Örök probléma Oroszországban Szibéria benépesítése, a parlagon hagyott földek megművelése. A 15. századtól meghódított hatalmas, Urálon túli területeken a 19. század közepére szilárdult meg az orosz fennhatóság, ám a rideg körülmények, a hatalmas távolságok és a szélsőséges, embert próbáló időjárás máig megnehezítik Szibéria bekapcsolását az ország gazdasági vérkeringésébe. Nagy lökést adott a fejlődésnek az 1916-ra elkészült transzszibériai vasút, de igazi élet, nagyobb városok inkább csak a természeti kincsek lelőhelyei környékén alakultak ki. Az olaj, a földgáz, a nikkel vagy éppen a gyémánt különösen az iparosítás idején vonzotta a nagyobb kereset reményében a keményebb élettől sem megrettenőket. Persze ehhez a kecsegtető lehetőségek mellett az is kellett, hogy az állam még bérkiegészítéssel is növelje a vállalkozói kedvet.
Mindez úgy-ahogy megoldotta a bányászat emberigényét, a hatalmas földek azonban nagyrészt megműveletlenek maradtak. S nemcsak a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan északi területeken, hanem máshol is. Annak ellenére, hogy Szibéria évszázadokon át a szabadság szigetének számított, így például mindenkinek annyi földje lehetett, amennyit meg tudott művelni. Ezen a helyzeten próbált már segíteni a 20. század elején Sztolipin miniszterelnök 1910-es agrárreformja, amelynek kulcseleme volt a parasztok átköltöztetése a szabad földekre. A kormány megváltás nélkül adta magánkézbe a szibériai állami földeket. A költözés költségei mellett az állam magára vállalta a helyi infrastruktúra, az iskolák, s az egészségügyi ellátás kiépítését is. Hasonló módon igyekeztek benépesíteni a Távol-Keletet, az Észak-Kaukázust és a birodalom más, ritkán lakott területeit is.
A sztolipini elképzelésekhez nyúlt vissza egy minapi konferencián a gazdasági fejlesztési miniszter helyettese is. Andrej Klepacs szerint ma is aktuális probléma Szibéria betelepítése, az oroszok idecsábítása. Ehhez – mint fogalmazott – az államnak kedvező feltételeket kell teremtenie, többek között földet kell biztosítania azok számára, akik készek azt megművelni. A miniszterhelyettes ehhez hozzátette, hogy emellett a gazdaságok kialakításához, fejlesztéséhez ha nem is 50 éves, mint Sztolipin, de 10-20 éves lejáratra hitelt is kell adni a vállalkozó földműveseknek.
Hasonló elképzeléseket pendített meg a minap Blagovescsenszben Dmitrij Medvegyev államfő is, aki azonban a hely szellemének megfelelve Szibéria és Oroszország központi részei helyett a hatalmas és ritkán lakott Távol-Keletet ajánlotta a honfitársainak és a bevándorlóknak. Az elnöki vizit napján zárult a térségbe költözést elősegíteni hivatott állami program, amely azonban mindössze 377 embert csábított a Távol-Keletre. Ez is jelzi, hogy az átgondolt tervek nem helyettesíthetők kampányszerű kijelentésekkel. Átgondolt, komplex programok híján beteljesülhetnek a manapság egyre gyakoribb ijesztgetések, s mire az orosz állam észbe kap, az áttelepülők többségében tényleg már csak kínaiakat találnak Szibériában.
origo.hu
Szijjártó Péter: Magyarország kiváló példa a különböző nemzetiségek és vallások békés együttélésére
