Egyre többen lépnek le Mátészalkáról

Az utóbbi hét évben folyamatosan csökken Mátészalka lakóinak a száma: egy kisebb falu népességének megfelelő létszámmal, 990-nel lettek kevesebben a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városban élők. A település önkormányzatának adatai szerint 2004-ben 18 206-an laktak Mátészalkán, tavaly év végén viszont 17 216 volt az állandó lakosok száma.

Mátészalkán 1985-ben éltek a legtöbben, méghozzá 19 773-an, azóta viszont csak öt olyan esztendő akadt, amikor valamivel nőtt a lakók száma az előző évihez képest. A népességcsökkenést a szatmári tájegység központjának számító településen is a születések számának állandó csökkenése és az elvándorlás növekedése okozza. Nyolc éve negatív a születések és a halálozások közötti mérleg, 2002-től rendre magasabb a földi életüket befejezők száma az újszülöttekénél. A születések száma 155 és 196 között volt évenként, ugyanakkor a halálozásoké 157 és 202 között. Megváltozott az egykori, az 1970–80-évek pozitív vándorlási egyenlege is Mátészalkán, az utóbbi nyolc év adatai szerint többen költöznek el a városból, mint ahányan oda települtek. A 310 és 543 közötti beköltözővel szemben az elvándorlók száma 494 és 848 közötti volt. Az utóbbi szám 2010 adata.

A kelet-magyarországi térség hasonló lélekszámú városai között Mátészalkán a legnagyobb mértékű a népességcsökkenés. Különösen fájónak tartják a város önkormányzati vezetői, hogy a fogyásnál jelentősnek mondható a fiatal, jól képzett nemzedék elvándorlása, ami a megfelelő munkahelyek hiányával magyarázható. Pedig Mátészalkán jobbak a foglalkoztatási mutatók, mint a megyében általában. A munkanélküliek aránya 10,5 százalék volt 2010-ben, szemben a megyei 15,7 százalékos átlaggal. Mátészalka egyébként a régió egyik legősibb települése, amit a területén a neolitikus korszakból talált leletek bizonyítanak.

Az első írásos feljegyzés 1231-es dátummal maradt fenn róla. Első gyártelepe, egy mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzem 1864-ben épült, majd a vasúthálózat is elérte az 1800-as évek végén a települést, aminek következtében a térség üzleti központjává vált: kereskedelmi és szolgáltatói létesítmények jöttek létre, 1902-ig kialakult a teljes ipari kör. Első állami polgári fiúiskoláját 1906-ban nyitották meg, és számos középületet húztak fel akkoriban. A trianoni békeszerződés után Szatmár, majd 1923-tól Szatmár-Ugocsa és Bereg vármegye székhelye volt Mátészalka. A címet 1940-ben vonták meg a településtől, amikor a visszacsatolt Szatmárnémeti lett helyette a vármegyei központ. A második világháború után 1950-ig Szatmár-Bereg megye székhelye volt Mátészalka, majd 1950-ben szűnt meg véglegesen megyeszékhelyi szerepe Szatmár és Szabolcs összevonásával.

(MTI)