Vereckei-hágó: az Északkeleti-Kárpátok egyik legfontosabb hágója, tengerszint feletti magassága 841 méter. 895-ben honfoglaló őseink többsége a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe, 1241-ben a mongol–tatár fősereg is itt tört be az országba. 1896-ban – a millennium évében – állított honfoglalási emlékmű a csehszlovák korszakot (1920–1939) még átvészelte, az 1940-es évek második felében azonban a rajta elhelyezett emléktáblákat leverték, majd az 1950-es évek közepén az egész emlékművet elbontották. A felső részét alkotó obeliszk napjainkban a közeli Tuholka faluban a községháza előtt áll.
1996-ban Matl Péter munkácsi szobrász tervei alapján kezdték el építeni az új honfoglalási emlékművet, de félbemaradt. Rengeteg támadásnak volt kitéve egészen 2008-ig, amikor Sziklavári Vilmos ungvári főkonzul kezdeményezésére a magyar állam 25 millió forint ráfordítással befejezte. Az emlékmű a Kelet és Nyugat közötti kaput jelképezi, hét tömbből áll, melyek a Kárpátokon átvonuló hét honfoglaló törzset szimbolizálják. A „kapu” nyílásában a vérszerződésre emlékeztető oltárkő található. Az emlékmű jelenleg is az ukrán nacionalisták támadásainak középpontjában áll. Szerintük ezen a területen 1939-ben a magyar csapatok ukrán ellenállókat (szicsgárdistákat) végeztek ki, bár ezt a tételt a történészek megcáfolták.
Huszt: „Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; / Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold” – írta Kölcsey Huszt című versében. A várat 1090-ben Szent László építtette a kunok elleni támadás megakadályozására, a tatárjárás után – 1318 körül – viszont helyre kellett állítani. 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, így azóta már csak egy rom emlékeztett a várra. Ennek ellenére még napjainkban is impozáns látványt nyújt. A város a huszti járás székhelye, körülbelül 1700 magyar lakossal, neve a Husztica patak nevéből, a patak neve pedig a szláv husztka (kendő) főnévből származik, ami a völgykatlan formájára utal, ahol a város fekszik. A települést először 1329-ben Huszth alakban említik a krónikák. A városban járva feltétlenül meg kell néznünk a reformátusok erődtemplomát, amit a 14. század körül építettek a katolikusok, de 1524-ben a kálvinisták elfoglalták, akik azóta is itt tartják istentiszteleteiket.
A huszti járásban barangolva el kell látogatnunk a Nárciszok völgyébe, ami az egyik legnagyobb olyan terület a megyében, ahol a Kárpátok egyedi növényeit és állatait őrzik. Az itt található vadon élő hegyi nárciszok máshol Európában nem nagyon maradtak fenn, a viszonylag nagy területű völgyben, közel 450 növényfajt tartanak számon.
Rahó: járási székhely, a Rahó-patak és a Tisza találkozásánál fekszik. A várost 1373-ban Rahow néven említi először oklevél, neve a Rahó pataknévből, a pataknév pedig a szláv orehov (diós, mogyorós) szóból származik. A 17. század közepén már itt állt Jánoky Gáspár kastélya, mely a Rákóczi-szabadságharc alatt pusztult el. Iparosodása a 19. század közepén indult meg, ekkor számos német telepedett le ezen a vidéken. A legutóbbi népszámláláskor a város lakóinak száma 15 241 volt, ebből 12 százalék magyar nemzetiségű. Rahó régi római katolikus temploma a város központi terén áll, gúla alakú toronysisakja a város minden részéből jól látható, ablakai felül félkörív záródásúak. Szép látványt nyújt az ortodox Szentlélek-templom, ezen felül a településen megtekinthetjük a faúsztató múzeumot. A város olyan látványos hegycsúcsok között fekszik, mint a Hoverla (2061 méter), a Csornohora (2026 méter) és a Petrosz (2020 méter). Rahó határában egyesül a Fehér- és a Fekete-Tisza.
A várostól körülbelül 20 kilométerre fekszik Európa földrajzi középpontja, az obeliszkkel megjelölt helyen latinul a következő felirat olvasható: „Locus Perennis / Dilicentissime cum libella / librationis quae est in Austria / et Hungaria confecta cum / mensura gradum meridionalium / et paralleloumerium Europeum. MDCCCLXXXVII.” Magyar fordítása: „Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria–Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg. 1887.”
Kőrösmező: Rahótól 35 kilométerre északkeletre, a Fekete-Tisza völgyében, a Tatár-hágó közelében fekszik a megye legkeletibb települése, ahol még jelentős számban élnek magyarok. A Huculvidék kárpátaljai részének egyik jelentős városa, nevét onnan kapta, hogy kőrisfaerdő határolta a települést, az ukrán név a magyarból származik (jaszeny=kőrisfa). Napjainkban körülbelül 900 magyar él a városban. 1555-ben Kreusmezew néven említik először, az 1500-as évek végén a magyarországi Károlyiak tulajdona. Lakói részt vettek a Rákóczi- és az 1848–1849-es szabadságharcban.
1824-ben készült el a „Sztrukovszka”, a görög-katolikus fatemplom a Szentháromság tiszteletére. Itt láthatunk egy 17. századi ikonosztázt, amelynek egyik szentképén Szent István látható. A kápolnát csak a Tiszán át vezető függőhídon keresztül tudjuk megnézni. A település melletti hegyeken az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó bunkerek találhatók.
Egy ilyen négyrészes összeállítás nem lehet teljes, ezért mindenkinek ajánljuk, hogy látogasson el Kárpátaljára, töltsön el hosszabb időt a vidéken és ismerje meg jobban a megye magyarlakta vidékeit.
(zakarpattya.net.ua, khust.org, rakhiv.com, rbdut.at.ua, bychkiv.net)
origo.hu
Megerőszakoltak és meggyilkoltak egy anyát Soroksáron
