Elio Di Rupo, akinek a pártja Vallóniában megnyerte a tavaly júniusi választásokat, sokadik volt azok sorában, akiket az uralkodó az államszerkezeti reform olyan kereteinek a kidolgozásával bízott meg, amely keretek elfogadhatók lennének mind a belga szövetségi állam megőrzésére törekvő vallon, mind a Flandria függetlenedésére, a szövetségi kötelékek meglazítására, majd elszakítására törekvő flamand pártok számára.
Flandriában a Bart De Wever vezette, N-VA rövidítésű nacionalista párt győzött a 2010-es választásokon. II. Albert az elmúlt bő egy évben már szinte minden elképzelhető változatot „megjátszott”, de az általa felkért politikusok sorra csődöt mondtak, egyikük sem tudott kormányképes szövetségi koalíciót összetákolni.
(Fotó: Reuters)
Elio Di Rupo, a vallon szocialisták vezetője most immár második körben próbálkozott, és minden eddiginél nagyobb engedményeket kínált fel a flamandoknak – cserébe azonban ahhoz ragaszkodott volna, hogy az N-VA ne kormányon kívülről kritizáljon folyamatosan mindent, hanem vállaljon felelősséget a szövetségi kabinetben.
Miután már lényegében az összes többi számottevő párt kimondta Di Rupónak az „igen, feltéve ha” tartalmú választ, minden szem Bart De Weverre szegeződött, aki azonban csütörtökön – szemrebbenés nélkül – elégtelennek minősítette Di Rupo ajánlatait.
A király egyes belga belpolitikai elemzők szerint talán még egy kísérletet tehet – megpróbálhatja újra De Wever nyakába varrni a kormányalakítási próbálkozás felelősségét –, de egyre többen vélik úgy, hogy ősszel elkerülhetetlen lesz Belgiumban az előre hozott parlamenti választás.
(MTI)
origo.hu
Autónak csapódott egy motoros Nyíregyházán, meghalt
