Alkalmam volt személyesen figyelemmel kísérni pályafutását, tudomásom van arról, hogy a kilencvenes évek közepén a Fidesz belső köreihez tartozott, s az MDF első szétdarabolásakor ezt a kapcsolatát arra igyekezett felhasználni, hogy Orbán ne Lezsákkal, hanem a Szabó Iván-féle csoportosulással kössön szövetséget. Emlékszem, milyen szomorúan ballagott ki kis hátizsákjával arról a tanácskozásról, ahol az ő vágyaival ellentétes döntés született. Ez a bánat inkább elvhűséget fejezett ki, mint jellemhibát. De a fordulat, ami azután bekövetkezett, felfoghatatlan. Debreczeni három miniszterelnökről írt könyvet: Antallról, Orbánról és végül Gyurcsányról. Mindezt a jobbközépen szerzett reputációja tette lehetővé. Személyének ez adott súlyt, pálfordulása is ezért döbbenetes. Orbán Viktor azt mondta a róla szóló könyvben ábrázolt személyről: „Ez nem én vagyok.” Gyurcsány örvendett „tükörképének”. S mindezek után Debreczeni, mintha egy síkos csúszdán csúszna lefelé, eljutott a Magyar Nemzettől a Népszaváig.
(Magyar Nemzet, 2011. szeptember 27.)
origo.hu
Látványos légi felvételek, így lép ki a medréből az áradó Duna - galéria
