Különösen szembetűnő a zuhanás mértéke a magyarországi szlovákság pozitív etnodemográfiai folyamatainak tükrében. Miközben a félmilliós felvidéki magyarság a legutóbbi két ismert népszámlálás között 47 ezerrel, azaz nyolc százalékkal csökkent, addig Magyarországon ugyanezen idő alatt a szlovák identitásúak tízezres közössége nyolcvan százalékkal nőtt.
A népszámlálással kapcsolatos szakmai diskurzus résztvevői egyre többször említik a Trianon előtti demográfiai hasonlóságokat, elsősorban a magyarok alacsonyabb termékenységét. „A magyarok családalapítási és gyermekvállalási kedve ebben a régióban már a XX. század elején is alacsonyabb volt, mint az ország szlovákok által lakott északi járásaiban” – nyilatkozta nemrég Branislav Sprocha, a Szlovák Statisztikai Hivatal munkatársa. Hasonlóan érvelt Gyurgyík László is, Hont vármegyét hozva fel példaként, ahol „már a Monarchia idején is jóval alacsonyabb volt a termékenység, mint más térségekben”. Gyurgyík egy másik nyilatkozatában a várható 60 ezres csökkenésből 22-23 ezret magyarázott a természetes fogyatkozással, a többit az elvándorlás és az asszimiláció számlájára írta.
A teljes cikket a Magyar Nemzet csütörtöki számában olvashatja.
Halálra gázoltak egy gyalogost Debrecenben