Négyéjszakás bodysurf a smaragdzöld folyók torkolatában + Képek

Adrenalinfröccs, bodysurf, önfeledt mulatozás és csodálatosan szép tájak. Röviden így lehetne összefoglalni azt az élményt, amit a nyugat-szlovéniai Tolmin városában megrendezett Punk Rock Holiday nyújtott az odalátogató több ezer fiatalnak. A recept tökéletes volt, a stílusteremtő kaliforniai bandák, a Bad Religion és a Nofx mellett számos nagyágyú mozgatta meg az underground zenék kedvelőit.

Az augusztus 12-től 15-ig tartó Punk Rock Holiday színhelyéül Szlovénia egyik nyugati városát választották, amely a gyakorlott fesztiválozók számára a Metalcamp miatt is ismerős lehet. A keményebb fémzenét kedvelők évről évre szintén a Felső-Isonzó-völgy legnagyobb városában gyűlnek össze, az Isonzó és a Tolminka folyók torkolatánál.

Fotók: Radócz Ákos (Kattintson a nagyobb képért!)

A szervezők gondos odafigyeléssel határozták meg a kempingezésre, parkolásra, fürdésre, valamint a szórakozásra kijelölt területeket. A bejáratnál szemeteszsákokat osztogattak, és a büféknél különböző kauciókkal oldották meg azt, hogy a festőien szép tájat ne csúfíthassák el a szórakozni vágyók. A sátrakat egy nagyobb vadregényes erdős területen, valamint a napsütötte hegyoldalban lehetett felállítani. Az ingyenes fürdési lehetőségek között a hideg vizes zuhanyt és völgyben kígyózó folyókat vehették igénybe a fesztiválozók. A meleg vizes tusolás 2 euróba került, igaz, így legalább kevesebben választották ezt a megoldást. Mint a legtöbb szolgáltatást, ezt is kuponokkal lehetett igénybe venni, amiket külön kellett megvásárolni. A fellépő közel harminc zenekar számára egy színpadot állítottak fel, amely tökéletesen elegendő volt az este 6-tól hajnali 1-ig tartó koncertekhez.

Világháborús múzeum és természeti csodák

Mivel a Punk Rock Holidayre több országból érkeztek a szórakozni vágyók, így sok fiatal választotta az esti koncertek előtt napközbeni programnak a kirándulást. A Júlia-Alpok lábánál fekvő, határ menti város Kobarid, I. világháborús múzeuma 1993-ban elnyerte az Európa Tanács díját. A hófehér, barna spalettás épületben betekintés nyerhető az isonzói front teljes hosszában történt eseményeinek kronológiájába.



A múzeum számos fényképpel, kiállítási tárggyal illusztrálja az embert próbáló hegyi harcokat, és tanúskodik arról a két fogcsikorgató télről, amit sok katona kétezer méter magasban élt át. Megdöbbentő fotók szemléltetik a háború szörnyűségeit, a korabeli orvosi ellátást és a harctérre való utánpótlás szállításának lehetőségeit. Az intézményben egy közel félórás dokumentumfilm is megtekinthető magyar nyelven. Ottjártunkkor az egyik kiállítási tárgyon nemzetiszínű koszorút véltünk felfedezni, amit a hazánkból érkezett turisták helyeztek el.

Tolmintól mintegy negyedórányira helyezkedik el a 880 négyzetkilométeres Triglav Nemzeti Park, amely nevét a 2864 méteres, háromfejű csúcsról kapta. A hegy a szlovének nemzeti jelképe, az állam címerének és lobogójának egyik eleme. A természetvédelmi övezet bejárata a terület legalacsonyabb pontján található. A festői környezetben egyedülálló élményt nyújt a 2-3 órás túra, hiszen számtalan természeti csoda tárul a látogatók szeme elé.

Húszfokos termálvíz csordogál a jéghideg Tolminkába, borzongató élményt nyújt a 60 méteres mélységet áthidaló Ördög-híd, valamint mindenkire lélegzetelállító hatást gyakorol a Medvefej-szikla és a Soce gleccsert tápláló Dante barlang. Az alagutakon átvezető turistautak, függőleges sziklafalak és a kristálytiszta csörgedező erek szintén maradandó élményt nyújtanak. Még a fotókon is rendkívül nehéz visszaadni az ott látottakat.

Minek kellene több néhány akkordnál?

A péntek este legnagyobb neve egyértelműen a már 32 éves múltra visszatekintő kaliforniai Bad Religion volt. Kétségtelen, hogy a stílusteremtő, élő legendának számító zenekar volt az egyik legjobban várt fellépő a fesztiválon. Ők kövezték ki az útját az úgynevezett kaliforniai deszkás punknak, aminek köszönhetően olyan zenekarok kerültek később reflektorfénybe, mint a Green Day, a The Offspring vagy a Blink–182.



A közel másfél órás koncert legjobbjai a régi klasszikusok mellett a legutolsó három lemez himnuszaiból kerültek ki. A Greg Graffin vezette csapat az 1979-es alakulás óta 15 nagylemezt rakott össze. A mindössze második szlovéniai fellépését abszolváló veteránok rendesen tűzbe hozták dél-nyugati szomszédainkat, és egyúttal minket is, szinte megőrült a tömeg. A legnagyobb ovációt az American Jesus, a zenekar egyik leghíresebb dala kapta. Ezenkívül olyan szerzemények is felcsendültek, mint a Los Angeles is Burning, az Atomic Garden vagy az egyszerű, de legalább annyira nagyszerű Punk-Rock Song.



A második este már mindjárt két amerikai sztárcsapattal folytatódott. A New Jerseyből érkező Bouncing Souls sem ma kezdte pályafutását, és egy minden korszakukból összeállított setlistet adott át a lelkes közönségnek. Az azóta Budapestet is megjárt csapat rögtön maga mellé állította a fiatalabb közönséget, akik az első hangok után az első sorban álltak be az ugrabugráló emberek közé. Néhányan kissé csalódottak voltak, hogy a két leghíresebb dalukat a Gone-t és True Believerst (akkor még) nem játszották el.



Éjfél után nem sokkal a floridai Hot Water Music lépett a deszkákra. Az 1993-ban alakult zenekar szintén úttörőnek számít a punk-rock műfajban. Zenéjüket némi lassulás, bonyolultabb gitártémák jellemzik, amelyeknek egyetlen hátrányuk, hogy jóval nehezebben emészthetőek egy rágógumi punkhoz képest. Ehhez a komplex egyveleghez adódik még a két énekes, Chuck Ragan és Chris Wollard nagyon mély és erős orgánuma, ami utánozhatatlanná teszi őket. A Charles Bukowski Forró vízi zene című könyvéről elnevezett négyes lejátszotta legnagyobb számait, majd a ráadásban igazi bombát robbantottak. A Bouncing Soulsszal kiegészülve jöttek vissza a színpadra, és egy Cock Sparrer-feldolgozás után együtt játszották el a két-két legnagyobb slágerüket.



A szombati nap is két húzónevet vitt Szlovéniáig. Az egyik a szintén kaliforniai Strung Out volt. Az ő zenéjük érdekessége, hogy ahhoz képest, hogy elvileg punk-rockot játszanak, technikás témákkal fűszerezik zenéjüket, amely néhol már kissé a metálba hajlik át. Meglehetősen gyér közönség fogadta őket, de ez biztos csak annak volt betudható, hogy a már kissé megfáradt közönség bulizni szeretett volna, és erre a legtökéletesebb előadó az őket követő kanadai–skót Real McKenzies volt. A nemritkán skót és kelta népdalokat punkosító zenekar igencsak lázba hozta az érdeklődőket, itt már szó sem volt pogóról, csak örömtáncról.



A zárónap estéjén két fontos banda is fellépett. Az egyik a New York-i The Toasters volt. A skában stílusteremtőként ismert zenekar igencsak megmozgatta a nagyérdeműt. A többször hazánkat is megjárt csapat nem akart csalódást okozni a lelkes rajongóknak, ezért a legjobb dalaikat kotorta elő. Az 1981-ben alakult formáció időközben meglehetősen sokat veszített lendületéből, hozzáállásukat a közönség nagyra értékelte. Érdekesség, hogy az énekes, Robert Hingley által gründolt Megalith Records adta ki a Pannonia Allstars Ska Orchestra 2005-ös nagylemezét Budapest Ska Mood címmel.

Féktelen sörlocsolással és reményteli várakozással lépett színpadra a 28 éve ugyanazon zenét újrafeldolgozó kaliforniai Nofx. A Fat Mike által vezetett banda koncertje olyan, mint valami stand up comedy erőteljesen megtűzdelve a jobbnál jobb számokkal. Tréfás mondandójukban leginkább a koncert helyszínét adó országból próbálnak kifogyhatatlan humorforrást generálni. Magyarországon jártukkor The paprika is better in Hungary címmel számot is írtak a Petőfi Csarnok közönségének. Visszatérve a tolmini bulihoz, a szlovének megkapták, hogy biztosan irigyek a horvátokra, mert nekik sokkal szebb tengerpartjaik vannak, és az ottani lányok is sokkal szebbek, mint a helyiek. A közönség persze nem vette komolyan az élcelődéseket, és jókat mosolyogtak a poénokon. A Nofx is többnyire a régebbi dalaikból adott elő, volt néhány nagyon ritkán hallható darab, mint például az egyik helyi lánnyal előadott Lori Myers. Üde színfoltot jelentett a testvérzenekaruktól, a Rancidtől feldolgozott Radio, amit korábban split korong formájában is kiadtak. A ráadásban megkérdezték a közönséget, hogy milyen számot szeretnének még hallani, de mivel a rengeteg beüvöltött szám előadására nyilván nem volt lehetőség, ezért Fat Mike zenei kíséret nélkül minden dal refrénjét előadta, és úgy gondolta, hogy ezzel minden kérést kiválóan és maradéktalanul teljesített. El Hefe gitáros/trombitás felvetette, hogy minden banda csak három ráadásszámot játszik, ezért ők négyet fognak. Igaz, ebből az egyik egy tíz másodperces dal volt, szóval annyira ők sem teljesítették túl az elvártat. A Nofx végeztével sokan hazafelé vették az útirányt, köztük mi is. Sátrak a kocsiban, a táskák bekészítve, gyújtás, és indulunk is Budapest felé. A szerpentineken kanyargózva volt idő végiggondolni az élménydús napokat és reménykedni abban, hogy jövőre is megrendezik a Punk Rock Holidayt.