Kína évtizedek óta úgy jellemzi a nemzetközi politikai rendszert, amelyben egy szuperhatalom található, és mellette más főbb hatalmak játszanak meghatározó szerepet – olvasható Bonnie S. Glazer Kína-szakértő, politikai elemző írásában. A hatalmi helyzetnek ez a leírása azt kívánja szimbolizálni, hogy Peking látja azt, hogy az Egyesült Államok van egyedül szuperhatalmi helyzetben a világon, és természetesen ez alapvetően határozza meg a biztonsági környezetét – teszi hozzá.
Ez még mindig alapvetően érvényes, de a kínaiak is világosan látják, hogy az amerikai hatalom ha lassan is, de veszít súlyából, amely más hatalmak felemelkedésével kezdődött. Ezt csak felgyorsította a gazdasági válság, valamint az USA haderejének afganisztáni és iraki lekötöttsége – mutat rá az elemző. Glazer szerint Kína számára a fő kérdés, hogy ez a trend meddig fog tartani, és milyen hatást fog gyakorolni biztonsági környezetére.
Lassú átalakulással számoltak
Kínai elemzők évtizedek óta számolnak az USA súlyának a csökkenésével, de ezeket a spekulációkat mindig idővel át kellett értékelni. Még a hidegháború befejezése előtt sokan arról beszéltek, hogy a világ egy nagy átalakulás előtt áll, amely évtizedekig fog tartani – olvasható a cikkben. Azt jósolták, hogy ebben az időszakban a felemelkedő hatalmak sok helyi háború révén fogják újrarajzolni a befolyási övezeteket, majd harc következik a világ vezető „posztjáért”. Végezetül egy olyan világrendszer jön létre, amelyben az Egyesült Államok nem lesz képes dominálni a világot a több nagyhatalom ereje miatt – olvasható a cikkben.
Optimisták voltak
Glazer rámutat arra, hogy a kommunizmus kelet-európai összeomlását követően a kínaiak alapvetően gondolták újra a világról alkotott elképzeléseiket, és annak a nemzetközi biztonságra gyakorolt hatását. Japán és Németország felemelkedése a csúcstechnológiák területén az USA-val szemben azt mutathatta, hogy közel van már a multipoláris világ megvalósulása. Az elemző szerint ezek a megközelítések túlságosan optimistának bizonyultak.
Egyre erősebb lett az USA
Az 1991-es öbölháború, majd a kilencvenes évek közepén zajló balkáni polgárháború, és ezt követően az 1999-es koszovói konfliktus egyértelműen mutatta a katonai erő fontosságát, és világossá vált az amerikai és a kínai katonai képességek közötti különbség – szerepel a tanulmányban. Mindezt csak erősítette, hogy az Egyesült Államok gazdaságának az 1990-es évek elején a világban betöltött 25 százalékos aránya az évtized végére 32 százalékra emelkedett. Ezek az adatok és fejlemények Peking számára 2000 körül azt jelentetették, hogy az USA marad a világ egyedüli ura legalább még 15-20 évre, de könnyen lehet, hogy még ennél is hosszabb időre – hangsúlyozza Glazer.
Be vannak csatornázva a párthoz
Kínai biztonsági szakértők napjainkban is folyamatosan elemzik a változásokat, hogy a legkisebb eltolódást is lássák a globális egyensúlyban. Az elemző szerint nagyon fontos szerepük van ezeknek a kutatóknak, mivel többségük ezer szállal kötődik a kínai politikai vezetéshez. Az Egyesült Államokban ehhez hasonló intézetek nem léteznek, mivel jóval nagyobb a függetlenségük, mint kínai társaikénak, és természetesen állami támogatást sem kapnak – teszi hozzá. Glazer úgy véli, hogy emiatt a nyilvánosságra hozott állásfoglalások nagyrészt tükrözik a hivatalos kínai biztonságpolitika véleményét, így a köztük lévő viták is azt jelezhetik, hogy változás készül az ország politikájában.
Újabb akadályok a láthatáron
Napjaink külpolitikai szakértői egy új mérőszám (CNP) alapján próbálják meghatározni az adott nemzet erejét, amely tartalmazza a gazdasági, katonai, a kutatás-fejlesztési, az oktatási, az erőforrási és az úgynevezett könnyű hatalmi kapacitásokat – olvasható az elemzésben. Ennek alapján az Egyesült Államok elsősége továbbra is megkérdőjelezhetetlen, míg Kína csupán a hatodik helyen helyezkedik el ebben a rangsorban.
Glazer rámutat arra is, hogy Kína gyors gazdasági növekedése megnövelte helyi és globális súlyát, de az országban tisztában vannak azzal, hogy rengeteg index esetében még messze le vannak maradva az USA-tól, mint például a katonai képességek és a könnyű hatalom terén. Ráadásul az ázsiai ország belső problémái egyre ijesztőbbek: sokak szerint ha nem képesek megbirkózni a környezet pusztulásával, a vízhiánnyal, a belső jövedelmi egyenlőtlenségekkel és a korrupcióval, akkor ezek a tényezők még ebben az évszázadban leküzdhetetlen akadályt fognak jelenti a felemelkedő hatalom számára – szerepel a tanulmányban.
(csis.org)
origo.hu
Itt vannak Orbán Viktor legújabb árvízi bejelentései - élőben a kormányfői tájékoztató
