Elkeseredettségük nem csitul

Japánban vasárnap napra pontosan hat hónappal azután, hogy a szigetországot borzalmas erejű földrengés rázta meg, majd a nyomában szökőár pusztított, több ezren emlékeztek meg a természeti katasztrófa áldozatairól, egyben kétségbe vonták az atomenergia hasznosításának szükségességét.

A főváros egyik nagy pályaudvaránál, a Szundzjkunál mintegy kétezren gyűltek össze, további másfél ezer ember a kereskedelmi, ipari és energiapolitikai minisztérium épületénél tüntetett. Négy aktivista bejelentette, hogy a tíznapos éhségsztrájkra készülnek a minisztérium bejáratánál. Tüntetők jelentek meg a Fukusima–1 atomerőművet üzemeltető vállalat, a Tepco székházánál is. Tokió utcáin autóbuszok vonultak végig az aktivisták, a járművekről hangosbeszélőkön hirdettek atomenergia-ellenes jelszavakat, azt hangoztatva, hogy „Nem kell nekünk atomenergia!”

A március 11-én történt földrengésben és cunamiban mintegy 20 ezren haltak meg, illetve tűntek el. A lármásan tiltakozók mellett voltak azonban olyanok is, akik csendes elmélkedéssel és imával emlékeztek meg az áldozatokról, mint például az egyik legsúlyosabban érintett területek közé tartozó Minamiszanrikuban. A városon egy 15 méter magas hullám söpört végig, megsemmisítve a tengerparti részt, amely néhány három-négyemeletes ház kivételével egyszerűen romhalmazzá vált. A város ma is egy kietlen táj képét mutatja.

A sokat szenvedett Mijagi prefektúrában gyászruhába öltözött emberek gyűltek össze a kormányzósági épületnél, igyekeztek egymásba lelket önteni, sokan most találkoztak először a katasztrófa óta.

A kilences erejű földrengés településeket törölt el a föld felszínéről, a cunami súlyosan megrongálta a Fukusima–1 erőművet. Ez volt a legpusztítóbb földrengés Japánban a II. világháború óta, a cunami okozta atomerőmű-katasztrófa pedig a legsúlyosabb a csernobili után.

A 20 ezer halotton és eltűntön túl több mint 800 ezer otthon dőlt romba teljesen vagy részlegesen. A természeti csapás úthálózatokat és infrastruktúrákat tett tönkre.

Bár fél esztendő elteltével már érzékelhetőek a romeltakarítás és az újjáépítés határozott jelei, a japánok elkeseredése nem csitul, mert sokak jövője még mindig bizonytalan. Egyre nagyobb a kormánnyal szembeni türelmetlenség, mert sokan vádolják a kabinetet azzal, hogy lassan hozza meg döntéseit, nem ad egyértelmű felvilágosítást a radioaktív szennyezettség mértékéről.

(MTI)