Éttermek és színházak lettek a templomokból

Étteremként, színházként, könyvtárként, sőt lakásként kezdenek új életet a pénzszűkében lévő francia egyházközségek vagy egyházmegyék által eladott épületek többek között az építészeti és vallási műemlékekben bővelkedő közép-franciaországi Burgundiában.

A La Bussiere-ben a XII. században épült egykori cisztercita apátság boltívei alatt, ahol valaha 300 szerzetes imádkozott, ma felszolgálók jönnek-mennek ebédidőben a Michelin útikönyvben csillaggal jelölt szállodában. A pénzhiánnyal küszködő dijoni püspökség tulajdonában lévő La Bussiere-i apátságot 2005-ben egy angol szállodásnak adták el, aki a helyiek rosszallására kastélyszállót nyitott benne.

„Ha az apátságot nem vették volna meg, összedőlt volna. Valahol a rosszban is volt jó, hiszen megőrizte régi báját” – mondta Emmanuel Hébrard, a szálloda 31 éves vezetője, aki szerint a Cummings család „már csaknem 20 millió eurót” (5,5 milliárd forint) ruházott be az apátság megvételébe és renoválásába.

Az Ouche folyó völgyétől nem messze fekvő L’Étang Vergy Szent Károlynak szentelt templomát viszont a XIX. századi épület tulajdonosa, a dijoni egyházmegye nem csekély költségére újították fel. A többi 1905, az állam és az egyház szétválasztása előtt épült templomtól eltérően az épületet egy gazdag család építette magánterületen, és később az egyházmegyének adományozta, így a parókiának, és nem a településnek kell fenntartania.

„Meg kellett mutatnunk, hogy mi is részt veszünk a restaurálásban, ha nem is tehetjük meg mindenütt” – mondta Eric Millot, a dijoni egyházmegye fővikáriusa. Az egyházmegye évente 2 millió eurót (547 millió forint), azaz a költségvetése egyharmadát szenteli az egyházi építmények karbantartására. 2009-ben a francia püspöki konferencia 144, 1905 óta elhagyott egyházközségi templomot számolt össze, de Millot atya szerint ez a szám viszonylag csekély a 100 ezer működő templomhoz képest. „Ez azonban mindig tragédia, jelképesen, lelkileg és érzelmileg” – mondja Millot atya, hozzátéve, hogy színházzá vagy könyvtárrá alakításuk révén élő hellyé válnak, „hiszen a kultúra is fontos”.

A száz harang városának is nevezett Dijonban a XI. században emelt és a XV. században átépített régi Szent István-templomban 2009 óta a városi könyvtár egy része működik. Néhány utcával odébb a Dijon Bourgogne Színház már az 1970-es évek óta az egykori XV. századi Szent János-templomban tartja előadásait. Nyolcvan kilométerrel távolabb, a thili káptalani templom XIV. századi gótikus épülete 435 ezer euróért (119 millió forint) eladó. Az építmény már magántulajdonban van, de védett műemlék, így a felújítási munkákat a regionális kulturális igazgatóságnak (DRAC) engedélyezni kell.

„Ha valaki műemlék templomot vesz, nincs joga, hogy akármit tegyen vele. Mi az épület építészeti, nem pedig a vallási sérthetetlenségéért felelünk” – mondta Michel Prestreau, a dijoni DRAC kulturális örökség kurátora.

(MTI)