Szenvedélyes „megszállottak”

Megszállottak, vagy csak a kihívást keresik? – sokan teszik fel ezt a kérdést, amikor a vadászíjászokra terelődik a szó. Egyértelmű válasz persze nincs. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy aki íjat vesz a kezébe, kemény fába vágja a fejszéjét. Az iménti enyhe képzavarból felocsúdva nézzük meg: kiből, miért és hogyan lesz – ahogy ők mondják – fair vadász.

Pontlövés volt, több száz méterről. Egyetlen dörrenés, és a szarvas már esett is össze. Miközben az elejtett vad felé sétáltam, kissé elszégyelltem magam. Többé már nem találtam örömöt a puska durranásában – írja nekem egy Amerikában élő barátom, aztán hozzáteszi: „engem úgy neveltek, hogy keressem a férfias kihívásokat, a fair küzdelmet. Így hát, amikor hazatértem, letettem a fegyveremet és vettem egy íjat.”
A hozzáférhető adatok tanúsága szerint a vadászíjászat egyre népszerűbb Európában is, míg a tengerentúlon mára, mondhatni, tömegessé vált. Hazánkban jelenleg körülbelül ezren rendelkeznek szakvizsgával, s a képesítettek nagyobbik része rendszeresen járja az erdőket, mezőket. A Magyar Vadászíjász Egyesület elnöke szerint többségük szenvedélyes, néhányan pedig kifejezetten megszállottak – jó értelemben, persze.
– A vadászatnak ezt a nemét másként aligha lehetne élvezni, hiszen nagyobb befektetést igényel, miközben kevesebb sikerrel kecsegtet – mondja Ambróczy Árpád. Szerinte még egy jó íjásznak is mintegy tízszer annyi idő kell a sikeres lövéshez, mint puskás társainak.
– Esetünkben a fizikális és pszichés igénybevétel szintén nagyobb – folytatja az elnök. – A hagyományos vadászleseket nem igazán tudjuk használni, ezért vinnünk kell magunkkal a fára felszerelhető mobil leseinket. Mivel a cél, hogy húsz-harminc méterre megközelítsük a vadat, voltaképpen eggyé kell válnunk a környezetünkkel. Aztán órákon át a legnagyobb csöndben ülünk, s ha a szél iránya megváltozna, a helykeresés, a megbúvás, egyszóval minden kezdődhet elölről – teszi hozzá.
Hazánkban a jogszabályok tiltják a számszeríjak használatát. Nem kizárt viszont az irányzékkal ellátott, nagy átütőerejű, s viszonylag könnyen kezelhető csigás íjak használata, amely épp az imént felsorolt tulajdonságai miatt válhatott népszerűvé. Az interneten fellelhető tesztvideók tanúsága szerint ezek a szerkezetek egy megfelelő heggyel felszerelt vesszőt akár egy olajoshordón is „keresztülütnek”. Alighanem ebben keresendő annak magyarázata, miért éppen a nagyvadak elejtésére használatosak.
Mint megtudtuk, a tradicionális és reflexíjakat ezzel szemben az apróvad vadászatánál kedvelik, mivel ilyenkor a gyorsaság fontosabb, mint az erő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy hagyományos módszerekkel készült magyar visszacsapó-, vagy angolszász hosszúíj ne lenne alkalmas egy szarvas, esetleg vaddisznó terítékre hozására. Ambróczy Árpád egyébként is úgy véli, hogy a sikeres lövés nem anynyira az íj fajtájától, mint inkább a természet, a vad és a táj minél tökéletesebb ismeretétől függ.
Magyarország a kontinensen az elsők között, a rendszerváltozás után szabályozta a íjas vadászatot. A vadászterületek kapui azóta nem csak a puskások előtt állnak nyitva, ám a tapasztalatok szerint őket szívesebben fogadják, mivel komolyabb bevételi forrást jelentenek számukra.
A lehetőség tehát adott: aki érez magában kellő erőt és elszántságot, hogy ha kell, akár napokig csússzon-másszon az avarban, vagy üljön egy fa tetején egyetlen őzért, kedvére megteheti. Előbb persze bizonyítania kell.
– A vadászíjászat „beugrója” az állami vadászvizsga. A kiegészítő képzésre csak ennek megszerzése után lehet jelentkezni – figyelmeztet Nagy István szakértő. Mint mondja, az írásbeli teszten legalább hetvenöt százalékos eredményt kell elérni, ezután jöhet a számonkérés gyakorlati része.
– A férfiak esetében ötvenfontosnál erősebb íjat ír elő a jogszabály, a nők elé azonban nem támaszt efféle korlátot – magyarázza a szakértő, majd hozzáfűzi: összesen tizenkét lőállásból kell három-három célt eltalálni. Ezek különböző méretű állatalakok. A legkisebb távolság öt, a legnagyobb negyven méter. Az előírások anynyiban kedveznek a csigás íjat használóknak, hogy megengedik az irányzék használatát. Jellemző azonban, hogy mindenki a saját íját használja, azt, amivel később vadászni is akar – tette hozzá.
A szakértő ugyanakkor kiemelte, hogy olyanok is akadnak a vizsgázók között, akiket leginkább csak a kényszer visz rá az íjászatra. Ők azok, akiknek vadászjegyét nem, de fegyvertartási engedélyét valamilyen okból, mondjuk egy kocsmai verekedés vagy gazdasági bűncselekmény miatt bevonták, ám a hatályos szabályok szerint joguk van vadászni.