Csak a korán kelőknek lehet esélyük a lenyűgöző látványra + Képek

1911. július 24-e különleges dátum Peru történetében, ekkor fedezték fel a napjainkban is turisták sokaságát vonzó Machu Picchut az Andok hegyláncai között. Idén a szokásosnál is több látogatóra számítanak a magas hegyekkel, hömpölygő folyókkal és kanyonokkal körülvett szent helyen, amely egy ősi kultúra titkainak őrzője.

Hiram Bingham, a Yale Egyetem fiatal történelemtanára 1911. július 24-én a perui Andok egy meredek lejtőjét megmászva rátalált a 20. század legnagyobb régészeti leletére, a Machu Picchura. Idén több mint egymillió embert várnak a felfedezés 100 éves évfordulójának apropóján, ám legtöbbjük valószínűleg csak rövid ideig lesz a romvárosban. Cuscóból indulva a három és fél órás vonatút után általában csak néhány órát töltenek el a látogatók a világ egyik leglátványosabb ősi romjánál, mielőtt hazaindulnak.



A Machu Picchu nem túl nagy, így az Inka Birodalom e nagyszerű maradványának legismertebb pontjait fél nap alatt is meg lehet tekinteni: ilyenek az elegáns Nap Templom, a szürreális Királyi Mauzóleum és a titokzatos, faragott Intihuatana kő. Ám azok, akik többnapos túrát terveznek a környéken, miután megérkeztek az Inka Vonattal, érdemes egy éjszakát eltölteniük Aguas Calientesben, mely egy bájosan giccses turistaváros a romok alatt. Másnap innen indulhatnak útnak, hogy felfedezzék az inkák elveszett városának rejtett sarkaiban lappangó csodákat.



Míg az egy napra érkezők általában vonattal jönnek, és csúcsidőben elárasztják a Machu Picchu legnépszerűbb pontjait, a merész látogatóknak érdemes figyelmet szentelniük néhány más nevezetességnek is. A korán kelő embereknek ajánlatos már napfelkelte előtt kelniük Aguas Calientesben, hogy elérjék az első buszokat a Machu Picchura. Az első 400 kalandozónak van ugyanis lehetősége arra, hogy a beléptető kapunál engedélyt kapjon rá, hogy felmásszon a Huaya Picchu zöld csúcsára, amely mindig feltűnik a legtöbb Machu Picchut ábrázoló klasszikus fotón.



A Huaya Picchu látványa valóban festői, de azok közül, akik meg is másszák, megpillanthatják a még lebilincselőbb Templo de la Lunát, vagyis a Hold Templomát. Egy valódi barlangkomplexumra lelhetnek, amely rejtve van a fő romoktól és egy túlvilági szentélyként ágyazódik be a hegyekbe. A Hold Temploma kifinomult kőművesmunka eredménye, klasszikus trapéz alakú inka bemélyedésekkel és kapukkal.



A Machu Picchunak két szent csúcsa van. A Huaya Picchu hegy jelzi az északi pólust, míg délen a Machu Picchu hegy áll. Mindkét hely lenyűgöző látványt kínál, ám míg a Huaya Picchun előfordulnak látogatók, a Machu Picchu hegy szinte mindig üresen áll. Kétszer olyan magas, mint a Huaya Picchu, ám az ősi kőlépcsők másfél órán át tartó megmászása után felülmúlhatatlan látvány tárul a szem elé: az Andok csúcsait az Urubamba folyó óriáskígyóként öleli körül.



Attól a pillanattól kezdve, hogy Hiram Bingham felmászott a Machu Picchu romjaira, a kutatók azt találgatták, miért választottak az inkák egy ilyen nehezen megközelíthető, ám kétségkívül gyönyörű helyet arra, hogy ide építkezzenek. A legutóbbi kutatások arra irányultak, hogy hogyan tervezték a Machu Picchun az épületeket, különös tekintettel arra, hogy milyen a kapcsolatuk a Nappal, a csillagokkal és a környező tájjal. A leghíresebb példa a Nap Temploma, ahol minden téli napfordulókor (a déli féltekén ez június 21-e) az egyik ablakon beszűrődő fénysugár egy különleges négyszöget formál egy gránitdarabon.

Forrás: bbc.com, Wikipédia