A hüllők között sok a hízókígyó, ezek konyhákban, éttermekben végzik, a mérgesekért pedig a hagyományos gyógyszerek készítői kapkodnak. Nemcsak a méregre fáj a foguk, hanem a kígyómájra és az epehólyagra is, a kígyók minden porcikája hasznosul, a fejüktől a farkukig, a falu pedig évente több millió dollár bevételre tesz szert kígyótenyésztése révén, a hagyományos földművelésből ugyanakkor csak tengődne.
Az egész üzletág megszületése 1985-re nyúlik vissza, amikor is egy gazda, Jeng Honcseng elkezdte összefogdosni a környék kígyóit eladásra. Hamar rájött azonban, hogy kimerülhet a kígyólelőhely, ezért elkezdett a hüllők tenyésztésével kísérletezni. Három év alatt vagyonos ember lett „aranyat tojó” kígyói révén, falubelijei pedig követték példáját.
Jeng neve mostanra márkává vált. Bevételéből kutatásra is áldoz, termékpalettája a kígyópálinkától a szárított kígyón át az „instant” kígyóporig terjed. Ami a tenyésztés tudományát illeti, kezdetben csak összeengedték a hímeket a nőstényekkel, ám jó ideje nagyon tudatos a szaporítás. Megtanulták kiválasztani a legjobb „tojókat” tenyészkígyóknak, a tojásokat inkubátorokban keltetik, hogy minél kevesebb legyen a növendékveszteség. Külön gondot fordítanak a hüllők étrendjének optimalizálására.
A falu kígyóterméséből külföldre is kerül, egyebek közt az Egyesült Államokba, Németországba, Japánba, Dél-Koreába. A mezőgazdasági ágazat sajátossága, hogy életveszélyes. Jó pár falubelit mart már meg kígyó, ám ellenszérummal sikerült megmenteni életüket. Akad azonban olyan lakos is, akinek örökre elment a kedve egy kiadós viperamarás után a kígyótenyésztéstől.
(MTI)
origo.hu
Ötmillió forintra büntették az Integritási Hatóságot
