Rómeó és Júlia – nagyon másképp

„Minő fény hatol be az ablakon? Talán Júlia iPodja világít” – idézi az AP hírügynökség a brit Royal Shakespeare Company New York-i „punk stílusú” Rómeó és Júlia-előadását. Rupert Goold rendezésében Shakespeare darabja a két tizenéves tragikus szerelméről olyan szédületesen érzelmes, őrült románc, amelyről senki meg nem mondaná, hogy több évszázados történet.

A két fiatal manapság divatos cuccokat visel, Rómeó kerékpározik a színpadon, Júlia a szőke kanadai pop-rock énekesnőre, Avril Lavigne-ra emlékeztető jelenség. Az előadásban van rave-táncparti, gőz- és lángsugár, egy szereplőnek a karja is kigyullad a színpadon.

Mint arról már az MTI is beszámolt, a brit társulat saját stratford-upon-avon-i otthonának tökéletes másolatát vitte át a szigetországból New Yorkba, ahol a Park Avenue Armory nevű, csaknem 17 ezer négyzetméteres alternatív művészeti intézményben állította fel a 975 férőhelyes színházat. A társulat 44 előadást tart az Upper East Side egyik teljes háztömbjét elfoglaló hatalmas épületen belül felállított „importált” játszóhelyén. A Rómeó és Júlia mellett az Ahogy tetszik, a Julius Caesar, a Lear király és a Téli rege szerepel a július 6-tól augusztus 14-ig tartó nyári vendégjáték műsorán.

Goold lélegzetelállító, mérgező, féktelen, a világnak fityiszt mutató előadásának szövegét ugyan Shakespeare írta, de az előadás hangulata sokkal inkább a Green Day punk világát idézte fel a nézők számára – fogalmazott az AP. A Rómeót alakító Sam Troughton és Mariah Gale Júlia szerepében modern öltözékben jelent meg, a társulat többi tagja azonban Erzsébet-kori viseletben lépett színpadra. Ez a balsorsú szerelmespárt mintegy időtlenné teszi.

A nyitójelenetben Rómeó turistaként érkezik meg Veronába, kezében kamerával, s miközben fülhallgatón követi az idegenvezető Veronáról szóló magyarázatát, fotókat készít a városról. Lassan beleolvad a reneszánsz környezetbe, aztán hamarosan belekeveredik a Montague és a Capulet család tagjai közötti dühödt utcai verekedésbe. Az ötletek egész tűzijátéka jellemzi az előadást: a patikus mai kábítószercsempész, a verekedők úgy kezelik tőreiket, mint a gengszterek.

A cselekmény nem korlátozódik a színpadra. Rómeó a közönség soraiban vár szerelmesére, később pókember módjára kúszik fel a híres erkélyre. A szerelmesek halála után Goold némajátékkal fejezi be a drámát. A Capulet-kriptába nyomozók tódulnak be walkie-talkie telefonokkal, mintha A helyszínelők egyik epizódja zajlana Veronában. Villognak a fotósok vakui, s közben feltűnik egy fiatalember, aki a darab ismertetését hallgatja a fülére tapasztott elektronikus kalauzon át: „Sohasem volt búsabb történet, mint Rómeó és Júlia históriája”.

(MTI)