„Bal sors akit régen tép”? – Megint Svédország ellen játszunk

Ki ne akarná, hogy legyőzzük Svédországot péntek este a kulcsfontosságúnak beharangozott Európa-bajnoki selejtezőn? De hogy miért ne várjuk el feltétlenül, s miért ütközik nehézségekbe, arról a Magyar Nemzet Online készített összeállítást, megpróbálva kitalálni, hogyan állhat össze megtépázott válogatottunk péntek este 19.45-kor. A mérkőzés napján Egervári Sándorral olvashatnak interjút, a találkozót pedig percről percre frissülő, helyszíni közvetítésünkben követhetik az MNO-n.

„Bal sors akit régen tép” – énekeljük a nemzeti imádságban, s így, egy nappal a Svédország elleni, sorsdöntőnek is mondott labdarúgó Európa-bajnoki selejtező előtt is bizony érvényes lehetne a közhely, hogy valamiért nekünk mindig rossz; látótávolságban van a reménykeltő csoportmásodik hely, és hiába vertük ki az utóbbi időben a verhető ellenségek valamennyi fogát, a mumus jön pénteken szembe, s most mi foghíjasan állunk ki az északi szörnyeteggel. Viszont akár meg is fordíthatnánk a képletet! Amikor a Magyar Labdarúgó Szövetségben tavaly bekövetkezett az irányváltás és Egervári Sándort tették meg szövetségi kapitánynak, a „parasztvakítás” nyomban alábbhagyott. Nem ígért senki felelőtlenül továbbjutásra esélyes válogatottat – előrelépést viszont igen, ami a számok alapján bekövetkezni látszik. A 2010-es vb-selejtezők végén a negyedik helyen zártunk – Dánia, Portugália és Svédország (!) mögött –, most a harmadik hely már minden bizonnyal megvan, és az Egervári-érában lejátszott 11 meccs 7 győzelme besorolta nemzeti csapatunkat a harmadik „kalapba” a következő, 2014-es vb-re selejtező sorozatra. (A következő feladat majd akkor jön, a további előrelépésért a Hollandia, Törökország, Románia hármasból kellene kettőnél jobbnak lennünk…)

Természetesen minden szurkoló elvárja, hogy a magyar válogatott hazai környezetben győzzön akár egy erősebb európai középcsapat ellen is, de az európai ranglistán most éppen 26. Magyarország esetében kérdéses, hogy mennyi teheti a legyőzhető kategóriába a 12. Svédországot (a világranglistán 27 hely a hátrányunk). A rangsorbéli különbségen kívül ott van az a szintén nem elhanyagolható tény, hogy a mi futball(válogatott)unk nem biztos, hogy elbír olyan tudású hiányzókat, mint Dzsudzsák Balázs, Juhász Roland, Szalai Ádám vagy Gera Zoltán. A négy játékos nélkül lemondhattunk volna a San Marino elleni gólzáporról, de a finnországi, nagy jelentőségű győzelemről is. Most Egervári Sándornak nélkülük kell valamit kifőzni, és rajtuk kívül nem számolhat még Vanczák Vilmossal, Lázár Pállal és Koltai Tamással sem a péntek esti összecsapáson.

Igazából elegendő hozzá egy papír és egy ceruza (radírral), és máris elkezdhetjük kitalálni, mégis hogyan állítja fel alakulatunkat a kapitány. Az Izland elleni gyakorlómeccsen (4-0) feltűnően sok olyan játékos volt a kezdőben, aki több poszton bevethető – Varga, Koman és Rudolf mindenképp közéjük tartozik –, sérülés miatt nem volt ott viszont Szabics Imre, aki most rendelkezésre áll. Ha tehát Egervári az erősebb csapatok ellen alkalmazott, „biztonsági” 4-2-3-1-gyel indít, jó eséllyel a Király – Varga, Lipták, Korcsmár, Laczkó – Elek, Vadócz – Rudolf, Hajnal, Koman – Szabics tizenegyet láthatjuk kifutni. Ha viszont a csoportmásodik helyért és a „győzelem vagy halál” jelszó örve alatt lépünk pályára 4-1-3-2-es rendszerben, újoncot is láthatunk akár az FSV Mainz színeiben remeklő Stieber Zoltán személyében (Dzsudzsák helyén): Király – Varga, Lipták, Korcsmár, Laczkó – Elek/Vadócz – Koman, Hajnal, Stieber – Rudolf, Szabics lehet a kezdőcsapat. Mindkét esetben az eredmény alakulásának függvényében lehet szerkezetet váltani, Rudolf jobbról indulhat vagy elölről visszaléphet, Koman szabadon játszhat, illetve Varga felléphet a támadásokhoz befelé húzódva. A kapuskérdésről a mester az Izland-meccs idején azt mondta, hogy bár Bogdánnak szavaz bizalmat, Király Gábor rutinjáról nem mondhat le egy olyan fontos mérkőzésen, mint a Svédország elleni.

A svédek papírjára nem látunk rá igazán, elég legyen annyi, hogy Zlatan Ibrahimovic, a Milan zsenije ott lesz péntek 19.45-kor a Puskás Ferenc Stadionban, és akármit is művelnek társai a pályán, ő az utolsó utáni percben is elő tud húzni valami újat – megtapasztalhattuk már eddig jó néhányszor (2002: 1-1; 2005: 0-1; 2009: 1-2), de a legutóbbi hat svéd meccsünket különben is elveszítettük… A vendégeknek amúgy nem élet vagy halál kérdése, hogy győzzenek, nekik ugyanis még van egy San Marinó-i és egy helsinki túra, s náluk zár a már biztosan jóllakott – és Eb-résztvevő – Hollandia. A rend kedvéért: mi kedden Moldovába látogatunk, októberben pedig Finnországot látjuk vendégül, de már nem a Puskásban, mert azt a péntek esti mérkőzés után bontani kezdik.