A tartós és megbízható katonai kapcsolatok mind az Egyesült Államok, mind Kína számára kölcsönös előnyökkel járnak – állapítja meg tanulmányában Bonnie S. Glaser amerikai–kínai biztonságpolitikai szakértő. Véleménye szerint amikor a két fél között megszűnt a párbeszéd, az egyrészről automatikusan a kiadások emelkedését jelentette, másrészt a feszültségek és kockázatok növekedéséhez vezetett, és jóval nehezebbé vált a konfliktusok feloldása.
Természetesen az amerikai vezetés nincs egyedül azzal a félelemmel, hogy mi történik, ha összeomlik a két fél közötti együttműködés, és a katonai konfliktusig eszkalálódnak az ellentétek – írja cikkében Glaser. Tavaly decemberben egy interjúban Liang Guanglie kínai védelmi miniszter arról beszélt, hogy országa egyelőre nincs felkészülve a teljes területét érintő háborúra, de nem szabad azt kizárni, hogy valamilyen incidens egy regionális konfliktust robbant ki. Általánosságban elmondható, hogy a két nagyhatalom közötti párbeszédek felfüggesztésének a hatása a kölcsönös bizalom és a globális és regionális biztonságnak a biztosítását akadályozza – mutat rá a szerző.
Ez jó, de nem elegendő
Hu Csin-tao kínai elnök januári washingtoni látogatása során megerősítette, hogy az egészséges és kiegyensúlyozott katonai kapcsolatok az alapjai a két fél közötti magasabb együttműködésnek. A felek abban is egyetértettek, hogy „csökkenteni kell a félreértéseket és előítéleteket, elő kell segíteni a nagyobb megértést, és ennek alapján kell fejleszteni a két fél közötti katonai kapcsolatokat”. Tavaly decemberben Washington egy hat pontból álló javaslatcsomagot terjesztett be a katonai együttműködés kapcsán Pekingnek, amely többek között a kölcsönös bizalomra, a reciprocitásra, a kölcsönös kockázatok csökkentésére irányulna. A kínai hadsereg elfogadta ezeket a pontokat, támogatja az erről szóló párbeszédet és a konkrétumok kidolgozását is. A biztonságpolitikai szakértő szerint ezek jó és fontos lépések, de nem elegendők.
Együttműködés a tengereken
Glaser úgy véli, hogy még a korábbiaknál felsoroltaknál is többet kell tenni a két nagyhatalom hadseregeinek az együttműködéséért. Egyik ilyen területnek a tengeri hadászatot tekinti, ahol a két félnek együtt kell működnie többek között a kalózkodás felszámolásában és a terrorizmus, valamint a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozásában. Terveket kell készíteni közös humanitárius akciókban, valamint katasztrófaelhárítási feladatokban való részvételre, és el kell oszlatni a kínai félelmeket a tajvani amerikai fegyvereladások miatt – teszi hozzá.
Folytatni kell az alsó és középső szintű katonai együttműködést, többek között a tisztcseréket is – áll a cikkben. A Kína-szakértő úgy látja, közös békefenntartó egységeket kell létrehozni egy harmadik országban, a globális és a regionális biztonságpolitika területén olyan megközelítéseket kell alkalmazni, amelyek mindkét nagyhatalom számára elfogadhatók. A kutató írásában úgy vélekedik, hogy a felek közti közeledés a katonai kapacitások, szándékok és a doktrínák tekintetében is erősítheti a bizalmat.
Kölcsönös félelmek
Robert Gates védelmi miniszter korábban azt javasolta, hogy a két hatalom között induljon el egy biztonsági párbeszéd, amely kiterjed a nukleáris fegyverekre és hordozókra, az űr- és kiberbiztonsági kérdésekre is. A kutató szerint ezek azok a területek, ahol mindkét nagyhatalom attól tart, hogy a másik egy-egy lépéssel képes a biztonságot felborítani. Például Kína attól tart, hogy az Egyesült Államok semlegesíteni próbálja az ő hagyományos elrettentő fegyverrendszerét és rakétavédelmi szisztémáját, míg az USA attól fél, hogy Kína drasztikusan növeli a nukleáris robbanófejei számát, és akár első lépésként bevethet ilyen fegyvereket egy háború esetén – olvasható a cikkben.
Az Obama-adminisztráció tavaly megjelent nukleáris stratégiájában továbbra is hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak továbbra is a stratégiai stabilitás az érdeke Oroszországgal és Kínával szemben. Glaser szerint ez arra utal, hogy Washington elfogadja a kölcsönös elrettentést és sebezhetőséget Kínával, ahogyan azt Oroszországgal is. Ennek fényében mindenképpen érdeke a feleknek a kölcsönös együttműködés és nem az, hogy a másik elpusztítására törekedjenek – szerepel az elemzésben. A biztonságpolitikai kutató úgy látja, hogy a kínaiak nukleáris arzenáljuk nagyobb átláthatóságáért cserébe az Egyesült Államok a közép-európai rakétavédelmi rendszer kivitelezésének a leállításához hasonló lépéseket tehetne.
Az űrtől is függünk
A szerző arról is szól, hogy hasonló tárgyalások kellenek az űr- és kiberbiztonságot érintő kérdésekben is. Kína is egyre jobban függ a műholdak által alkotott rendszerektől, míg ezzel egy időben fejleszti a más országok hasonló szisztémája elleni fegyvereket. A mostani amerikai kormány a nemzeti űrstratégiában úgy fogalmazott, hogy az űrben kiépített rendszerektől való függés olyan naggyá vált mostanra, hogy egy felelőtlen lépés mindnyájunk számára súlyos következményekkel járhat. A szakértő rámutat arra is, hogy az információs rendszerek biztonsága kapcsán már több megállapodás született a felek között, és a tárgyalások napirendjén továbbra is ez a kérdéskör előkelő helyen szerepel.
A kölcsönös bizalom felépítése minden bizonnyal egy hosszú folyamat, de a korábban felsorolt célok elérhetetlenek maradnak a kritikus stratégiai kérdések őszinte rendezése nélkül – véli a szerző. Mindenképpen örvendetes lépés annak a mechanizmusnak a megszületése, amely az amerikai és a kínai biztonsági aggályok felszámolására törekszik – összegzi zárásként a tanulmány szerzője.
(Forrás: csis.org)
origo.hu
Brüsszel meg akarja menteni Magyar Pétert a lopási botrányában
