Visszatért Európába a „mexikói bőrönd”

Több mint 70 év után először tért vissza Európába Robert Capa „mexikói bőröndje”: a dél-franciaországi Arles városában rendszeresen megrendezett Fotótalálkozók idei kiadásán látható, feltárva a híres riporter megrázó fotóit az 1936-39-es spanyol polgárháborúról.

MNO
2011. 07. 09. 8:36
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez a „bőrönd” valójában három kis dobozt tartalmaz, összesen 4500 negatívval. A felvételeket Robert Capa, a magyar származású világjáró haditudósító, valamint élettársa, Gerda Taro és Chim (David Seymour) készítette. Mexikóinak azért nevezik ezt az anyagot, mert miután 1940-ben nyoma veszett, a titokzatos bőrönd fél évszázaddal később Mexikóban került elő. 2007-ben átadták a New Yorkban működő nemzetközi fényképészeti központnak (International Photography Center – IPC), ahol Capa életművét őrzik.

„Valóságos csoda ez” – mondta az AFP-nek Cynthia Young, az IPC kutatója, az arles-i múzeumban szeptember 18-áig megtekinthető A mexikói bőrönd című kiállítás kurátora. Az képeket 2010-ben már bemutatták New Yorkban, Arles után a „bőrönd” Spanyolországba utazik. „Amikor az anyag eltűnt, egy bőrönd után kutattak, valójában különleges dobozokról van szó, a negatívtekercsek befogadásához rekeszekre osztott belsővel, a feliratok pedig a borító hátára kerültek” – mondta el Francois Hébel, az arles-i Fotótalálkozók igazgatója. „Igazi kincsestárat ismerhetünk meg” – tette hozzá.

A több ezer negatív között eddig ismeretlen felvételek is akadnak, és együtt lehetővé teszik az utókor számára annak jobb megértését, hogy miként dolgozott a három riporter, a modern haditudósítás három megalapozója. Mindhárman – a magyar Robert Capa, a lengyel Chim és a német Gerda Taro – zsidók voltak, és mindhárman emigrációban éltek, amikor 1933-ban Párizsban találkoztak.

Azt követően, hogy Franco tábornok 1936-ban kirobbantotta a spanyol polgárháborút, a három fiatal fotóriporter elutazott a harcok színhelyére, hogy a köztársaságiak oldaláról tájékoztasson a harcokról. Mindegyiküknek megvolt a maga stílusa. Robert Capa (1913-1954) minél közelebb akart kerülni az akcióhoz, a harcosokhoz. Az ő negatívtekercseiről készült nagyítások alapján követni lehet a csaták teljes menetét. „Capa nem rendezi meg fotóit. Ezt már korábban is tudtuk, de a mexikói bőrönd újra igazolja ezt” – mondta Francois Hébel.

Gerda Taro (1913-1937) szintén nem volt félős fajta. A frontvonalakra koncentrálta figyelmét és merész fotókat készített morbid témákról is. 1937-ben, amikor a brunetei ütközetet fényképezte, egy páncélos jármű elgázolta. Ő volt az első fotóriporternő, aki haditudósítás közben vesztette életét. Chimnél (1911-1956) minden az emberről szól. Ő a konfliktuson kívül mutatja be őket – a halászokat, a parasztokat, de hivatalos személyeket is. Robert Capával együtt 1947-ben részt vett a Magnum Photos ügynökség alapításában.

A három dobozt minden bizonnyal Capa, Chim és munkatársuk, Chiki Weiss, párizsi stúdiójuk vezetője készítette 1939 tavaszán. Amikor Hitler csapatai 1940 tavaszán Párizshoz közeledtek, Weiss, aki maga is zsidó volt, a dobozokat egy hátizsákba tette és kerékpáron Bordeaux felé indult. A negatívokat átadta egy dél-amerikai férfinak, és ezzel nyomuk veszett.

A negatívok az 1990-es évek elején kerültek elő Mexikóban, Francisco Aguilar tábornok személyes holmijai között. A katonatiszt Mexikó nagykövete volt a nácikkal kollaboráló vichy-i francia kormány mellett. Aguilar minden bizonnyal magával vitte a tekercseket, amikor 1942-ben elhagyta Franciaországot. Az elhunyt tábornok lánya a negatívokat átadta egy filmrendezőnek, aki kutatni kezdett és rájött, hogy a mexikói bőrönd került elő. Az anyagot végül egy ír filmes, Trisha Ziff közvetítésével juttatták el az ICP-nek: a nő filmet forgatott a fordulatos történet mexikói részéről.

(MTI)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.