The Guardian (guardian.co.uk)
A Bureau of Investigative Journalism (Oknyomozó Újságíró-iroda) jelentése a 2010 és 2011 júniusa között eltelt időszakot vizsgálta. A nagyobbik brit kormánypárt központi irodájához ezalatt havonta több mint egymillió font, azaz összesen 12,2 millió (mintegy 4 milliárd forint) folyt be. A választási bizottság és más ellenőrző szervek adatbázisait elemezve kiderült, ennek az összegnek 51,4 százalékáért a City bankárainak jár a köszönet. Közülük ötvenen átlépték az 50 ezer fontos határt – az ezt meghaladó támogatást juttató személyek bekerülnek a vezetők klubjába, és személyes találkozóhoz jutnak magával David Cameron miniszterelnökkel.
A pénzügyi szektorból is a fedezeti alapok (hedge fund) járultak hozzá a legnagyobb arányban a toryk pártkasszájához a teljes összeg több mint tíz százalékával. Az ország három legismertebb alapjának vezérei – Michael Farmer, Lord Stanley Fink és Andrew Law – összesen 636 ezer fontot fizettek be, az alapoktól származó összeg közel felét. A legfontosabb egyéni donor idén is David Rowland lett: a Banque Havilland elnökét egyszer már kinevezték a párt pénztárosának, nyilvánosságra került offshore ügyletei miatt azonban még a poszt elfoglalása előtt le kellett mondania. A toryk pénzügyeit most Fink és egy másik milliomos, Peter Cruddas kezeli – utóbbi főként valutával kereskedik, és maga is több mint százezer fonttal támogatta a konzervatívokat.
A bankárok után az iparosok következnek a támogatói rangsorban, igaz, jóval lemaradva. Ez a szektor „csupán” mintegy egymillió fontot, a teljes összeg 7,5 százalékát fizette be a kasszába. Az egyik legjelentősebb támogató Michael Spencer, szintén egykori konzervatív pénzkezelő, aki 163 ezer fontot juttatott a toryknak. A barátság egyelőre a legtöbb esetben kifizetődőnek látszik: a kormány többek között ígéretet tett a társasági adó 23 százalékra csökkentésére, és az Egyesült Királyságban székelő vállalatok külföldi ágaik után hamarosan nem lesznek kötelesek adót fizetni.
A Munkáspárt és több civil szervezet is élesen kritizálta a kormánypártot az adatok nyilvánosságra kerülését követően. „Nem csoda, hogy David Cameron miniszterelnök és George Osborne pénzügyminiszter mindent megtesz a 150 ezer felett keresőknek juttatandó adókedvezmények érdekében, miközben a banki szektor által okozott válság árát mindenki mással próbálja megfizettetni” – fogalmazott Stuart Wilks-Heeg, a Democratic Audit igazgatója.
Reuters (reuters.com)
A BlackBerry gyártói általános népharagot váltottak ki, amikor közölték, együttműködnek a brit kormánnyal, és átadják felhasználóik adatait, melyek segítségével a brit hatóságok a rendbontások több tucat résztvevőjét megtalálták. Ahogy ez a példa is mutatja, a kormányzatok nem tudnak ellenállni az internetes cégek által gyűjtött óriási mennyiségű adatnak. „Ez tulajdonképpen teljesen érthető: a lehetőség eddig nem létezett, és most létezik: persze hogy a rendőrség ki szeretné használni – vélekedik Vint Cerf, az internet egyik „atyja”. – A kérdés az, mi a helyes döntés a cégek részéről, és ezen még hosszú időn keresztül és rengeteget fogunk vitatkozni.”
Az efféle kérések ma már rutinnak számítanak: Christopher Soghoian kutató számításai szerint évente körülbelül 300 ezer esetben kérik az amerikai hatóságok adatok szolgáltatását az internetes cégektől. Pontos adat nem érhető el, mivel erre a telefonos lehallgatással szemben nincs törvény – a hatályos jogszabályok születése idején erre még nem volt szükség. A Google például félévente önként közzéteszi átláthatósági jelentését, ez azonban csupán nagy vonalakban ad képet a helyzetről, egyes esetekre nem tér ki.
Soghoian szerint a történelem során sosem volt még ilyen olcsó megfigyelni az embereket: a Google 25 dolláros, a Yahoo 20 dolláros tranzakciós díjat számít fel adatai kiadásáért, a Microsoft és a Facebook azonban ingyen átadja őket. „Egyetlen rendőr asztala mögül képes húsz, harminc vagy akár ötven embert is követni – az emberek megfigyelésének költsége gyakorlatilag a nullához közelít” – magyarázza a kutató.
origo.hu
Baleset volt az M5-ösön Kiskunfélegyházánál, több kilométeres a torlódás
