutató a drezdai műszaki egyetemen úgy fogalmazott: „Az ilyen projekteket politikai alapon kell eldönteni. A döntéshozó testületek hozzájárulását inkább a költségek alulbecslésével, mint túlbecslésével lehet elérni.” A költségek emelkedésének lehetőségéről inkább hallgatnak. Ez érvényes éppen úgy a polgármesterekre, a hatóságokra, mint a kormányokra. Ez viszont azt is világossá teszi, hogy valójában nem beszélhetünk költségrobbanásról. Az árakat gyakran rosszul számítják ki. Ebben az a legnagyobb probléma, hogy alacsony árról beszélnek a nyilvánosság előtt és amikor az elképzelésről szavaznak. Mikor végül, néhány év múlva a költségek átütik a plafont, akkor legtöbbször már nem annak kell magyarázkodnia, aki az egész építkezést elindította.
origo.hu
Orbán Viktor: A bajban a magyarok összefognak
