Szélsőjobb sikert és totális liberális kudarcot hoz a voksolás?

A 12 százalékos munkanélküliséggel sújtott, legszegényebb német tartományban vasárnap járulnak az urnákhoz, ahol vélhetőleg újabb vereség elé néz az országot vezető kereszténydemokrata–liberális koalíció. Egyelőre nem lehet tudni, mennyiben befolyásolja az országos politikát a mecklenburg-elő-pomerániai választás, de az biztos, hogy nem könnyíti meg Merkelék dolgát a szeptember 29-i, sorsdöntő szavazás előtt.

Szeptember 4-én Mecklenburg-Elő-Pomerániában folytatódik a német tartományi választási „szuperév”, amelyen eddig nem sok babér termett a kormányzó kereszténydemokrata–liberális koalíciónak. Az év eleje rögtön egy súlyos vereséggel kezdődött Hamburgban, ahol a szociáldemokraták (SPD) egymaguk szerezték meg a mandátumok többségét, és ezzel véget ért a városállamban a hét éve tartó CDU-uralom. A menetelés Szász-Anhaltban folytatódott, ahol bár a CDU győzelmet aratott, de a Baloldali Párt (Die Linke) kiváló szereplése miatt folytatódott a nagykoalíciós kormányzás.

A fukusimai atomerőműben történt márciusi katasztrófa miatt alapvetően változott meg Németországban az atomenergiához való viszony. A Merkel-kabinet hibái és a Zöldek (Grüne) erőteljes fellépése az atomerőművek ellen vezetett el ahhoz, hogy a baden-württembergi választáson az ökopárt a második legerősebb erővé vált, és kiütötte az 53 éve hatalmon lévő jobboldalt. Rajna-Pflazban annyiban történt meglepetés, hogy a CDU sokkal jobban szerepelt a vártnál, és így az SPD kénytelen volt koalíciót kötni a Grünével.

Zöld áttörés, liberális hanyatlás

A tavaszi választási sorozat Brémában zárult, ahol szintén papírforma eredmény született azzal, hogy az SPD és a Zöldek alakítottak kormányt. A tartományi megmérettetések legnagyobb győztese az ökopárt volt, amely sikereit nagyrészt a fukusimai katasztrófának köszönhette, és kérdés, hogy ez a lendület meddig fog kitartani. A legnagyobb vesztesek elsősorban a szabad demokraták (FDP), akik több tartományból is kiestek, és emiatt a pártelnöknek is távoznia kellett a pozíciójából. A váltás ellenére a liberálisok továbbra is roppant gyengén állnak, és valószínűleg a parlamentbe sem kerülnének be.

Sokan jósolták, hogy a sorozatos vereségek miatt jelentősen meggyengülhet a Merkel-kabinet, de az FDP belső válsága ellenére sem fenyeget a kormány összeomlása és előre hozott választás kiírása. A kormány legnagyobb problémája, hogy a második negyedévben csupán 0,1 százalékkal bővült a gazdaság, valamint el kell fogadtatni a parlamenttel az eurózóna megmentését célzó ideiglenes mentőalap (EFSF) jogköreinek kibővítését, amely egyáltalán nem tűnik könnyű dolognak. A sorsdöntő szavazás szeptember 29-én lesz, és ha nem sikerül a kancellárnak biztosítania a többséget, vélhetőleg új választásra kerül sor.

Benn marad-e a szélsőjobb?

A most vasárnapi választásnak semmiképpen sem a kormánypárt az esélyese, de mivel 2006 óta nagykoalíció van az ország legszegényebb tartományában, így elképzelhető, hogy a CDU mégis hatalmon marad. Erwin Sellering SPD-s tartományfőnök vélhetőleg megőrzi székét, mivel felmérések szerint pártja 35-36 százalékra számíthat, míg a CDU csupán 26-28 százalékra, ami nagyjából megegyezik az öt éve elért eredményükkel. A Die Linke 16-19, a Zöldek 7-8 százalékra számíthatnak. Az eredmények kedvező alakulása révén akár vörös–zöld koalíció is létrejöhet, így Merkelék ebből a tartományból is kiszorulnának.

A helyi választás egyik legnagyobb kérdése, hogy a 2006-ban 7,3 százalékos eredményt elérő, szélsőjobboldali Nemzeti Demokrata Pártnak (NPD) sikerül-e bejutnia a törvényhozásba. Felmérések szerint az ötszázalékos küszöb közelében tartózkodnak, de erőteljes lengyelellenes kampányt folytatnak, így még bármi megtörténhet. Az FDP lejtmenete a keletnémet területen is folytatódhat, mivel csupán négy százalékon állnak, és nem valószínű, hogy az idei gyenge szereplést követően pont itt képesek lennének a meglepetésre.

(faz.net, spiegel.de, MNO)