A zöld-fehérek trénere június 11-én „hazai pályán”, Győrben győződhetett meg arról, hogy valami nagyon nincs rendben a lányokkal. Elemző cikksorozatunkban Németh András, Róth Kálmán és Elek Gábor elsősorban a Magyar Kézilabda Szövetség és a klubok közti rendezetlen viszonyt nevezte meg a súlyos kudarccal végződő vb-selejtezős vereség okának, Konkoly Csaba azonban egészen máshol vélte megtalálni a megoldást.
„Az a fajta akarat és tűz, ami a németekben megvolt a két meccsen, egyértelműen hiányzott a magyar lányokból. Egyszerűen nem azzal a mentalitással léptünk pályára, amivel kellett volna, nem láttam, hogy a mindent elsöprő hitet sugároznák magukból a játékosok. A másik nagy probléma az volt, hogy a magyar bajnokság rájátszásának lebonyolítási rendszere miatt a keretnek alig volt ideje együtt készülni. Ilyen rövid idő nem elég a felkészülésre, főleg ha egy létfontosságú vb-selejtezőről van szó (a győzelemmel a brazíliai vébére és a londoni olimpiára is kvalifikáltuk volna magunkat – a szerk.). A kettős vereség harmadik okát abban látom, hogy »vékony a jég, amin a válogatott táncol«. A »nagy öregek« (Görbicz, Vérten, Pálinger) után ott tátong egy igen nagy űr, melyet egyelőre nagyon kevés játékos, talán egyedül Kovacsics Anikó képes jelenleg betölteni.” Utóbbi problémára a tréner megoldásnak látná, ha a junior világbajnokságon ezüstérmet szerző fiatalokat kezdenék el beépíteni a válogatottba, sőt – véleménye szerint – ezt már régen el kellett volna kezdeni. Alapvető gond azonban, hogy a tehetségek még az NB I-es klubjaikban sem játszanak, ennek hiányában pedig többnyire a nagy válogatott közelébe sem kerülhetnek.
A dánok és a norvégek is túlélték
A válogatott húzóembereinek látványos szenvedése láttán egyértelműen beválhat a Konkoly által vallott filozófia, mely szerint versenyhelyzetet kell teremteni az egyes posztokért. „Aki magára húzza a válogatott dresszét, az igenis kaparjon azért, hogy bent maradhasson és játszhasson. Pálinger Kati generációváltást emlegetett a győri visszavágót követően, ettől sem kell megijednünk. A dánok és a norvégok ugyanúgy átélték ezt az időszakot, és mindkét válogatott sikeresen kilábalt a hullámvölgyből. Előbbiek a rendkívül erős junior válogatottat emelték át a felnőtt keretbe, a norvégeknél pedig olyan jól sült el a váltás, hogy mindent megnyertek ezt követően.”
Kérdésünkre felelve Konkoly Csaba lesújtó képet festett a magyar utánpótlásról. Győrben ugyan a megfelelő anyagi háttérnek és a színvonalas szakmai munkának köszönhetően lépésről lépésre sikerült beépíteni a fiatalokat, a többi klubnál azonban nem lehet Dunát rekeszteni a tehetségekkel. „Ez sajnos így igaz. A junior vb-második és az ifjúsági Eb 4. helyezett csapatokhoz bátran lehetne nyúlni, de sajnos a hazai egyletek inkább középszerű magyarokat és légiósokat alkalmaznak, nem merik felvállalni a fiatalítást. Így viszont sajnos rengeteg tehetséges lány kallódik el a padot koptatva, sokan a kedvüket is elvesztik a játékhoz.”
A biztosításra is alig van pénz
A debreceni klubtulajdonos néhány hete erőteljesen fellépett amellett, hogy a szövetség fizesse a válogatottba meghívott játékosok bérét arra az időre, amíg a nemzeti csapatban szerepelnek. Miután a Győr adja a magyar válogatott gerincét, megkérdeztük a trénert, mi a véleménye Gellén András kijelentésével kapcsolatban. „Jól látja, komolyan érint bennünket a kérdés, hiszen, hogy úgy mondjam, a legjobban fizetett játékosaink mennek a válogatottba évről évre, a fizetésüket pedig ott is a klub állja. Ha a szövetség levenné ezt a terhet az egyesületek válláról, az hatalmas könnyebbséget jelentene mindenki számára, úgyhogy abszolút egyetértek Gellén Andrással. Látni kell azonban, hogy a kézilabda-szövetség nincs abban a helyzetben, hogy kifizesse a behívott játékosok bérét. Jelenleg még az is komolyan megviseli a büdzséjüket, hogy a nemzeti csapatban szereplők biztosítását állják, nemhogy a fizetésüket átutalják.”
Már az is megtisztelő, hogy eszükbe jutott
Hiába adott tehát a külföldi példa, olybá tűnik, hogy Magyarországon jó ideig nem számíthatnak a klubok a szövetség anyagi szerepvállalására. És ha már szövetség: Mátéfi Eszter lemondását követően Konkoly Csaba neve rendre felmerül lehetséges utódként. Talán nem is ok nélkül. „Hatalmas megtiszteltetésnek veszem, hogy számolnak velem. Azonban úgy gondolom, hogy a szövetségi kapitányi feladat igen komplex. Ha komolyabbra fordulna a dolog, és én kapnék megbízást, csakis csoportmunkában vállalnám. Ez nem lenne újdonság, hiszen Hajdú János kapitánykodása idején hasonló felállásban ott voltunk a stábban Imre Vilmossal, és működött a rendszer. Az a véleményem, hogy az új szakasz előtt álló válogatottnak most egy hosszú távú stratégiára lenne szüksége, mely rengeteg egyeztetést igényel. Ezt pedig csakis csapatmunkában tudom elképzelni.”
A mestertől megkérdeztük, kik azok, akikre számítana ebben a csapatban. Válasza nem ért bennünket nagy meglepetésként. „Talán ki is találja, hogy az egyikük Róth Kálmán lenne, hiszen az utánpótlás – ahogy már korábban is említettem – jelentheti az alapját az újjáalakuló keretnek. Mellette természetesen szükség lenne egy NB I-ben dolgozó kollégára is. Több nevet azonban egyelőre nem szeretnék mondani, mégiscsak egy fikcióról beszélgetünk.”
origo.hu
Minden EP-képviselő levelet kap Magyar Péter köztörvényes bűncselekményéről
