A jövő legnagyobb krízise, amellyel majd a 2012-ben hivatalba lépő kínai, amerikai és dél-koreai elnöknek szembe kell néznie, minden bizonnyal az észak-koreai instabilitás lesz – írja Victor D. Cha ázsiai politikai szakértő. Ez várhatóan a hosszú ideje betegeskedő Kim Dzsong Il halála miatt következhet be, akit egy ilyen helyzetben kisebbik fia követne a hatalom csúcsán. A másik lehetőség, hogy Észak-Korea nem hagy fel ellenséges magatartásával, amely fokozhatja a káoszt – teszi hozzá.
Ahhoz, hogy elkerüljük a válság eszkalálódását, minél jobb együttműködésre van szükség Washington, Peking és Szöul között a félszigeten – véli a biztonságpolitikai szakértő. Ez az együttműködés természetesen nem következik be magától, főleg ha figyelembe vesszük Kína reagálását a 2009–2010-es észak-koreai provokációkra, akkor ez elég távolinak tűnik. Amióta 1992-ben Peking normalizálta a viszonyát Dél-Koreával, az ázsiai óriás az egyenlő távolság politikájára törekszik Phenjannal és Szöullal – állapítja meg a szerző.
Rossz döntést hozott Peking?
Milyen változások miatt változott meg Peking álláspontja a kétoldalú kapcsolatok terén? – teszi fel a kérdést a szakértő. Az írásában rámutat arra, hogy Kína hosszú ideje működik együtt az északi kommunista rezsimmel, és ezzel egy időben fontos gazdasági megállapodásokat is kötött vele, hogy így biztosítson bizonyos ritka nyersanyagokat a fejletlen északkeleti tartományai számára. Peking ezzel szemben nagyon virágzó gazdasági kapcsolatokat épített ki a világ 11. legnagyobb gazdaságával, amit a számok is jól mutatnak, mivel az éves kereskedelem Dél-Koreával százszor nagyobb összegben folyik (180 millió dollár), mint az északi féllel.
A szakértő szerint az egyenlő távolság politikája addig működött, amíg a két koreai főváros között nem éleződött ki az ellentét. Amikor 2006-ban észak nukleáris kísérletet hajtott végre, akkor Kína még elkerülte a rá nehezedő politikai nyomást, mivel a Bush-adminisztráció mindenféle dialógust visszautasított Phenjannal. 2009–2010-ben ismét válaszút elé került Kína, és eddig úgy tűnik, a legrosszabb döntést hozta meg Peking, amely egy újabb hidegháború felé lökheti Ázsiát – hangsúlyozza a tanulmány írója.
Még tart a kommunista testvériség
A szakértő szerint Kína még mindig egy anakronisztikus gondolkodást követ. A kommunista testvériség nevében Peking Észak-Korea védőügyvédjeként lép fel a közvélemény előtt. Ezt bizonyítja, hogy Kína még mindig nem ítélte el a legsúlyosabb északi katonai agressziót, amely a koreai háború óta történt. Ráadásul az ázsiai óriás nem hajlandó együttműködni az USA-val és az ENSZ-szel az észak-koreai nukleáris program elítélésének az ügyében – mutat rá a biztonságpolitikai szakértő. Szerinte ez a kommunista hűség azért ironikus, mert Kína azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy fenntartják a hidegháborús rendszert.
Kínát a belső politikai igények teljesítésének a súlya akadályozza, hogy kidolgozzon egy nagy stratégiát. A kutató úgy látja, hogy Peking az elmúlt 15 évben egy sikeresnek tekinthető politikai offenzívát folytatott Ázsiában, de az Észak-Koreához való viszonya Dél-Koreától Délkelet-Ázsiáig olyan aggodalmakat kelt, hogy többek szerint a felemelkedő Kína nem tekinthető jótékony hegemónnak a kontinensen.
Rövidlátó politika zajlik
Cha szerint Peking támogatja azt a folyamatot, hogy Kim Dzsong Il kisebbik fiának adja át a hatalmát, mivel az a vélekedés az uralkodó a kínai politikai vezetésben, hogy egy egyesült Korea mindenképpen ellenséges lenne velük szemben. Ráadásul a mostani stabilitás fenntartása gazdasági szempontból is érdeke, mivel így könnyedén juthat hozzá a már említett elmaradott régiók fejlesztéséhez szükséges nyersanyagokhoz – szerepel a cikkben.
A biztonságpolitikai szakértő írásából kiderül, hogy Kína bizonyos szempontból érti az északiak harciasságának okait, de ennek ellenére a stabilitás fenntartásában érdekelt a félszigeten. A gyenge kínai reakció arra sarkalhatja az északi vezetést, hogy előnyöket csikarjon ki a béke megőrzésének a feltételeként, valamint folytathassa a nukleáris tevékenységét – teszi hozzá. „Ez a rövidlátó politika vet fel sokakban kérdéseket a kínai magatartás kapcsán.”
Pekingnek ki kellene fejeznie a nemtetszését Phenjan irányában, mégpedig a katonai és politikai csatornákon keresztül. A cikk szerzője szerint egy ilyen lépés komoly problémákat okozna Kimnek, és vélhetően nem venné a bátorságot arra, hogy agresszív lépéseket tegyen. Az Egyesült Államoknak, Kínának és Dél-Koreának a legfontosabb érdeke, hogy háttértárgyalások kezdődjenek a felek között arról, hogyan reagáljanak, ha zavarossá válik az észak-koreai helyzet – mutat rá a szakértő. Véleménye szerint Ázsia egyáltalán nincs felkészülve arra a helyzetre, ha Kim távozik a hatalomból. Washington és Szöul világosan érti a szituációt, de Peking egyelőre vonakodik.
(Forrás: csis.org)
origo.hu
Szakadó esőben, vezetés közben mobilozott egy buszsofőr
