Harci szekerek és lovak kerültek elő

Lovak maradványait és harci szekereket találtak abban a csaknem háromezer éves érintetlen kínai sírban, amelyet Lojang (Luoyang) városában tártak fel.

A sír a Kr. e. 770-es évekből, vagyis a korai (Nyugati) Csou (Zhou) dinasztia idejéből származik. Eddig négy olyan négyszögletes sírgödör került napvilágra, amelyekben oldalukra fektetett paripák csontvázait és kocsikat találtak. A főgödörből öt harci szekér és tucatnyi ló maradványai kerültek elő – olvasható a The Daily Mail online kiadásában.

A régészek feltételezése szerint a temetési szertartás előtt ölték le a lovakat, nem pedig élve földelték el az állatokat. A sírban bronz- és kerámiatárgyak sokaságára bukkantak, a gazdag leletanyagból kiindulva a szakemberek úgy vélik, hogy egy magas rangú hivatalnok vagy neves tudós végső nyughelye lehetett.

Az archeológusok véleménye szerint a sírnak köszönhetően, amely csaknem három évezreden át elkerülte a rablók figyelmét, megismerhetők a korai Csou-dinasztia idején honos temetkezési szokások.

A Csou-dinasztia uralkodása a Kr. e. 11. században kezdődött és a Kr. e. 3. századig, a kínai császárság megalapításáig tartott. E korszak rendkívül fontos szerepet játszott a kínai történelemben: ekkor alakultak ki azok az eszmék, hagyományok, társadalmi modellek, intézmények, amelyek az ország egész későbbi történelmét meghatározták. Ekkor jöttek létre a nagy kínai filozófiai iskolák, ekkor születtek azok a művek, amelyek egészen a legújabb korig mintául és hivatkozási alapul szolgáltak, ekkor alakult ki az írott klasszikus nyelv, amely egészen az 1910–20-as évek nyelvújító mozgalmáig szinte változatlan formában a birodalom fő kommunikációs eszköze lett.

A dinasztia uralmának első felében, a korai Csou-korban az uralkodóház hatalma Észak-Kína nagy részére kiterjedt. Fővárosa a mai Hszian (Xi'an) közelében állt – közel ahhoz a helyhez, ahol később Csin (Qin) állam hatalmas székhelye, Hszianjang (Xianyang) épült. A Csou-ház hatalma a dinasztiaalapítást követő néhány évszázadban fokozatosan meggyengült, olyannyira, hogy amikor Kr. e. 771-ben egy barbár törzs támadása során a főváros elesett, az uralkodó áttette székhelyét a biztonságosabb keleti területekre, a mai Lojang környékére. A Kr. e. 770-től a Kr. e. 256-ig tartó késői Csou-kort ezért Keleti Csou-kornak is nevezik.

(MTI)